„Az ország függetlensége eladó”
A hadiállapot 1981-es bevezetésének évfordulójára emlékezett december 13-án Lengyelország. Az ablakokban megjelentek a gyertyák – annak idején II. János Pál pápa fejezte ki ezen a módon együttérzését –, a médiát elöntötték a visszaemlékezések, a politikusok elmesélték, mi történt velük, a legnagyobb ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság (PiS) pedig demonstrációt szervezett a fővárosban. Ez azonban elsősorban nem a gyászos évfordulóra emlékező menet volt, sokkal inkább kormányellenes tüntetés: a párt elnöke közölte, hogy az új esztendőben új kormánya is lesz az országnak.
A december 13-i évfordulón a lengyelek szerint mindenki ott volt, ahol 1981-ben ugyanezen a napon: Bronislaw Komorowski államfő Varsóban, a régi vizsgálati fogságának helyszínén, Jaroslaw Kaczynski pedig a főváros utcáin. A PiS által szervezett demonstráció akaratlanul is az internáltak ezrei előtt hajtott fejet, hiszen Komorowski elnök és társai azért ültek 1981-ben, hogy Kaczynskiék a gyülekezési és szólásszabadsággal élve ma tüntethessenek – állapítja meg a lengyel média az idei események kommentárjaiban.
A köztársasági elnök szerint december 13 rettenetes évforduló, amikor nincs mit ünnepelni, mert a szabad, a demokratikus, az igazi Lengyelország vereségét jelentette, amely csak 1989. június 4-én győzedelmeskedett. Ugyanakkor azt is elmondta: ma már minden arra mutat, hogy a hadiállapot halálos áldozatai sokkal inkább az akkori politikai hatalom hibájának, mint célzott politikájának voltak az értelmetlen következményei.
Szavaival nem értenek egyet azok a tüntetők, akik a hadiállapot bevezetésének évfordulóján következetesen tüntetnek minden évben, így az idén is Wojciech Jaruzelski tábornok háza előtt a „kommunisták elszámoltatását” követelve. Az sem zavarta őket, hogy a hadiállapotot bevezető 89 éves, halálosan beteg, daganattal küzdő Jaruzelski már nem volt otthon, hiszen erős vérzéssel kórházba szállították, sőt bejelentették, hogy ha a tábornok meghal, akkor is tovább fognak tüntetni – más kommunista, pl. az egykori kormányszóvivő, az ugyancsak élemedett korú Jerzy Urban háza előtt.
A PiS vezetője, Jaroslaw Kaczynski már az évforduló előtt azt nyilatkozta, ő sokkal nehezebb helyzetben volt, mintha internálták volna. (Az egyik lengyel kommentár ezek után azzal a tiszteletteljes kéréssel fordult az államfőhöz, nevezzék ki „honoris causa” internáltnak Kaczynskit.) A tüntetésen elmondott beszédében már nem is a 31 évvel ezelőtt történtekre emlékezett az ellenzéki vezér, hanem a mai helyzetről szólt a többezres tömeghez.
– Ma szolidaritás egyáltalán nem is létezik, a függetlenségünk pedig eladó – jelentette ki. Szavait igazolták a transzparensek: „Szerezzük vissza Lengyelországot a lengyeleknek!”, „Tusk menjen Berlinbe, ott várja a családja!”, „Bíróság elé a maffia kormánnyal!”.
Kaczynski azt mondta, hogy ennek a menetnek a múltra, a történelemre is emlékeznie kell, de elsősorban a jövőért tartják. Ma ugyanis Lengyelországban egyre kisebb a szabadság. Pedig Lengyelország ott van, ahol szabadság, szolidaritás és függetlenség van. „De most mi mozdulunk” – jelentette ki a PiS elnöke. Közölte: addig nincs szabad Lengyelország, amíg vannak politikai foglyok. Márpedig vannak, csak azért, mert a miniszterelnököt nevetségessé tették. Hogy kire, vagy kikre gondolt, azt nem lehet tudni, később pártjának tagjai sem tudtak erre vonatkozó újságírói kérdésekre felelni.
Hozzátette: – Az embereknek, akik dolgozni akarnak, nincs munkájuk. Egyre több család él szegénységben. Pedig akkor a szabadság nem ízlik annyira. Szabad Lengyelországot akarunk építeni! És győzni fogunk! Nem kérjük sem a Nyugat, sem a Kelet garanciáit. Az új esztendőben új kormányt próbálunk alakítani. És ha nem sikerül, meg fogjuk próbálni megint.
Arra pedig nem sok remény van, hogy sikerülne. Kaczynski és pártja már többször is kezdeményezett bizalmatlansági indítványt a Tusk-kormány ellen a szejmben, de eddig sikertelenül – egyetlen más ellenzéki erő sem támogatta.
