Black lives matter! – Az amerikai feketék voksain múlhat az elnökválasztás
Az idei tavasz utolsó napjai az Egyesült Államokban dühödt, erőszakba forduló tiltakozáshullámot hoztak, amelyhez hasonló ebben az országban csak két generációval korábban, 1968 forró tavaszán és nyarán volt, a vietnami háború eszkalációja és Martin Luther King fekete polgárjogi vezető meggyilkolása után. Most, május utolsó napjaiban azt követően lobbantak fel a lángok, hogy egy fehér rendőr, Derek Chauvin Minneapolisban a földre rántotta a megbilincselt fekete bőrű George Floydot, a nyakára térdelt, és majdnem kilenc percen át teljes súlyával ránehezedett. Akkor is, amikor Floyd az életéért könyörgött, s akkor is, amikor a rendőr társai már nem tudták tapintani a megbilincselt ember pulzusát. Az sem zavarta, hogy videóra veszik.
Tüntetők háromszázötven városban vonultak utcára, és az elkeseredett demonstráció több helyen erőszakba fordult. A rohamrendőrök az első napokban kemény eszközökkel léptek fel, ahogyan azt Trump elnök is kérte tőlük. Ez azonban csak növelte az összecsapások hevét: a zavargások során 11 ember meghalt, százak sebesültek meg, és Amerika-szerte majdnem 10 ezer embert tartóztattak le. Aztán valami fontos történt: május 31-én egy fehér michigani seriff, Christopher R. Swanson letette a sisakját, és csatlakozott a tüntetőkhöz. Alighanem ez volt a fordulat; példáját többen is követték. Fehérek, feketék, férfiak, nők.
Rendőrnek lenni mást jelent Amerikában, mint amihez mi hozzászoktunk. Azt várják el tőlük, hogy egy állig felfegyverkezett országban gondoskodjanak a biztonságról. Ez nagyon veszélyes munka: 2000 és 2014 között 2445 rendőr vesztette életét szolgálatban. Igaz, a rendőrök persze visszalőnek, sőt gyakran elsőnek tüzelnek. Évente általában ezer ember életét oltják ki, háromszor annyi feketéét, mint fehérét. Ráadásul a rendőrség az Egyesült Államokban decentralizált, tagállami és helyhatósági szervezet: 18 ezer ügynökségből áll, amelyek közül csak 65 tartozik a szövetségi hatóságokhoz. Ennek megfelelően a 800 ezer rendőr kiképzése is sokféle.
Szakértők szerint a rendőri erőszak egyik oka, hogy gyakran katonai jellegű kiképzést kapnak. Tudják, hogyan kell megszálló hadsereg módjára viselkedni, de nem tudják feloldani a feszültséget, nem tudnak bizalmat ébreszteni. Nem sokat segítenek a Pentagon „bőkezű ajándékai” sem. A hadsereg ugyanis előszeretettel ajándékozza a kiszuperált fegyvereket a rendőri szervezeteknek. Így az egység, amely Los Angelesben az iskolarendőri szolgálat ellátásáról gondoskodik, a közelmúltban visszaküldte az aknavetőket, amelyeket a hadseregtől kapott. Igaz, megtartott 61 karabélyt és egy páncélozott aknaszedő autót.
Pozitív példaként a New Jersey államban fekvő Camdent emlegetik. A 74 ezres város az egész Egyesült Államok egyik legerőszakosabb települése volt, itt csak 2012-ben 67 gyilkosság történt. Ezek után azonban feloszlatták a rendőrséget, majd a korábbinál több alkalmazottal újraszervezték. Ettől kezdve a kiképzés lényege nem az volt, hogyan győzedelmeskedjenek fegyverrel, hanem az, hogyan alakítsanak ki közeli együttműködést a város lakóival, s hogyan kezeljék a konfliktusokat fegyverhasználat nélkül. Csodák csodája: a statisztikák azonnal javultak. Camdenben egyébként a rendőrfőnök, Joseph Wisocky volt az első, aki átállt a rendőri brutalitás ellen tüntetők oldalára.
A tüntetéshullám célpontjában tehát a rendőrök álltak, de az elkeseredés igazi, mélyebb oka valami más volt. Az, hogy brutalitással nem lehet kezelni az ország afroamerikai kisebbségének gondjait, amelyeket éles fényben mutatott meg a COVID-járvány. Aki feketének született, annak New Yorkban kétszeres, Chicagóban ötszörös az esélye arra, hogy belehaljon a betegségbe. Ennek oka csak részben az, hogy a feketék többsége olyan szolgáltató ágazatokban dolgozik, ahol szóba sem jött a home-office.
Legalább ilyen fontos, hogy sokuknak nincs egészségbiztosítása, viszont gyakoribb közöttük minden olyan betegség – a magas vérnyomástól az asztmáig –, amely kiszolgáltatja őket a vírusnak. Trump elnök a járvány kirobbanásától kezdve folyamatosan bagatellizálta a veszélyt, rossz döntéseket hozott, miközben a negatív hatások az afroamerikaiakat mindenki másnál erősebben sújtják. Arányuk kiemelkedően magas a járvány 110 ezer halottja között csakúgy, mint a 13,3 százalékos munkanélküliség kárvallottjainak sorában.
