Egy lila öltönyös konzervatív piszkos trükkökkel – Ő Roger Stone, aki Donald Trumpot győzelemre segítette
Igazságszolgáltatás akadályozása, tanúk befolyásolása és hamis nyilatkozattétel vádjával múlt pénteken tartóztatták le Donald Trump elnök egykori legfőbb szövetségesét, a politikai tanácsadó Roger Stone-t.
A tanácsadót a Robert Mueller vezette különleges bizottság vizsgálódásai nyomán összesen hét rendbeli bűncselekménnyel vádolják, valamennyi vádpont összefügg a 2016-os elnökválasztás idején a DNC, a Demokrata Párt vezető szervezete szerverei elleni hackertámadással, amely után a WikiLeaks portál nyilvánosságra hozott elektronikus leveleket. A Mueller-bizottság a 2016-os választás idején a Trump kampánycsapatának tagjai és oroszok közötti esetleges összejátszást vizsgálja.
Stone Trump legrégebbi informális tanácsadója, kapcsolatuk több mint tíz évre nyúlik vissza.
Az amerikai sajtóban nyilvánosságra került dokumentumok szerint John Podesta, Hillary Clinton volt demokrata párti elnökjelölt kampányfőnöke - a hackertámadás egyik sértettje - vádolta meg a tanácsadót azzal, hogy hogy előzetesen információi voltak a számítógépes támadásról, Trump választási stábjának pedig elárulta, hogy a WikiLeaks nyilvánosságra akarja hozni Clinton-kampány számára kínos e-maileket, és a nyilvánosságra hozatal időpontjáról is beszélt. A nyomozók szerint az ellopott információk nyilvánosságra hozatala előtt Stone – aki hivatalosan nem volt Trump választási stábjának a tagja – felvette a kapcsolatot Julian Assange WikiLeaks-alapítóval, Trump választási stábját ugyanis élénken érdekelte, hogy a tényfeltáró szervezet mikor lép.
A különcködő viselkedéséről, rikító öltönyeiről és mocskos szájáról ismert Stone több mint negyven éve az amerikai republikánus politika egyik meghatározója és formálója. Állítása szerint ő maga állt Nixon mögött és neki köszönheti a milliárdos üzletember Trump is, hogy elnök lett belőle.
Az 1952-ben Connecticutban született Stone magyar és olasz felmenőkkel rendelkezik. Hatéves volt – mesélte egyszer –, amikor egyik szomszédjuktól megkapta Barry Goldwater A konzervatív lelkiismeret című könyvét, amelyet behatóan tanulmányozott. - Végigmentem a büfé előtt álló soron az általános iskolában, és mindenkinek azt hazudtam, hogy Nixon be akarja vezetni a szombati tanítási napot. Ez volt az első politikai trükköm. Az iskolai jelképes szavazáson be is vált, a többség Kennedyre voksolt volna - mesélte egyszer. Később – lobbistakarrierje során – meg is kapta a dirty trickster gúnynevet. Vehemenciája miatt az amerikai politika legmélyebb bugyrában találta magát. 1972-ben félbehagyta tanulmányait a George Washington Egyetemen, hogy Nixon kampányában dolgozhasson. Demokratából republikánus lett hirtelen, be is lépett a diákklubba, azóta is republikánusnak vallja magát, de nem keresztény-konzervatívnak, hanem liberális beütésűnek.
És, hogy mit ért ezalatt? Támogatja a melegjogokat, szexklubokba jár úgy, hogy példaképe Nixon, portréját a hátára tetováltatta. – Ő volt az, aki megmutatta, hogy a legnagyobb mélységből is újra fel lehet emelkedni. Amúgy a nők is imádják a tetoválásomat – mondta nevetve Jeffrey Toobinnak, a The New Yorker újságírójának még 2008-ban. Ezt a felemelkedést a legnagyobb mélységből maga stone is többször gyakorolhatta. Mindössze húszéves volt, amikor a Watergate-botrány kellős közepén találta magát. Jason Rainier álnéven a fiatal szocialisták egyik tagjának adta ki magát, és Nixon ellenfelének, Pete McCloskey-nak küldött pénzadományokat a kampányára. Az összegért kapott elismervényt felhasználta, hogy azzal „bizonyítsa”, McCloskey a baloldallal konspirál, és Nixon a megfelelő republikánus induló. Nixon lett a befutó. Bár Stone egy dokumentumfilmben erről úgy beszélt, vicces volt a nevét látni a vádlistán, valójában félt, hogy soha többé nem kap munkát a politikában.
Stone és NixonTévedett.
