Die Presse: Fasizálódás Magyarországon

Az idegenellenességet és a klasszikus antiszemitizmust tekintve a magyarok az élen járnak az országstatisztikákban, írja a Die Presse. A Fidesz, amely előzékeny engedelmességet tanúsít a nyíltan zsidóellenes és rasszista Jobbik iránt, lélegzetelállító módon hajtja keresztül a társadalom autoriter átalakítását. A jobboldal átütő sikere a 2010-es választásokon a rendszerváltás óta erősödő nemzeti gondolkodásmód eredménye. És éppen a társadalomban végbemenő mozgások miatt beszélnek az alkotók fasizálódásról – állami szinten azonban túlzásnak tartják totalitarizmust emlegetni, mivel a demokratikus-jogállami játékszabályok masszívan visszaszorítva ugyan, de továbbra is érvényesülnek. Viszont a történelempolitikára épülő áldozati mítosz, a nemzetiszocialista idők tettes és áldozat szerepkörének villámgyors felcserélése, a külpolitikai revansizmus és irredentizmus, a cigányellenes uszítás, az antiszemitizmus, a demokrácia leépítése és a szociális ellentétek kiéleződése legalábbis megnyitja az utat a fasizmus lehetősége felé.

Nem utolsósorban az új választási törvény miatt az ellenzéknek még összefogás esetén sincs reális esélye a győzelemre 2014-ben. Nem csoda, hogy egy sor vezető értelmiségi már elhagyta az országot. A bevezető fejezetben Marsovszky bemutatja, az urbánusok elleni átfogó agitációban miként nyilvánul meg az alig leplezett antiszemitizmus. Az Orbán-kormány történelmi revizionizmusában a kommunista- és liberálisellenes zsidóellenesség ötvözetét konstatálja. A Terror Házáról azt írja, hogy az egyetlen mozgósítás az elzsidósodott szocialisták és szabadelvűek ellen.

Ezzel együtt a nyílt zsidóellenes uszítás hajtóereje továbbra is a Jobbik, amely a szerzőtrió szerint megfelel a klasszikus fasiszta mozgalom minden kritériumának. Eközben a két párt ideológiai vonatkozásai igencsak fedik egymást, de a Jobbik sok esetben hangadóként és a nemzeti politika diktálójaként maga előtt tolja a kormányt. A könyv a nacionalista harcmező központi területének nevezi a gazdaságot. A jobboldali antikapitalizmus az ellentéteket a külső ellenség ellen létrehozott népközösség útján igyekszik elrendezni. Ezt látni a bankok elleni harcban, valamint az ún. termelő kapitalizmus támogatásában, amihez határozott munkaerkölcs és egy csak kényszermunkaként jellemezhető autoriter foglalkoztatási rendszer társul. Utóbbi elsősorban a romákat sújtja.

A könyv azt is feltárja, hogy a Brüsszellel szembeni vitákban szintén a nyílt antiszemitizmus és az Izrael elleni gyűlölet nyilvánul meg. Pl. amikor a jobboldal közös tüntetésein a Tel Aviv- New York-Brüsszel-tengelyről beszélnek. Orbán az utóbbi időben egyre erősebb támogatást kap az Európai Néppárttól, főleg Németországból és Ausztriából. Stoiber pl. Magyarország utolsó reményének nevezte a kormányfőt. A Fidesz a külpolitikában is agresszívan lép fel, főleg úgy, hogy felhasználja hozzá a szomszédos államokban élő magyarokat. Emellett a gyanús fajteológiai turánizmus a kelet felé igazodó új magyar külpolitika eszményképe lett, keretében kihangsúlyozzák a magyarok rokonságát nemcsak a közép-ázsiai népekkel, hanem Iránnal is.

A Jobbik képviselői rendszeresen találkoznak a budapesti iráni nagykövettel és a szálak más vonalon is összefonódnak, ideértve, hogy a párt sürgeti a gazdasági együttműködés kiépítését. E barátság gazdasági haszna persze kétséges, a Fidesz és a Jobbik hiába szorgalmazza a kapcsolatok elmélyítését, a közeledés nem jelenthet komoly alternatívát az EU-val szemben. Félő azonban, hogy még agresszívabbá válnak a támadások mindazok ellen, akik fenyegetve érzik magukat a gyűlölet vezérelte kivetítéstől, éspedig annál inkább, minél inkább hiábavaló kísérletnek bizonyulnak az Orbán-kabinet gazdaságpolitikai intézkedései, mármint hogy autoriter válságmegoldási modellekkel szálljon szembe a világpiac törvényszerűségeivel.