Elhunyt Susannah York, színésznő

1939. január 9-én született Susannah Yolande Fletcher néven, Londonban, de mivel mindig is adott a külsejére, a megjelenésére, szerette azt állítani, hogy 1942-ben született. Édesapja egy kereskedelmi bankban dolgozott, édesanyja egy diplomata lánya volt. A szülei öt éves korában elváltak, majd édesanyja hozzáment egy skót üzletemberhez és Skóciába költöztek.
A színészmesterséget a Royal Academy of Dramatic Art színművészeti iskolában tanulta, ahol Ronson-díjat nyert, mint a legígéretesebb hallgató.

Filmkarrierjét 1960-ban kezdte Alec Guinnes és John Mills oldalán a Tunes of Glory c. filmben. Ugyanebben az évben hozzáment a színművészetin megismert, Michael Wells-hez. Házasságuk hatalmas botrányt váltott ki, mivel Michael Wells már nős volt, de Susannah Yorknak hamar sikerült megfordítani a közvélemény vele szemben kialakult ellenséges hangulatát. Egy fia és egy lánya született. 1976-ban elváltak, s ettől kezdve, egyedülálló anyaként nem csupán színészi ambíciói szerint választott szerepet, hanem sokszor a megélhetésüket is figyelembe kellett vennie.

Az igazi áttörést és világhírnevet Sydney Pollack 1969-ben rendezett, They Shoot Horses, Don't They? /A lovakat lelövik, ugye?/ című, ma már ikonikusnak számító filmje hozta meg, amiben a Jane Fonda mellett nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték a Legjobb női mellékszereplő kategóriában, ám az aranyszobrot végül Goldie Hawn vitte el a Kaktusz virága c. filmjével. Ugyanezért a szerepért később BAFTA-díjjal vigasztalódhatott.

Emlékezetes még az 1982-es 13 részes TV-sorozat, a második világháborúban játszódó, We’ll meet again, ahol a nézők Michael Shannon partnereként láthatták. Játszott az A Man For All Seasons, /Egy ember az örökkévalóságnak/, Battle of Britain /Az angliai csata/ és a Tom Jones c. filmekben.

Komoly karriert futott be a világot jelentő deszkán is. Nehéz lenne felsorolni a színpadi szerepeit: olyan darabokban lépett fel, mint a The Singular Life of Albert Nobbs és Henry James színművében az Appearances-ben.

Ismert volt politikai aktivitásáról is és a baloldali nézeteiről. Az atomfegyverkezés elleni kampány mellett ugyanolyan lelkesen kiállt, mint a dél-amerikai esőerdők megmentéséért. Mélyen gyökerező igazságérzete, heves temperamentummal, csípős nyelvvel párosult. Híres incidense volt az Oscar-díjra jelölése, amikor is lehordta az amerikai Filmakadémiát, amiért megsértették azzal, hogy a jelölés előtt nem kérdezték meg őt.

Az elmúlt 15-20 évben a filmszakma mintha megfeledkezett volna róla, de játszott a BBC Holby City/Városi kórház/ és a Casualty /Baleseti sebészet/c. sikersorozataiban. A színházi munkát sohasem adta fel, a színjátszáson kívül rendezett, producer volt, s mellette gyerekkönyveket írt. A ’80-as évek végén megalázó helyzetbe került, el kellett adnia az ékszereit, vagyontárgyait, szeretett festményeit, hogy képes legyen fizetni háza törlesztőrészeit. Mindvégig megőrizte mély elkötelezettségét és azokat a tulajdonságait, amelyek vitathatatlanul nagy színművésszé tették.

A kék szemű, porcelán fehér bőrű angol rózsa a betegséggel folytatott küzdelmében 2011. január 15-én alul maradt.
72 éves volt.

A felejthetetlen zuhanyozós jelenet A lovakat lelövik, ugye? c. filmből: