Betiltják-e a neonácikat?

Egy északkelet-németországi faluban a hónap elején „sajtóünnepükre” gyülekeztek az ország minden részéből érkező neonácik. Nem sokra jutottak: a környék lakóinak ezrei élőlánccal elállták az útjukat. Ott volt a barna veszély ellen tüntetők között a tartomány miniszterelnöke, és vezető szerepük volt a demonstrációban a keresztény egyházaknak. Vannak Németországban szép számmal az erőszakot hirdető (és gyakorló) neonácik, de egyre határozottabban száll szembe velük a civil társadalom – s ítéli el őket minden parlamenti párt. HELTAI ANDRÁS írása.

2012. augusztus 23., 14:05

Az egykori NDK északi, a Keleti-tengerig terjedő részét fedi le Mecklenburg-Előpomeránia. Az ugyancsak keletnémet Szászország mellett ez a másik, amelynek parlamentjében ma is ott vannak a nyíltan neonáci eszméket hirdető NPD képviselői, a párt itt legutóbb hat százalékot kapott. A Bundestagba a szélsőjobbnak már 1961 óta nem sikerült bekerülnie. Az NPD-nek a hatvanas években az akkori NSZK tíz tartománya közül hétben volt képviselete, azóta ott sehol nincs. Keleten máig van. Hiába fordítottak százmilliárdokat a felzárkóztatásra, a lakosság számottevő rétegei csalódásként élték meg az egyesülést, és nyitottak az ordas eszmékre.

A szerencsén múlt

Annál is inkább, mivel Ulbricht és Honecker rendszerében – ellentétben az NSZK-val – szó sem eshetett a háború után elűzött német milliók sorsáról, a történelmi sérelmekről általában. Egyébként paradox, hogy éppen keleten erősek az idegengyűlölő neonácik – ott, ahol a nyugati tartományokkal összehasonlítva sokkal kevesebb külföldi él.

Ám néha mégis veszélyben. Éppen húsz éve az eddig legsúlyosabb idegenellenes merényletnek: 1992 augusztusában többezres tömeg vette ostrom alá Rostock egyik lakótelepét, ahol menedékkérőket helyeztek el, s ahol a még az NDK-ba érkezett vietnami „vendégmunkások” éltek, akik vetélytársai lettek a munkahelyüket vesztett németeknek. Csak a szerencsén múlt, hogy a tetőre menekülve nem égtek meg a felgyújtott ház lakói.

E tájakról indult az a legutóbbi merényletsorozat is, amelyet csak a véletlen segített felderíteni. Zwickauban tűzoltás közben bukkantak a „földalatti nemzeti-szocialisták” nevezetű terrorista sejt dokumentumaira, s így derült fény tíz, sok éve felderítetlen gyilkosságra. A trió, köztük egy nő, ebből a keletnémet városból indulva 2000 és 2006 között nyolc török és egy görög kisvállalkozót gyilkolt meg az ország nyugati részében. Találomra, külsejük alapján választottak áldozatul „idegeneket”. A hármas két férfi tagja utóbb, sikertelen bankrablásuk után, öngyilkos lett, a nőt elfogták.

Az ügy óriási hullámokat vetett, mert kiderült, hogy a potenciális terroristákat jóval a merényletek előtt figyelték, egyiküket körözték is – azután már nem. S persze mindezt nem követhették el egyedül, legalább húsz tettestárs biztosíthatott fedelet, fegyvert, járművet, hamis papírt. Hullottak a fejek, egészen az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőjéig, most pedig átszervezik a teljes belső elhárítást, amelynek eddig – mint panaszolták – az iszlám veszély mellett nem volt elég ereje a szélsőjobbot is felügyelni.