George Floyd élete és halála sok millió lecsúszott fekete amerikai számára válhatott saját sorsának szimbólumává. A 195 centi magas Floyd, aki a texasi Houstonban született, eredetileg természetesen a kosárlabda-karrierrel próbálkozott, és amikor onnan kihullott, egy fegyveres rablás résztvevője lett. Öt év börtönbüntetés után megtért, templomi önkéntesnek jelentkezett, elszántan új életet akart kezdeni. Egyháza küldte Minnesotába is, ahol hamar talált munkát: épp azon a szórakozóhelyen lett kidobóember, ahol szabadnapjain gyilkosa, Chauvin is alkalmazásban állt. Floyd persze azonnal elveszítette az állását, és vele a jövedelmét, amikor a vendéglátóhelyek bezártak. Kétségbeesetten hívogatta barátait, ismerőseit. Tanácsért és némi pénzért. Máig sem tudjuk, hogy honnan került hozzá, és tényleg hamis volt-e a húszdolláros, amivel cigarettáért fizetett. Ami az életébe került.
„Nem kapok levegőt!” Floyd utolsó szavai jelszóvá váltak azok között, akiken múlhat az őszi amerikai elnökválasztás sorsa. Tíz afroamerikai közül nyolc szerint Trump eltökélt rasszista, tízből kilenc ígéri, hogy szavazni fog a demokrata jelöltre, Joe Bidenre. Obama alelnöke valójában az ő jelöltjük, hiszen fekete szavazatokkal nyerte meg a demokrata jelöltséget. Az amerikai választók 12 százalékáról van szó. Egy nagyon eltökélt kisebbségről, hiszen manapság nincs elszántabb aktivista a fiaik életéért aggódó fekete nőknél. Számukra az, hogy ki lesz az elnök, sokkal több, mint politikai kérdés: személyes ügy.
Amerikában a választás gyakran nem az elvekről, nem az álmokról, hanem a félelmekről szól. Donald Trump abban reménykedik, hogy az „alvóvárosok” fehér lakossága eléggé megijedt a tüntetőktől ahhoz, hogy rá szavazzon az ősszel. Június első napján, amikor az elnök előjött a Fehér Ház alatti atombiztos bunkerből, nagy hangon kijelentette: én vagyok a ti elnökötök, a jog és a rend elnöke. Ezek a később Tricky Dick (trükkös Dick) néven is elhíresült Richard Nixon szavai voltak, aki az 1968-as zavargásoktól és diáklázadásoktól megrettent fehér kisember szavazataival nyert, hogy a Watergate-botrány felé meneteljen.
A helyzet azonban nagyon is más volt, és Nixon tényleg trükkösebb volt Trumpnál. Eszébe sem jutott volna, hogy olajat öntsön a tűzre. Hogy gonosztevőknek és fosztogatóknak nevezze a tüntetőket. Hogy arról beszéljen, hogy deportálni kellene azokat a sportolókat, akik neki nem tetszően viselkednek, térdelnek, amikor az amerikai himnuszt játsszák, vagy hogy fekete képviselőnőket küldjön vissza oda – ahonnan jöttek.
Bunkeréből a napvilágra lépve Trump arra adott parancsot, hogy tisztítsák meg a közeli Szent János-templomhoz vezető utat. Ezt a rendőrség meg is tette, a békés tüntetőket a lehető legbrutálisabb módon, könnygázzal, erőszakkal szorította vissza, hogy a célpontnál az elnök a bibliát felemelve, komor arccal fényképezkedhessen. Ellenfele, Joe Biden később mondta is: Trump jobban járt volna, ha belenéz a bibliába, sok hasznos dolgot tanulhatott volna.
Trump nem Nixon – már csak azért sem, mert ő a hivatalban lévő elnök, akinek a kormányzásával a többség elégedetlen. 2020 nem 1968. Az emberek látták a videót George Floyd haláláról. Látták, ahogyan Chauvin rendőr hetykén néz a kamerába, miközben az életéért könyörgő ember nyakán térdel. Mint aki biztos abban, hogy tettét nem fogják számonkérni rajta. Hiszen Amerikában tényleg mindenki tudja, hogy a nyomozók nem szeretnek rendőrt vádolni, a karrierjükbe kerülhet, ha a zsarukkal szembefordulnak. A washingtoni tüntetők többsége az elmúlt napokban már nem fekete volt, és persze nem gonosztevő, hanem diák, értelmiségi, alkalmazott, vállalkozó, háziasszony, aki azt is tudja: a feketék többsége egyáltalán nem is radikális, hanem békés templomjáró kisember.
Az elmúlt héten Joe Biden, a demokraták jelöltje a közvélemény-kutatások többsége szerint két számjegyű előnyt szerzett Donald Trumppal szemben. Több republikános politikus, közöttük George W. Bush exelnök bejelentette: nem támogatja a hivatalban lévő elnök újraválasztását. Colin Powell négycsillagos tábornok, volt külügyminiszter egy interjúban elmondta: Trumpot hazug embernek tartja, ősszel ő Joe Bidenre szavaz majd.
