Ég a tűz!

- Fogadjunk, ha az ambícióiról faggatom, azt válaszolja: se Gyurcsánnyal, se mással nem akar pártot alakítani, köszöni szépen, jól van, hagyja mindenki békén!

– Ön nyert.

- Tegyünk mégis egy próbát! A minap részt vett a Demokratikus Koalíció szegedi fórumán. Azonnal felröppent a hír, hogy nemsokára belép a Gyurcsány-féle új pártba. Azt mondja, soha meg sem fordult ilyesmi a fejében?

– Ezt a hírt a sajtó gyártotta, nem én. Másfél hónapja meghívtak egy szegedi rendezvényre, mire odaértem, megalakult egy párt. Azért nem mondtam le a szereplést, mert szívesen beszélgetek emberekkel. Nem fontolgatom, hogy belépjek a DK-ba. És pont. De ha a kérdés úgy hangzana, hogy vissza akarok-e térni a politikába...

- Hangozzon úgy.

– Nem fontolgatom... még.

- Volt vezető SZDSZ-es politikusok azt mondják: „Nem érdekes, Kuncze mit akar, neki felelőssége van, ilyen politikus nem vonulhat csak úgy vissza...”

– És?

- Szerintük nincs mérlegelési lehetősége.

– Jobb lett volna, ha akkor mondják, amikor még benne voltam a napi politikában.

- Megsértődött?

– Egyáltalán nem. Akkor hoztam egy döntést, és egyelőre tartom magam hozzá.

- Mi kell ahhoz, hogy más legyen a véleménye?

– Nem kéretem magam, a visszatérésre nincs forgatókönyvem. De nem tetszik, ami az országban történik. Ha látom, én is kellek ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, ha mások is úgy gondolják, hogy szükség van rám, akkor döntök.

- Azért régóta érezheti, hogy előbb-utóbb lépnie kell! Egy éve egy fórumon azt mondta, „a végén a köztársaság győzni fog, de ehhez kellünk mi magunk, mindannyian”. Nem hiszem, hogy ez csak egy hatásvadász mondat volt.

– Jogos. Azóta még távolabb kerültünk a számomra oly fontos köztársaság-eszménytől. Ebben nekem is van felelősségem, és másoknak is.

- Azóta a liberalizmus szitokszóvá vált Magyarországon: az MSZP ezzel illeti Gyurcsányékat, a Jobbik a Fideszt.

– Sok erő mozdult meg – részben sikeresen –, hogy ne kelljen saját eszmerendszerébe beépíteni a liberális alapértékeket: a törvények uralmának, a jogállamnak, az emberi jogoknak a tiszteletét, az elesettek védelmét, a piacgazdaság működési mechanizmusainak elfogadását.

- Vagyis egyfajta karaktergyilkosság áldozata lett a liberalizmus?

– Látszólag igen. A politikai palettán nincsenek túl sokan, akik ezeket az értékeket felvállalnák.

- Azért az SZDSZ politikusainak is volt saruk abban, hogy így alakult.

– Ha nem voltunk sikeresek, elsősorban magunkat kell okolnunk. Sokszor kötöttünk rossz kompromisszumokat, nem tartottunk ki fontos ügyek mellett. Túlságosan beszorultunk balliberális oldalra, és onnan nem tudtunk kitörni. Kényszerpályára vittük a pártot. Ma sokan hajtanak az SZDSZ egykori szavazóinak voksaira. Ilyen például az antiliberális, globalizációellenes politikát folytató LMP. De erre tesz kísérletet Gyurcsány Ferenc új pártja is.

- Éppen ezért: biztos ön abban, hogy szükség van egy új liberális pártra?

– Biztos. A választóink egyelőre nem találnak támogatható formációt.

- Sokan a civilektől várják a megoldást, azt mondják, ők még tiszták, a politikai elit vérfrissítésére van szükség.

– De nem az a megoldás, hogy menjenek a régiek, jöjjenek az újak. A civilek egyelőre csak annyit állítanak: elég volt a politikusokból, majd mi megcsináljuk. Csak az nem világos, hogy mit és hogyan akarnak tenni. Nem általában a politikát, a politikusokat kell agyagba döngölni, hanem azokat, akik rosszul végezték a dolgukat. Ha a sok kis ellenzéki szervezet nem talál egymásra, továbbra is egyéni játékokat játszik, akkor Orbán Viktor marad hatalmon.

