Erő, teszt, profit – Oroszok Szíriában

A magyar sajtóból tájékozódó olvasónak úgy tűnhet, hogy az orosz haderő csak kisebb-nagyobb bombázásokkal vesz részt abban a fegyveres küzdelemben, amely a Bassár el-Aszad-féle „hivatalos” szíriai kormány csapatai és segéderői, illetve az Iszlám Állam és különféle dzsihadista csoportosulások haderői között folyik. Valójában Moszkva – Damaszkusz kérése nyomán – nyakig benne van  ebben a háborúban, amelyben vadász- és bombázó-repülőgépekkel, harci helikopterekkel, hadihajókkal, robotrepülőgépekkel (szárnyas rakétákkal), tengerészgyalogsággal, különlegesen kiképzett kommandósokkal (Szpecnazzal), gépesített lövészalakulatokkal, rakétacsapatokkal, légvédelmi egységekkel, műszaki csapatokkal, katonai rendőrséggel van jelen. Az orosz jelenlét megközelítőleg sem olyan méretű ugyan, mint amilyen annak idején Afganisztánban volt, mindamellett jelentős. Szíria földjén – egymást kontingensenként váltva – egyidejűleg

mintegy ötezer orosz katona vesz részt az úgynevezett polgárháborúban.

Miközben a kelet-ukrajnai szakadá­­rok­­hoz orosz részről úgymond csak sza­­badságukat töltő tisztek és egyéb meghatározhatatlan státusú önkéntesek csatlakoznak, addig a nyílt szíriai beavatkozásból Moszkva annyira nem csinál titkot, hogy a katonai szóvivőkön kívül maga Vlagyimir Putyin elnök és Szergej Sojgu védelmi miniszter is számos alkalommal hozta és hozza szóba azt nyilvánosan. Hivatalos orosz közlemények rendre beszámolnak az emberveszteségekről is. Eddig mintegy negyven, más források szerint ötven orosz katona esett el. Sőt – és ez már igazán sokat elárul – a szíriai harcokban kitűnt tizenegy tiszt és tábornok kapta meg az Oroszország Hőse címet, köztük a védelmi miniszter két helyettese. Hárman posztumusz részesültek ebben a kitüntetésben.

Fotó: MTI/EPA

A szíriai harcokat, az Iszlám Állam erői elleni katonai akciókat, a lakosság szenvedéseit szinte napról napra mutatják a moszkvai televíziókban a helyszínen működő orosz televíziós stábok. A RIA Novosztyi sajtóügynökség nemrégiben közölt riportot a Szovjetunióban végzett nagyszámú szír katonatiszt és szakember orosz feleségeinek damaszkuszi és latakiai mindennapjairól. Mindamellett a hivatalos orosz propagandából nehéz teljes képet alkotni arról, hogy mi is történik a sok darabra hullott ország egyes vidékein, amikor éppen nem él az ügyeletes tűzszünet. Amerikai hírforrások előszeretettel számolnak be a Damaszkuszban uralkodó terrorról, tömeges kivégzésekről, míg az oroszok hallgatnak erről. A nyugati média azt is állítja, hogy a Moszkva támogatta Aszad-féle hadsereg harci gázokat vet be a polgári lakosság ellen. Az orosz propaganda ezt cáfolja, illetve éppenséggel a kormánycsapatokkal szemben álló erőkre próbálja kenni a nemzetközi hadijog durva megsértéseit. Az oroszok azt mondják, hogy ők csak az Iszlám Állam csapatait bombázzák, Washington viszont azzal vádolja Moszkvát, hogy az Aszaddal ugyan szemben álló, de az Iszlám Állam ellen is harcoló Nyugat-barát erőkre, valamint a polgári lakosságra is mérnek kegyetlen légi csapásokat.

Egyáltalán nem egyértelmű, hogy milyen célpontokat bombáznak a NATO, és milyeneket az orosz légierő gépei.

