Választás és biokrumpli
Tisztelem, becsülöm Debreczeni József írói és közírói munkásságát. Könyveit olvasva csaknem minden gondolatát, elemzését, következtetését helyeslem, a magaménak érzem. A 2010. tavaszi választások eredményére vonatkozó prognózisában azonban kételkedem. Négy-öt hónap a politikában hosszú idő. Különösen, ha a választás eredményét hangulati, érzelmi, véletlenszerű és külhonból érkező impulzusok erősen befolyásolják.
Lehet, hogy a jelenleg választani nem tudók, nem akarók a kisebbik rossz mellett döntenek. Lehet, hogy az MSZP és az SZDSZ 2002-es és 2006-os választói táborából sokan „fogcsikorgatva, szégyenkezve, dühöngve” (Lengyel László), de mégsem szavaznak más pártokra.
Ne vegye rossz néven Debreczeni József, ha emlékeztetem egy korábbi prognózisára. 1991-ben (még MDF-es országgyűlési képviselőként) azt írta, hogy „a Szabad Demokraták Szövetsége az 1994-es választásokon a küszöbérték eléréséért fog véres verejtékkel küzdeni”. (Akkor a küszöbérték 4 százalékos volt.) Ehhez képest az SZDSZ 20 százalékos eredményt ért el, 69 képviselőt küldött az Országgyűlésbe, ebből 17-et egyéni választókerületben szerzett. Meg is csipkedte prognózisát a sajtó, hogy 500 százalékos tévedése bekerül a Guinness-rekordok könyvébe.
Persze a jövőt én sem sejthetem. Van még egy erősen befolyásoló tényező, egy furcsa emberi tulajdonság: a hiszékenység. Ha az országos tiszti főorvos azt mondja, hogy az oltás életet menthet, akkor kételkedünk. De ha a zöldséges kiírja, hogy biokrumpli, akkor dupla áron kételkedés nélkül megvesszük.
És még egy megjegyzés a választási kampányhoz. Én nem hangsúlyoznám, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikának nincs alternatívája. Lehet, hogy nincs. De Terentius bölcs mondása szerint: „Ha ketten csinálják ugyanazt – nem ugyanaz.”
Láng Róbert
Budapest
