Valami elkezdődött

Kabát nélkül, zakóban kerülgeti a kora téli latyakot Gyurcsány Ferenc. Ex-kancelláriaminisztere, Molnár Csaba a jobbján, tanácsadója, Gréczy Zsolt a balján.

– Eltévedtem – nyilatkozza a volt kormányfő az elé ugró jobbos kamerának.
És embereivel megint rossz irányban indul, most éppen a Syma csarnok felé.

– Ott nyugdíjasrendezvényt tartanak – somolyog az egyik szervező Gyurcsányék után.
Közben a Papp László Sportarénában már a helyén, piros sálban ül a szocialista had, az elnökség az első sorokban várja a show-t. Vörös fény szitál a várakozókra: pirosak a kamerák, a büféből hozott papírpoharak, az ingyen osztott Népszavák, a zakók, a kiskosztümök, a tiltakozó táblák. Pirosak az arcok és az izgatott civil vakuvillanások.

A kivetítőn MSZP-s esernyő véd a fideszes baklövésektől, zuhognak, csak zuhognak a rajzon a vádló mondatok: „Mélybe rántották a forintot, mindenki jajgatni fog a pénzéért, központosított államot építenek.”

„Itt a helyed” – pingálták válaszul a látványtervezők a pulpitusra. „Bajban van Magyarország!” – hívták híveiket a szocialisták. Jött is csaknem tízezer ember. Egy héttel a rendezvény kezdete előtt már félarénányi szimpatizáns regisztrált. Pedig az elnökség több tagja először kisebb csarnokot javasolt. Azt mondták, nehezen mozdul a baloldal. Híveik rácáfoltak a kétkedőkre, tele lett a küzdőtér és a lelátó, valami elkezdődött.

A vidékieket buszok hozták a fővárosba, a szabolcsiak késtek a hó miatt. Újságíró egy ideig miattuk nem léphetett a terembe.

– Pont a sajtó mellett van a helyük. Most még sok lenne ott az üres szék – magyarázza egy bennfentes.
Tartanak a nem baráti médiától. Végre befutnak a szabolcsiak, de a Hír TV-nek így is sikerül üres széksorokat találnia.

Tapsol az aréna

A színpadon Sas József és Beregi Péter éppen Orbánon csúfolódik. Hacsek és Sajóval melegítik a polshow-ra gyülekezőket:
– Hallotta, Sajó, hogy be fogják tiltani a betlehemest? Miért?
– Mert abban három király van.
Orbán királyon nevet a nép. Aztán harsány kuplé jön, az sem kormánybarát. Végiglapozzák a napi sajtót:
– Hol Polt, hol nem Polt...
Vurstlihangulat.

Közben előkerül Gyurcsány is. Mialatt végigvonul a termen, felállva tapsol, éljenez az aréna. Most neki emelkednek a kormányellenes táblák: „Állj, a nép nem ezt akarja!” „Ma a nyugdíjad, holnap a bankszámlád!”

Gyurcsány ma nem beszél, eljött, hogy jelezze: egységes a párt.

– Szeressük egymást! – rímel pengeszájjal a színpadról a szpíker, Török Zsolt.
Közben az exkormányfő mosolyt és autogramot oszt.

– Fél órája itt van – mosolyog megértően az egyik elnökségi tag. – Kell neki is a szeretet!
A jelenethez megasztáros dal dukál: a színpadon Varga Feri és Balássy Betty énekel ünnepről, karácsonyról. Már-már andalodik a közönség, de gyorsan ébresztőt fújnak a videón üzenő uniós szocik, Rasmussen és Schultz: „Veletek vagyunk!”

Többre tőlük most nem nagyon futja.

Huszonhárom éves fiú lép a színpadra.

– Egy hónapja magán-nyugdíjpénztári tag – konferálja fel Bárány Balázst Kormos Kata pártszóvivő.
Derül a terem. Koros vicc a frissdiplomás antréja:
– Orbán Viktor sütögeti az aranyhalat a patakparton...
Szerinte a kormányfő sztálini babérokra tör.

– De mi nem hagyjuk! Addig kell üvölteni, amíg hang jön ki a torkunkon – szónokol a fiú.
Tapsot kap, meg éljenzést.
Bárány Balázst Komjáthy Imre negyvenkét éves edelényi melós váltja. Ő vegyipari gyárban, három műszakban gürizik, több mint húsz éve. Árvíz söpört végig a városán, Orbánék fűt-fát ígértek nekik, de mégsem adtak semmit. Komjáthy feleségével, hat gyerekével, nyolcvanéves dédikéjével, három macskával és egy kutyával él a svájci devizahitellel terhelt százhúsz négyzetméteres lakásában.

