Emelkedő korhatárok – Mikor kezdődnek a nyugalom évei?

A Lajtától nyugatra eléggé általános jelenség, hogy a várható élettartam növekedésével párhuzamosan lépcsőzetesen növelik a nyugdíjjogosultság alsó korhatárát. Ezzel egyébként Putyin is próbálkozik – csak éppen Oroszországban a férfiak jóval korábban halnak. A nyugat-európai nyugdíjasok általában szépen meg tudnak élni a pénzükből, és sokak számára majdhogynem a nyugdíjba vonulással kezdődik az igazi élet, amikor végre be lehet járni turistaként a világot.

2020. február 5., 20:00

Szerző:

Ausztriában a férfiak esetében a nyugdíjkorhatár 65, a nőké 60 év, de törvény írja elő, hogy a nőké is lassan felkúszik 65-re. A folyamatot azonban jótékonyan elnyújtják: 2024 és 2033 között zajlik majd le.

Németországban már 2012 óta fokozatosan emelik a nyugdíjkorhatárt. Ez jelenleg mindkét nem esetében 65 év, de 2023-tól 66 lesz, 2029-re pedig eléri a 67 évet.

A holland rendszerben mind a nők, mind a férfiak esetében 65 év a nyugdíjkorhatár. Az uniószerte példaértékűnek tartott holland rendszer három pilléren nyugszik: az első az állami költségvetésből származó forrás, a második a munkaadók, illetve a munkavállalók által befizetett járulék utáni jogosultság, a harmadik pedig a biztosítással vegyes befektetési formát öltő önkéntes megtakarítás. E három pillér közül a második a legjelentősebb. Az államtól származó rész rögzített összeg, és a rendszeres felülvizsgálat következtében jól követi az inflációt.

Belgiumban már lezajlott az a 2009-ben megkezdődött folyamat, amelynek során a nők nyugdíjkorhatára a korábbi 60 évről a férfiakéval azonos életkorra, 65 esztendőre emelkedett. Ha azonban valaki 61 éves korában már vissza akar vonulni, akkor ezt megteheti, ha igazolni tud 39 év munkaviszonyt. Hatvanévesen is adott a lehetőség, de akkor 40 évet kell igazolni. A belga nyugdíjrendszer is ugyanúgy hárompilléres, mint a holland, csak ott a kötelező járulék, illetve az önkéntes takarékoskodás mellett az állami rész nem tényleges pénzjuttatást, hanem adókedvezményt jelent.

Nagy-Britanniában idén zárul az a folyamat, amelynek során a közszolgálati szféra felzárkózik a versenyszférához, és így kialakul az egységesen 66 éves nyugdíjkorhatár. Az még nem teljesen világos, hogy a Brexit után az Egyesült Királyságban változik-e a nyugdíjakkal kapcsolatos politika.

Oroszországban korábban Dmitrij Medvegyev, az akkori miniszterelnök kapta meg azt a hálátlan feladatot, hogy bejelentse, a nők esetében 55-ről 63 évre, a férfiaknál 60-ról 65 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. Ezt hatalmas társadalmi elégedetlenség fogadta, mire előállt Vlagyimir Putyin, a „jó király”, és módosította a számokat. A nők esetében az emelés csak 60 évre történik majd, és az sem korábban, mint 2034-ben. A férfiak vonatkozásában Putyin nem engedett a 65-ből, de a bevezetés dátumát illetően 2028-ig adott haladékot.

A dolognak csak az a szépséghibája, hogy Oroszországban a férfiak várható átlagos élettartama 65 és fél esztendő, vagyis az orosz férfi a korhatár felemelése után statisztikai átlagban mindössze néhány hónapig venne fel nyugdíjat az orosz államtól, mielőtt meghal. Az orosz nők esetében egyébként a várható élettartam – csaknem 77 év – nem mondható számottevően alacsonyabbnak más, nagyobb jólétben élő országok várható női élettartamától. A közvélemény-kutatási felmérések mindenesetre azt mutatták, hogy a nyugdíjreform tervei a részleges meghátrálás ellenére is számottevően rontották Putyin lakossági elfogadottságát.