Ellenségekből közös egység
A második világháború idején még ellenségek voltak, és akkor szembenállásuk már több mint fél évszázados volt. 1872-ben született meg az olasz alpesi egység, az „Alpini”, rá válaszul 1888-ban a francia „Chasseurs Alpins”. Mindkettőnek a hegyi határok védelme volt a célja, egymás ellen is. Most az euro-atlanti integráció összehozza őket.
Az „Alpinit” Giuseppe Perrucchetti kapitány álmodta meg, olyan, a hegyekben született fiatalokat toborzott, akik jól ismerték az Alpok minden zegét-zugát. Később persze nem csupán határvédelemre használták őket: ott voltak 1917-ben az Isonzó völgyében a véres caporettói áttörésnél, később a fasizmus idején részt vettek Etiópia megszállásában. A francia „Chasseurök” leginkább az algériai gyarmati háborúban tűntek ki. A két fegyvernem legnagyobb összecsapására 1940. júniusában került sor: amikor a náci Németország megtámadta Franciaországot, 28 olasz hadosztályt mozgósítottak 300 kilométeres szakaszon a határváros Ventimigliától fel a hegyekig. Az olaszok, bár csak 4 francia hadosztály állt velük szemben, nem tudtak áttörni, és miután Franciaország kapitulált Hitler előtt, Róma és Párizs fegyverszünetet kötött. Az elmúlt években a két hegyi alakulat katonái fátylat borítottak a múltra, összejártak, sőt, közösen koszorúzták meg elesettjeik sírját. Most pedig eljött a közös egység ideje. Hatezer fős egységet terveznek, az első misszió 3 év múlva esedékes. A legnehezebb lesz kitalálni a közös egyenruhát, mert a két viselet igen erősen különbözik egymástól. Kell továbbá egy közös mottó és egy közös induló is. Vajon elfogadják-e a franciák az olaszok jelmondatát, amely így hangzik: „Innen nincs átjárás” (Di qui non si passa)? A franciáknak viszont van egy pajzán reggeli indulójuk, amihez egyelőre ragaszkodnak, továbbá nem hajlandók a „vörös” szót kiejteni – ennek hagyománya még III. Napóleonra vezethető vissza: a gyűlölt császár ugyanis kényelmetlen vörös nadrágot kényszerített az egységre.
