Emlékezés a háborúra
Döbbenetes élményben részesülhettek a minap az ATV híradójának nézői. A TV-stáb megszólított néhány „utca emberét”, és az I. világháborús ismereteikről kérdezték őket. Egy idős nő arra „emlékezett”, hogy Széchenyi, Deák és Petőfi is benne volt. A többi megszólított ember ismerete még ennél is lehangolóbb volt. Nehezen képzelhető el, hogy egy átlag angol iskolát végzett angolnak ennyire ne legyen fogalma a világtörténelem első, – akkor még nem tudták, hogy pár évtized múlva jön a második, ezért – csak a Nagy Háborúnak nevezett eseményéről, annál is inkább, mivel Nagy-Britannia győztesként került ki belőle. A centenárium alkalmából az Imperial War Museum új kiállítást rendezett, a Towert pedig az emlékezés vörös pipacstengere öleli körbe.
Egy hónappal Ferenc Ferdinánd, a Monarchia trónörököse elleni, Szarajevóban elkövetett sikeres merénylet után, 1914. július 28-án Bécs hadat üzent Szerbiának, s ezzel kitört az I. világháború.
A 100. évfordulóra az Imperial War Museum új kiállításban és különböző aspektusokból mutatja be a világháborút.
A múzeumi látogatás igazi történelemlecke. Elmagyarázza, miért és hogyan kezdődött a háború, hogy nyerték meg a szövetségesek, és milyen hatással volt az emberek életére. Végigsétálhatunk egy lövészárokban, s közben átélhetjük, milyen érzés, amikor a Sopwith Camel repülő alacsonyan, áthúz a fejünk fölött, miközben egy Mark IV tank fenyegető közelségbe kerül. Megismerhetjük a közel-keleti, afrikai és nyugati frontokat, valamint a híres Gallipoli ütközetet.
Külön fejezet foglalkozik a hátországi élettel és a nők I. világháborús szerepével. Mivel a férfiakat besorozták, egyre nagyobb szükség volt a nők munkájára, akik sokszor nehéz fizikai munkát végeztek otthon, a szántástól kezdve, a favágáson át a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek előállításáig. Ez utóbbiakra egyre nagyobb szükség volt, mivel a német tengeralattjárók jelentős károkat okoztak az utánpótlás szállítmányokban. 1918-ra már 113 ezer nő dolgozott a földeken, a gyárakban, és ápolták a hazaérkező sebesülteket.
Számtalan fotót is láthatunk. Többek között egy jóképű fiatalemberét, akit nem ismernénk meg, ha nem állna ott a neve: Winston Churchill. Silabizálhatjuk a katonák szeretteiknek írt és a frontról hazaküldött képeslapjait, sőt, megismerkedhetünk a lövészárkok művészetével is – üres töltényhüvelyekből és más fegyveralkatrészekből készített gyűrűkkel, karcolatokkal és egyéb alkotásokkal.
Ám az I. világháború centenáriumának legszebb és legmeghatóbb „emlékműve” a szabad ég alatt látható. Paul Cummins keramikus és Tom Piper díszlettervező kreatív elképzelése az a kerámiából készült vérvörös pipacstenger, amely a Tower egyik lőréséből kifolyva – a kiontott vért szimbolizálva – szétterjed a Towert körülövező száraz árokban.
A kerámiavirágokat önkéntesek tűzik a földbe, minden elesett brit katona után egyet, s az utolsó, 888 246. pipacsot jelképesen november 11-én fogják leszúrni, amikor (1918-ban) a franciaországi compiègne-i erdőben, egy vasúti kocsiban az antant képviseletében a francia Foch marsall, német részről pedig Matthias Erzberger aláírták a fegyverszüneti egyezményt.
Így emlékeznek a britek az I. világháború áldozataira.
Imperial War Museum
Nyitva: 10:00 – 18:00
IWM London
Lambeth Road
London SE1 6HZ
Belépés díjtalan
További Nagy-Britanniához fűződő írásokat olvashat az
angolosan.huweboldalon.Tartson velünk a
Facebookonis!