- Csak erősödni akarnak. Ígérik, a választások előtt összefognak.

– Úgy látom, a felek inkább azzal vannak elfoglalva, hogy egymáson sebeket ejtsenek. Az LMP – mivel nem akar az SZDSZ sorsára jutni – azt mutatja: távol áll az MSZP-től és Gyurcsánytól. A civilek meg az egész politikai elitre fújnak. Előre szólok: ha az egyéni választókerületekben nem sorakoznak fel egyetlen ellenzéki jelölt mögött, akkor elbukják a választást.

- A Republikon Intézet szerint, ha az első forduló előtt nem állapodnak meg egymással az ellenzéki pártok, akkor a jelenlegi állás szerint a Fidesz mellett csak az MSZP és a Jobbik kerülne be a parlamentbe.

– Korai ezt kimondani. Az biztos: ha a Fidesz nyolcvan egyéni körzetet megnyer, akkor már mindegy, mi történik a listás szavazatokkal.

- Ez a választási összefogás nem értékalapú lenne, hiszen csak az Orbán-ellenességre építene. Tegyük fel, győz az ezerszínű ellenzék. De mi lenne másnap?

– Az ellenzéki jelöltek a listán külön is indulhatnának. Ha győznek, koalíciós kormányzás jön annak minden nyűgével, bajával. Kemény viták lesznek. De nem erről szól a parlamentáris demokrácia? Lesz dolog elég: helyre kell állítani a független, demokratikus intézmények iránti bizalmat. Nem lehet, hogy élükön Fidesz-megbízottak üljenek. Biztosak lehetünk abban, hogy kormányváltás után kifogy a tinta a köztársasági elnök tollából. Ezzel is kezdeni kell majd valamit. Nem feltétlenül személyi változásra gondolok, de a rendszer így nem fog működni.

- Hogy működjön, kétharmad kell.

– Ha továbbra is ilyen lesz a kormányzás színvonala, még akár a kétharmad is meglesz. De tárgyalóasztal mellé is kényszerülhetnek a kormányzati politikusok. Beláthatják, nem normális, hogy adótörvények változtatásához kétharmad kell, hogy egyeseket haláluk utánig bebetonoznak állami funkciókba. Emellett az ország gazdasági gondjait is orvosolni kell. Miközben sokan úgy érzik, nem élnek jól, az ország – lehetőségeihez képest – több pénzt költ el. Nincs mese: aki teheti, annak gondoskodnia kell magáról, az állam szabályozzon, ne akarja betenni a lábát mindenhova. Szükség van a nagy ellátórendszerek, az önkormányzati rendszer reformjára is. Utóbbival még az önkormányzatok is egyetértenek. Erre mit tesz a Fidesz? Államosítja a települési intézményeket. Ez így nem jó. Szakpolitikai téren a Fidesz a hetvenes, olykor az ötvenes, harmincas évekig megy vissza. Orbán hamarosan bocskaiban fog kalászt morzsolgatni egy búzatábla közepén. Tíz éve mondom, ha a politikai elit – a jövő Magyarországa érdekében – nem találja meg néhány területen a közös nevezőt, tönkreteszi az országot.

- A választás előtt pedig mondta, hogy a Jobbik foglya lesz a Fidesz. Igaza lett. A kalászmorzsolgatáshoz Vona dúdol, és Novák Előd veri a tamtamot.

– Azt hittem, hogy a Fidesz középre menekül, és ott keres partnereket. Álmomban sem gondoltam volna, hogy oda fut, ahonnan fenyegetik.

- Így tett a Fidesz ellenzékben is: szélre húzódott, hogy a zabolátlan szélsőségesek elől elfoglalja a jobboldali teret.

– De ezzel szalonképessé tette a szélsőjobbot. Ma már ott tartunk, hogy azt állítják, Strasbourg-ban idióták ülnek. Hihetetlen!

- Látom, bosszantja a helyzet. Még a végén én is úgy járok, mint maga Szegeden: mire megjelenik ez az interjú, megalakul egy új, liberális párt.

– Kevés ahhoz az idő.

- De ég önben a tűz?

– Ég.