Még csak huszonöt éves volt, amikor egy politikai akcióbizottságon keresztül elősegítette Reagan megválasztását. Ezek az 1944 óta alapított bizottságok arra jók, hogy megkerüljék azt a törvényt, amelyik szerint egy ember maximum 2500 dollárral támogathatja egy jelölt vagy párt kampányát. Az akcióbizottságok ezzel szemben korlátlan összegű támogatást fogadhatnak el, feltéve, ha nem egyeztetnek előre a támogatott jelölttel. Kiskapu, amelyet Stone ki is használt. Ő lett New York, New Jersey és Connecticut politikai kampányigazgatója a republikánusoknál. A régió korántsem számított Reagant támogató körzetnek, de Stone talált magának egy mentort, aki megmutatta, hogyan tudnák maguk mellé állítani a szavazókat. A mentor a hírhedt ügyvéd, Roy Cohn, a kommunisták elleni mccarthysta boszorkányüldözés egyik vezéralakja volt, aki megtanította neki, sose az ügyet ismerd, hanem a bíró módszerét az ügyek elsikálására. Stone azt állítja, ő és az említett ügyvéd járult hozzá Reagan megválasztásához, ám ezt sokan erős túlzásnak mondják. Igaz vagy sem, ez volt az, ami elindította el politikai tanácsadói, lobbista karrierjét. Több kampánybeli munkatársával megalakította a Black, Manafort, Stone & Atwater irodát, és csakhamar olyan ügyfeleik voltak, mint a Mac Andrews & Forbes vagy a médiacézár Rupert Murdoch News Corp.-ja, de több magas rangú Reagan-kormánytag is igénybe vette szolgáltatásaikat.
A prominens nevek mellett voltak kevésbé kirakatba illő klienseik is. Például az angolai lázadók és a hírhedt Fülöp-szigeteki elnök, Ferdinand Marcos. Stone erről később úgy nyilatkozott, semmi erkölcstelent, törvénybe ütközőt nem tett, a módszerei pedig csakis rá tartoznak. Üzletember lett, aki lassan peremre szorult. Politikusoknak nem tetszett, hogy csakis a pénz érdekli, a konzervatív értékek pedig nem. Reagan kampánystábjának később kis patkánynak nevezték, akiben senki sem bízik.
Erre jellemző, hogy amikor 1996-ban éppen a republikánus Bob Dole szenátori kampányának tanácsadójaként dolgozott, egy szemfüles újságíró kiszúrt egy online hirdetést. A hirdetésben párokat vagy fiatal férfiakat kerestek szexuális aktusra. Túlsúlyos jelentkezők kizárva – állt a szövegben, a hirdetéshez pedig csatolva volt a kidolgozott testű Stone és bájos feleségének fényképe. A leleplező cikk megjelenése után kitört a botrány, és bár Stone azt állította, hogy valaki ostoba tréfát űzött velük, mégis lemondott kampánybeli munkájáról. Közel húsz évvel később a The New Yorker újságírójának bevallotta, hogy a hirdetést valóban ők adták fel. Csak azért nem vallotta be, mert a nagyszülei akkor még éltek, és nem akarta, hogy megbotránkozzanak. És ami a szexet illeti, leginkább New York volt kormányzója, Eliot Spitzer bukásában játszott szerepéért vált hírhedtté A manhattani államügyészi hivatalban dolgozó Spitzer Stone egyik jó barátjánál húzta ki a gyufát, amikor keresztbe tett a férfi biztosítócégének egy per során. Stone ezért kiteregette Spitzer szennyesét az FBI-nak, a kormányzó pedig 2008. március 17-én kénytelen volt lemondani a posztjáról, miután kiderült, hogy ügyfele volt a szövetségiek által vizsgált prostitúciós hálózatnak.
Stone ekkor már Miamiban élt feleségével, harciassága és utcai politizáló stílusa közrejátszott abban, hogy csak külső munkatársként alkalmazták ifjabb Bush 2000-es kampányában a floridai újraszámláláskor. Tudta, hogyan kell a többségében spanyol ajkú (kubai, Puerto Ricó-i, kolumbiai) helyieket megszólítani, milyen csatornákat néznek, milyen rádiót hallgatnak. Azt már nyolcvanas években megjósolta, hogy Trumpból elnök lesz. A jelenlegi elnök még 39 éves ingatlanmágnás volt, amikor Cohn bemutatta Stone-nak. Emez azonnal elnököt akart faragni belőle. Kétezerben ez nem sikerült, viszont a tavalyi választásokon a USA Today és a The New York Times szerint a Stone-féle propaganda nyomai mindenütt tetten érhetőek voltak. A Reagantől kölcsönzött Make America Great Again (Tegyük újra naggyá Amerikát) szlogen, Barack Obama születési helyének megkérdőjelezése, a bevándorlókkal való riogatás és a demokrata jelölt lejáratása (még férje, Bill Clinton régi afférjainak felemlegetésével is) mind-mind a az ő módszereire utalnak.
Stone és Trump viszonya közben megromlott. Stone szerint ő maga lépett ki a kampányból, mert nem tetszett neki annak iránya. Trump azt állítja: kirúgta. 2016-ban még minőségi szakemberként, fantasztikus fickóként beszélt róla. Nemrég magamutogató, másokon élősködő senkiként jellemezte.
A mostani vizsgálat azonban még arról az időről szól, amikor Trump kebelbarátjának tartotta a későbbi senkit.