Még jó, hogy az orosz és az amerikai katonai repülőgépek eddig nem kerültek harci érintkezésbe egymással, bár a veszély annak ellenére fennáll, hogy a két fél folyamatosan egyeztet.

Ez a háború Oroszország számára nemcsak politikai kockázatokkal jár, hanem – gazdasági nehézségei közepette – rettenetesen sokba is kerül. Miért éri meg akkor Moszkvának, hogy embereket, hadihajókat, repülőgépeket küldjön a határaitól távoli térségbe?

Az okok között első helyen a The New York Times a következőket sorolja fel: az Aszad-féle rendszer bukásának és a szíriai orosz támaszpontok ezzel járó kiebrudalásának a megelőzése, a Moszkva elszigetelésére irányuló washingtoni tervek meghíúsítása, annak bebizonyítása, hogy Oroszország megbízhatóbb szövetséges, mint az Egyesült Államok, s annak demonstrálása, hogy Oroszország Amerika egyenrangú partnere.

E politikai és stratégiai okok mellett legalább ekkora szerepet kap az a tényező, amely a nagy háborúk közötti időszakokban szinte mindig és mindenütt jelen volt és van, a hadvezetés és a különféle szintű parancsnokok tapasztalatgyűjtése, de különösen

az új fegyverzetek éles helyzetben történő tesztelése.

A szíriai partok közelébe vezényelt flottaegységekben részt vett a többi között az Admiral Kuznyecov repülőgéphordozó, fedélzetén számos harci géppel, a Kirov rakétacirkáló, két, Udaloj-osztályba tartozó romboló, három Bujan-osztályú korvett, két, a NATO-kód által Kilo-osztályúnak nevezett korszerűsített tengeralattjáró, Visnya-osztályú elektronikus felderítő hajó. A légierő élesben vethetett be tizennégy Tu–22M3, hat Tu–95MSM és öt Tu–160 hadászati bombázót, amelyek hatósugarukat alaposan kihasználva, közép-oroszországi repülőterekről indultak szíriai bevetésre, és oda is tértek vissza. A szárazföldi erőket támogatták szíriai támaszpontokról, illetve az Admiral Kuznyecov repülőgéphordozóról felszálló Szu–24M2 és Szu–34, valamint Szu–25M mintájú harcászati és frontbombázók, továbbá Szu–30M és Szu–355 mintájú vadászgépek, elfogó vadászok, felderítőgépek, harci helikopterek. Ezek százezernél is több bevetésben vettek részt. A katonák és a konstruktőrök ugyancsak élesben tesztelhették az akciókban felhasznált lőszereket és bombákat, köztük állítólag az ENSZ által tiltott, úgynevezett kazettás, más néven láncos vagy fürtös bombákat is. Pontosan célba találtak az orosz tengeralattjárókról, továbbá a Kaszpi-tengeri flottilla hadihajóiról indított nagy hatótávolságú robotrepülőgépek.

Legújabban pedig fény derült a szíriai orosz beavatkozás még egy tényezőjére is, a profitra. A Fontanka.ru szentpétervéri hírportál szerint a Putyin séfje néven elhíresült üzletemberhez, Jevgenyij Prigozsinhoz köthető Jevro Polisz cég kapja az Iszlám Államtól elhódított területeken található kőolaj 25 százalékát. Az RBK című orosz gazdasági napilap szerint a Sztrojtranszgaz termelheti ki a Szíria középső vidékén feltárandó foszfátlelőhelyeket, ha ez a térség az Aszad-kormány ellenőrzése alá kerül. Orosz vállalatok – amerikai mintára – állítólag 2500 főnyi orosz civil zsoldossal vesznek részt a számukra fontos szíriai körzetek meghódításában és ellenőrzésében. Amikor kérdést kapott orosz magánvállalatok szíriai terveiről és ténykedéséről, Putyin elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov kitért az érdemi válasz elől.