Egy ország, ahol megelégelték a politikai maffiát – A bolgár kormányfő kiutat keres az EU legkorruptabb államában
A múlt pénteken összeült EU-csúcs estéjén történetesen immár kilencedik alkalommal voltak ilyen utcai demonstrációk a fővárosban és néhány más nagyobb településen, így Plovdivban, Várnában, illetve Burgaszban. A résztvevők a Boriszov-kormány lemondását követelték. A kormányfő azzal a hangoztatott szándékkal utazott Brüsszelbe, hogy az ottani tárgyalások kimenetelétől, az uniótól várható gazdasági kárenyhítési támogatás mértékétől teszi majd függővé, miként járjon el a kialakult helyzetben.
A tüntetők Bojko Boriszov lemondása mellett általában Ivan Gesev főügyész kipenderítését követelik a leghangosabban, de az állami tévé előtt összegyűlt tömeg például Emil Koslukov főigazgató távozásáért is felemelte a hangját. A különböző helyszínekről érkező tömeg a minisztertanács épülete előtti téren egyesült, és azt hangoztatta, hogy a megmozdulások addig fognak tartani, amíg a maffiaszerűen működő hatalom meg nem bukik.
A múlt szerdán Boriszov már megpróbálkozott azzal, hogy koncként odadobta a tiltakozóknak három miniszterét, a pénzügyi, a gazdasági és a belügyi tárca vezetőjét. Felszólította őket, hogy mondjanak le, és hivatalos közlés is született arról, hogy ez a lemondás másnap megtörténik. Azután viszont a miniszterelnök kijelentette, hogy egyelőre nem fogadja el a lemondásokat, mert az ország vezetőire most hatalmas munka vár, küzdeni kell a járvány és az annak nyomán kirobbant gazdasági válság következményei ellen. Kilátásba helyezett ugyanakkor egy nagyszabású kormányátalakítást, ám egyelőre – legalábbis lapzártánkig – nem döntött semmiről, arra hivatkozva, hogy egyelőre a brüsszeli csúcsra összpontosít, ahol Bulgária érdekeit kell képviselnie. A baloldali ellenzék bizalmi szavazást kezdeményezett ugyan a kormány ellen, de arról előzetesen minden elemző úgy vélekedett, hogy Boriszov kormánya túl fogja élni.
A tüntetők szerint ez az egész lemondatási cirkusz csupán porhintés volt, bár azzal egyetértenek, hogy Mladen Marinov belügyminiszternek valóban távoznia kellene, miután több korábbi tüntetésen a rendőrök erőszakot alkalmaztak.
A pénzügyi és a gazdasági tárcát illetően viszont egész más a helyzet, aminek az iróniáját az adja, hogy e területen éppen friss sikert könyvelhet el az ország. Bulgária – Horvátországgal együtt – a minap, július 11-én írhatta alá Frankfurtban az euróövezet „előszobájába” való belépésről szóló megállapodást. Az ERM–II-nek nevezett övezet tagjaként az eurót bevezetni szándékozó ország azt vállalja, hogy legalább két éven át meghatározott sávon belül tartja nemzeti fizetőeszközének az euróhoz viszonyított árfolyamát, konkrétan az sem lefelé, sem felfelé nem térhet el 15 százaléknál nagyobb mértékben a rögzített középárfolyamtól. Mostantól tehát a bolgár leva árfolyama hivatalosan kötődik az euró árfolyamához. Hogy jó lesz-e Bulgáriának az euróövezeti tagság, arról még vitatkoznak a szakértők, de az tény, hogy az ERM–II-be történt bebocsáttatás egyfajta európai elismerése – ritkán átélt sikerélménye – a bolgár gazdaságpolitikának. Boriszov pedig éppen ennek a sikernek a kovácsait áldozná fel a korrupcióellenes megmozdulások leszerelése érdekében.
Kétségtelen viszont, hogy ehhez van mibe kapaszkodnia. Vladiszlav Goranov pénzügyminiszter azután került a támadások kereszttüzébe, hogy nyilvánosságra kerültek a folyamatos kommunikációt tükröző sms-üzenetváltásai az adócsalással, vesztegetési kísérlettel és szervezett bűnözéssel való kapcsolattartással vádolt Vaszil Bozskov nevű üzletemberrel. Emil Karanikolov gazdasági miniszterre egy olyan ügy égett rá, amely egy kisvállalkozásnak a Bolgár Fejlesztési Bank által nyújtott, feltűnően nagy összegű, 44 millió dolláros hitellel kapcsolatos.
A bulgáriai tüntetéssorozat közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a főügyészség emberei július 9-én az államfő, Rumen Radev közvetlen munkatársainak – jogi, illetve korrupciós ügyekkel foglalkozó titkárának, valamint biztonsági és védelmi tanácsadójának – az irodájában tartottak razziát, és ki is hallgatták az érintett tisztviselőket. Befolyással való visszaélés, illetve államtitok megsértése gyanúját fogalmazták meg velük szemben. A tüntetők szerint azonban az ügyészségi akció politikai motivációjú volt: Boriszov jobboldali kormányzatának a baloldali Radev elnök ellen intézett támadását jelzi.
A köztársasági elnök aztán a tüntetők mögé állt, és ő maga is úgy fogalmazott, hogy el kell távolítani a maffiát a kormányból és az ügyészségről, végső soron pedig Boriszovnak is mennie kell.
Az államfőnek azonban jobbára csak protokolláris szerepe van a bolgár alkotmányos rendben. Radev, pusztán a jogkörére támaszkodva, nem tud érdemben hozzájárulni Boriszov megbuktatásához – azt csak a tömeges tiltakozás tudná elérni, ha a résztvevők elég kitartónak bizonyulnának. Csakhogy a naponta szinte a végtelenségig ismétlődő utcai tiltakozásokat – ráadásul lehetőleg egyre növekvő létszámmal – megrendezni „békeidőben” sem könnyű, járványveszély alatt pedig, amikor a hatóságok bármikor elrendelhetik a kijárási tilalmat egészségügyi okokból vagy arra hivatkozva, szinte lehetetlen.
Tüntetés BulgáriábanBoriszov kormánypártja azonban így is lázas izgalomban tanácskozik ezekben a napokban a megteendő lépésekről, és vannak olyan hírek, amelyek szerint néhányan – a „fejétől bűzlik a hal” jegyében – szabadságolnák a miniszterelnököt az elkövetkező hónapokra, és a kormányfő eddigi helyetteseit állítanák előtérbe.
A 61 éves Boriszov 2009 óta csaknem megszakítás nélkül áll Bulgária élén, most tölti harmadik miniszterelnöki ciklusát. Jelenlegi kormányának mandátuma jövő tavasszal jár le. Ha addig kihúzza, akkor már talán sokkal egyértelműbb lesz a képlet: mögöttük lesz az idén őszre-télre várt második járványhullám, láthatóvá válik, hogy mekkora gazdasági károkat okozott a vírus, és fel lehet majd mérni, ítéletet lehet mondani arról, hogy miként birkózott meg a feladatokkal a kormány. A bolgároknak, mondhatni „kiveri a szemét” a korrupció – de ők döntik majd el, hogy még így is inkább Boriszov mellett teszik-e le a voksukat, vagy váltani akarnak.