– Ennél szebb polgári családmodellt még Orbán Viktor sem álmodhatott volna. De valamiért mégsem vagyunk kedvesek a nemzeti együttműködés rendszerének. Családbarát kormány? Ugyan már! Az nem más, mint parasztvakítás – fakad ki a munkás szónok.
Mentegetőzik a nyers szavak miatt, ő borsodi gyerek, ami a szívén, az a száján.

A baloldal él

Érthető a kirohanás: felesége magánnyugdíjpénztárát, a dédi nyugdíjkorrekciójának a felét lenyúlta a kormány. Ő még 147 forintos árfolyamon vette fel a hitelt a házára.

– Így 210 forint körül izgalmasabb az élet!
Fanyar poénok, keserű szavak.

Aztán a kivetítőkön Németh Péter spotja megy. A Népszava főszerkesztője azt mondja, Magyarországon a demokrácia lebontása zajlik, de meg kell védeni a sajtószabadságot is: „Látjuk, a céljuk az, hogy klónozott Fidesz-fiúk mondják el a klónozott fideszes híreket.”

Kertész Ákos videoüzenetében diktatúrától félti Magyarországot: „Ki kell állni, kiabálni a dolgozó emberekért, az elesettekért!”

Egy Kossuth-díjas írótól már ez a halk mondat is kiáltás.

Valami elkezdődött.

Ekkor jelenik meg a csarnokban Mesterházy Attila. Bólogat, jelzi, ő hangos lesz. És hevesen lengeti hozzá a sálját. Vastaps fogadja, és puszik. Zúg az MSZP-induló, ő vonul, mosolyog. A kézfogások miatt lassan jut el a pulpitusig.

Egy idős szoci a színpad szélére hívja, Mesterházy otthagyja a mikrofont, elveszi az öregtől a felé nyújtott zászlót.

– 1994-ből való, Sajószentpéterből. Hajrá, MSZP! – mutatja fel a pártelnök a szegfűs aranyidők relikviáját. Akkor még ballib volt a kétharmad. – A baloldal él és készen áll – igyekszik rácáfolni a szocik halálhírét keltőkre. Egységről beszél, és rögtön ígér: – Felvesszük a kesztyűt, megvédjük az emberek pénzét.
Mutatóujjával nyomatékosít.

– Van erős ellenzék, és az mi vagyunk! Sokan vagyunk, és még többen leszünk! – kiáltja.
Azt mondja, valami elkezdődött.

– Pártállástól függetlenül a magyar értelmiség legjobbjai emelnek szót a demokrácia lábbal tiprása ellen. Független közgazdászok válságadó nélkül is fenntartható költségvetést követelnek. A magyar szakszervezetek a munkavállalók védelmében szolidaritásra és tiltakozásra szólítanak fel. A nyugdíjasszervezetek követelik, hogy meghallgassák őket. A civilek tiltakoznak jogaik megnyirbálása ellen, a fiatalok az interneten megmozdulást szerveznek.
Mesterházy szerint a hatalom antidemokratikus, szegényellenes, forradalomról beszél, de diktatúrára gondol, illúziókat kelt, de csalódást okoz. Ígéri, ha lehetősége lesz rá, az MSZP visszavon minden kormányzati intézkedést: kárpótolják a nyugdíjasokat, és felelősségre vonják azokat, akik saját állampolgáraikat sanyargatták.

– Orbán fülkeforradalma után nem demokrácia, hanem demokratúra van Magyarországon – mondja.
Fütty jön, skandálás:
– Orbán, takarodj!
Valaki megkockáztatja:
– Alcsút már velünk van!

Tavasz az utcán

Mesterházy papírt mutat fel, tiltakozó petíciót, és bejelenti, hogy az MSZP aláírásgyűjtést szervez a kormány intézkedései ellen.

– Nem engedünk ’48, ’56 és ’89 értékeiből. Innen üzenjük a kormánynak, ha nem változtat arrogáns stílusán és politikáján, tavasszal az utcára fogunk menni, és tízezrekkel együtt fogjuk harsogni: elég volt! – kiáltja, és megismétli: – Fel kell venni a kesztyűt!
Biztatja a közönségét, együtt skandálják:
– Fel-vesz-szük, fel-vesz-szük!
Már lejönne a színpadról, Szanyi löki vissza. Tart még a taps.

Lassan oszlik a nép, a hazaindulók ember nagyságú Orbán-papírfigurába botlanak, fotózkodnak a bábuval. Cippollai a Fidesz-vezető mosolya.

– Kezdetnek elég volt – hallani innen-onnan.
– Mindennap ki kellene állni – erősítik egymást.
– Újrakezdjük – kipirultak az arcok.
Valami elkezdődött.