Egyenjogúság és gazda(g)ság
Jól lehet, az EU országai büszkélkedhetnek a világ leginkább egyenjogú társadalmaival, a nők és a férfiak keresete között tátongó rés nem szűnik. Ideje, hogy a nemek közötti társadalmi egyenlőséget ne csupán a svéd feministák követeléseként, hanem komoly gazdasági tényezőként kezeljék a kormányok, amelyet senki, aki az EU jövőjét komolyan veszi, ne söpörhesse le a napirendről.
Az évek óta alig javuló európai gazdasági helyzet makacs munkanélküliséget húz maga után a legtöbb uniós államában, mely sokkal több nőt, mint férfit sújt. Ugyanakkor a gyermekek ellátása, nevelése még mindig jobbára a nők feladata az unió számos társadalmában. Noha a nők képzettségi szintje mára meghaladta a férfiakét – tíz egyetemi diploma közül hatot nők szereznek meg. Mindezek ismeretében joggal szegezhetjük a kérdést a kormányoknak: vajon megengedhetjük-e maguknak, hogy tíz munkaképes korú nőből négy ne dolgozzon?
A svéd liberálisok uniós képviselői gondoskodnak arról, hogy a téma rendre terítékre kerüljön. A svéd gyermekellátó intézményi modelljét kifejezetten jó eszköznek tartják arra, hogy a majd' valamennyi tagállamban jellemző nemek közötti egyenlőtlenség megváltozzék.
Az európai munkapiac tortájából a nők kisebb szelettel és kevesebb habbal kénytelenek beérni, annak ellenére, hogy képzettebbek és adott esetben ugyanolyan rátermettek és ambiciózusak, mint a férfiak.
A svéd liberálisok szerint, a nemek egyenlőtlensége az EU országainak munkapiacán nem csak gender, de gazdasági szempontból is fenntarthatatlan. Azok a nők, akik nem rendelkeznek saját jövedelemmel vagy nem a képzettségüknek, képességeiknek megfelelően keresnek, nyilvánvalóan nem élvezhetik a gazdasági függetlenség előnyeit, s kevesebb lesz a nyugdíjuk is. Miközben a gazdaságában sem hasznosul az a tudás és kompetencia, melyet a pálya szélére szorult nők birtokolnak. S végül, de nem utolsó sorban: a lehetségesnél sokkal kevesebb adó folyik be az államok kasszájába!
Viszonylag könnyen változtathatnánk e fennálló igazságtalan és előnytelen helyzeten, például a gyermekellátás svéd modellje által – javasolják a svéd liberális eu-politikusok. Ha a kormányok megfelelő költségvetési posztok útján, a családok számára könnyen megfizethető és megbízható gyermekellátási rendszert hoznának létre s tartanának fönn.
Annak ellenére, hogy a Svédországban a nők 84 százaléka dolgozik, Franciaország utá itt születik a legtöbb gyerek. Miért? Mert a 16 hóapos szülési szabadságot saját belátásuk szerint oszthatják el egymás között s vehetnek igénybe a szülők. (Az első 13 hónapban a fizetés közel 80 százaléka jár, az utolsó 3 hónapra napi 180 korona.) Mert szinte minden nő visszatér a munkahelyére a gyes lejártával. Mert a települések önkormányzatának kielégítő mennyiségben és minőségben kell gyermekintézményi helyeket kínálni. Mert az oktatást ingyenes (azt az adóbevételekből finanszírozzák az önkormányzatok). S mert az óvodai ellátás erősen szubvencionált s díját a jövedelemmel egyenesen, s a gyermekek számával forditott arányban állapítják meg, s nem lehet több a család össz-bevételének 2-5 százalékánál. Az EU államaiban ez az arány a duplája körül mozog, de egyes helyeken eléri a 25 százalékot is.
Ezek érzékeny számok. Ha a gyermekellátó intézmények szolgáltatásainak költsége 5 százalékkal emelkedik, ez nyilvánvalóan rontja az anyák munkavállalási esélyeit, s átlagosan minden századik nőtől elveszi a munkába visszaállás lehetőségét a szülési szabadság után. Bizonyított: az otthon maradó vagy csak részidőben dolgozó anyák fele, elsősorban a gyermekintézmények magas díjával indokolja választását.
Ma alig 10 ország oldja meg ezt a problémát a 2004-ben meghatározott uniós cél szerint, azaz, hogy a 3 év alatti gyermekek legalább harmada kapjon intézményes elhelyezést.
Ha a tagországok kormányai a svéd modellben gondolkodnának, mint például azt Angela Merkel teszi, vagyis az 1-7 éves korú gyermekek számára az adókból szubvencionált óvodai helyet ajánlanának, a mostaniaknál jóval alacsonyabb áron, közel 10 millió nő vállalhatna munkát, miáltal 6 százalékkal emelkedhetne a foglalkoztatasi szint Európában! Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a nők ne dolgozhassanak szándékuk szerint és ne kereshessenek többet, mint amennyit ma.
Az óvoda hálózatra fordított adópénz ugyan nem kevés, de az általa létrejövő társadalmi érték és gazdasági haszon jóval nagyobb. Amellett, hogy az óvodák ösztönzően hatnak a gyermekek fejlődésére, megalapozzák a családi háttérből eredő esetleges hátrányok kiegyenlítését. S legfőképpen, lehetővé teszik a nők számára a munkapiacra való visszatérést.
Van módunk ezt nélkülözni? Megengedhetjük magunknak a többmillió diplomás háziasszony luxusát?
Forrás: Erik Scheller és Jenny Sonesson liberális politikusok
írásaKapcsolódó korábbi cikkek:
Más olvasnivalók a
SVÉDASZTALkínálatában. Välkommen!