Autonómok

Pedig van mit. A hatóság legutóbbi jelentésében huszonötezerre tette a szélsőjobboldali szervezetekhez tartozók számát, azzal, hogy közülük kilencezer-ötszáz „képes erőszakos cselekedetekre”. Főként baloldali ellentüntetőkkel, szakszervezeti megmozdulásokkal szemben. Az alkotmányvédelem tavaly csaknem tizenhatezer, a szélsőjobb embereivel kapcsolatos bűncselekményt regisztrált, ezek az NPD mellett kisebb, hasonszőrű mozgalmakhoz köthetők. A régebbi „köztársaságiak” mellett az újabb vetélytársat az „autonóm nacionalisták” jelentik. Ők a baloldali antifasiszta demonstrálók kontrájaként jelentek meg az utcákon. Fiatalok, ők is fekete ruhások, de nem Hitlert dicsőítik, hanem antikapitalista, antiglobalista jelszavakat hangoztatnak „népnemzeti” alapon, ugyancsak az „idegeneket” kárhoztatva a németek gondjaiért. A német szélsőjobb mozgalmaiban persze ott van az antiszemitizmus, a zsidósággal szembeni előítéletek általában mélyen gyökereznek a német társadalomban – állapította meg az ügyben a Bundestag által kiküldött bizottság első jelentése. Felmérése szerint a németek húsz százalékánál tapasztalható lappangó antiszemitizmus.

A botrányok után most központi adatbázist hoznak létre, amelybe bekerül minden olyan személy, „aki megalapozottan gyanúsítható szélsőjobboldali törekvések támogatásával, aki politikai célok érdekében erőszakos fellépést készít elő”. Ugyanakkor különös figyelmet fordítanak az internetre, amelyet a neonácik mind sikeresebben használnak a fiatalok megnyerésére. Az NPD-nek vagy kétszázötven portálja van, és régen ott van a közösségi oldalakon is. Az „autonómok” korszerűen, akciógazdag videókkal verbuválják az utánpótlást a neten. Mivel a neonácik előszeretettel használják a nemzetközi portálokat, mint a YouTube, a Facebook és társaik, a német hatóságok azoknál is fellépnek a veszélyes tartalmak törléséért.

De megmozdult a civil társadalom is – mint már annyiszor, a hatóság mellett, helyett is küzdve a szélsőjobb ellen. Az Anonymus portál stílusosan „Blitzkrieg”, azaz villámháború jeligével támadja meg, blokkolja a neonácik portáljait, amelyek száma az elmúlt évben megháromszorozódott. Egy másik új portál is hatékony lehet: ott megtalálható a neonácikat pénzzel támogató személyek neve, címe, telefonszáma – nemkülönben ott vannak a cégek adatai, amelyek ezeknek a szervezeteknek ruhát, felszerelést, fegyvereket szállítanak.

Jogos kérdés

Egyébként az NPD, mint bejegyzett párt, évente milliós nagyságrendű költségvetési támogatásban részesül. Ezért, de persze főként a merényletek, az erőszak miatt a parlamenti pártok már régen egyetértenek, hogy a legnagyobb neonáci tömörülést be kellene tiltani. A vezető pártok, a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták ebben már a kilencvenes évek elején megegyeztek, ám az Alkotmánybíróság akkor nem volt hajlandó foglalkozni a kérdéssel. Arra hivatkozott – joggal –, hogy az NPD betiltását indokoló beterjesztett adatok nem független forrásból, hanem az alkotmányvédelemnek a pártba beépített embereitől származnak. Ilyenformán pedig nem lehet hitelt érdemlően megállapítani, valójában mi történik e pártban, melyek a céljai – hangzott az indokolás.

Beépültek

Most a jelek szerint újra megpróbálják. A betiltásnak olyan élharcosai vannak, mint Horst Seehofer, az igencsak konzervatív bajor kormányfő és CSU-elnök, vagy párttársa a türingiai kormány élén. A szociáldemokraták eleve a betiltást szorgalmazzák, akárcsak a Zöldek és a Balpárt. Angela Merkel kancellár és más CDU-politikusok azonban még kivárnak. Attól tartanak, hogy megismétlődik az 1993-as eset, és az Alkotmánybíróság – hiteles bizonyítékok híján – ismét elutasítja a párt betiltását.

Az aggodalom nem alaptalan, a zwickaui gyilkosok ügyében is kiderült, mennyi rendőr épült be az NPD vezetésébe. Márpedig ha ezúttal sem sikerül a betiltás, az ismét csak növelheti a neonácik táborát – mondják Merkel és más óvatosak. A belügyminiszter ezért gyűjti a bizonyítékokat, s a kormány decemberben dönthet, lép-e vagy sem. Nem könnyű a döntés – azért sem, mert jövőre választások lesznek Németországban.

Élőlánccal tiltakoztak a drezdaiak a neonáci felvonulás ellen: