A kéziratokat elégetik

A 23 éves Antonyina Pirozskova és a 38 éves Iszaak 1932-ben ismerkedtek meg Moszkvában. 1934-ben költöztek össze, 1937-ben született a lányuk, 1939. május 15-én Iszaak Babelt szovjetellenes terrorista tevékenység és kémkedés vádjával letartóztatták. Felesége – csakúgy, mint sok százezer más letartóztatott, meggyilkolt, börtönben vagy a gulágon élve eltemetett szovjet ember felesége, hozzátartozói – hasztalanul próbálta kideríteni, mi lett Babel sorsa.

Tizenöt évig reménykedett abban, hogy férje életben van, és nem alaptalanul. A 40-es, de még az 50-es évek elején is néha jelentkeztek nála hamis tanúk, akik azt állították, hogy a gulágról jöttek, és nemrég látták Babelt Kolimán vagy más táborban. Számtalan megkeresésére a belügyi szervek homályos és ellentmondásos válaszokat adtak. Aztán 1954-ben felhívta a Babel rehabilitációjával foglalkozó nyomozó, s közölte, hogy menjen be a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumához igazolásáért. Az igazolás szerint a Babel ellen 1940-ben hozott ítéletet hatálytalanították, az ügyet megszüntették.

,,Megkérdeztem, mi lett a férjemmel. A férfi, akitől a rehabilitációs igazolást kaptam, fogott egy tollat és egy ott hеverő újság szélére ráírta: 1941. március 17-én szívbénulás következtében elhunyt. Miután elolvastam, a férfi az újságdarabot összetépte, és azt mondta, hogy a kerületi anyakönyvi hivatalban megkapom a halotti bizonyítványt,, - írta az özvegy az Életem Babellel címmel 2001-ben, New Yorkban megjelent visszaemlékezéseiben.

Antonyina nem hitt férje halálában, hiszen még 1952-ben is felkereste egy gulágot megjárt ismerős azzal, hogy látta Babelt, él, kórházban van. A halotti bizonyítványban azonban az állt, hogy Babel meg nem nevezett helyen 1941. március 17-én halt meg 47 éves korában. Csakhogy a Babel elleni halálos ítéletet 1940. január 26-án írták alá, valószínűtlen volt, hogy az ítélet végrehajtását több mint egy évig halogatták.

,,1984-ben a Politizdat (politikai irodalom kiadásával foglalkozó állami kiadó) egy letépős naptárt hozott forgalomba. A július 13-i oldalon ez állt: Kilencven éve született I. Babel (1894-1940). Telefonon megérdeklődtük, miért ezt jelölték meg a halál évének, amikor a hivatalos dokumentum szerint Babel 1941-ben halt meg, és azt a választ kaptuk, hogy a kiadót hivatalos forrásokból tájékoztatták így,,. Az igazi dátum csak azután derült ki, hogy a 90-es években már nem volt titkos az ítélet szövege: lőfegyver általi halál és azonnali végrehajtás. Babellel tarkólövés végzett 1940. január 26. vagy 27.

Antonyina Pirozskova ugyancsak évtizedekig és hasztalanul próbálta a Babel letartoztatásakor elkobzott kéziratokat felkutatni. Sztálin halála után, a hruscsovi olvadás korszakában már bátrabb Írószövetségtől is kért - és kapott - segítséget, de hiába, a kéziratokról, az író személyes archívumáról, fényképekről, levelezéséről, mindarról, amit a nyomozók elvittek senki sem akart tudni. Végül 1987-ben, a gorbacsovi peresztrojka korszakában az özvegy újabb kutatást kérvényezett a KGB archívumaiban, s akkor kgb-sek személyesen közölték vele, hogy a kéziratokat elégették.

A ma már kutatható ügyiratokból kiderült, hogy letartoztatásban, röviddel a halálos ítélet meghozatala előtt Babel kérvényt írt az akkori belügyi népbiztoshoz (miniszter)

Lavrentyij Berijához, kérve, engedélyezzék, hogy rendezze a tőle elvett kéziratokat, nyolcévi munkája eredményét, mert egy részüket még ebben az évben meg akarja jelentetni. Pedig, jegyzik meg Babel életrajzírói, jól tudhatta, mennyire értelmetlen bármit is kérvényeznie hóhéraitól, de a kéziratok elvesztésétől való félelem elsodort minden józan megfontolást.

Mindössze hét évet éltek együtt Babellel. „Nagyon boldogan.” – írta visszaemlékezéseiben az özvegy, aki a moszkvai metróépítő vállalatnál dolgozott tervező mérnökként, utóbb főkonstruktőrként, illetve tanított a műszaki egyetemen, metróalagút építésről szóló, máig egyedülálló tankönyvet írt. 1965-ben ment nyugdíjba, s ezután életét Babel irodalmi hagyatéka gondozása töltötte ki Oroszországban és később az Egyesült Államokban, ahová 1996-ban költözött lányával együtt az akkor már ott élő unokájához. Még egy részlet a visszaemlékezésekből: ,,Megvolt a magunk külön élete, nem volt közös hálószobánk, ki-ki a saját szobájában lakott. Minthogy dolgozni jártam, egészen más volt a napirendem, mint Babelé. Megvoltak a saját barátaink, a külön baráti kör”.

Idén, 101 évesen fényképeken még láthatta annak a Babel-szobornak a makettjét, amelyet az író szülővárosában, Ogyesszában készítenek felállítani. Akkor az

Ukrajnai Izvesztyijacímű, orosz nyelvű lapnak adott interjúja során azt mondta, hogy egész családjának nagyon tetszik a tervezett szobor, amely elég jól adja vissza Babel külsejét. ,,Kifejezi az író, a gondolkodó szellemiségét, aki nehéz, tragikus időkben élt. Ami pedig a lényeget illeti: Babel titokzatos és ellentmondásos ember volt, s fényképek alapján nehéz megítélni, sikerült-e a szobrásznak ezt is érzékeltetnie”.

Ajánlat:

• Iszaak Babel: Lovashadsereg és más elbeszélések; Odesszai történetek a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.


• A budapesti Radnóti Színházban Valló Péter rendezi Babel Alkonycímű darabját Cserhalmi György főszereplésével. A bemutató december 19-én lesz.