Vidéken még a trófeapornó is jobban ízlik

Több százezer látogatót kerestünk, de csak egy jó, a Hungexpo területén megtekinthető központi kiállításhoz hasonló, ámde legalább állandó kiállítást találtunk a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumban, amely az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik vidéki helyszíne. Látogatásunk legfőbb tanulsága, hogy valójában miért rettentően elhibázott koncepció és gigantikus pénzszórás a vadászati világkiállítás. Nem, még véletlenül sem amiatt, amit az átpolitizált közbeszéd harsog.

Százezrek – valahol

Kezdjük a matekkal. A világkiállítás második napján, egy napsütéses vasárnap látogattuk meg a rendezvénycsokor központi kiállítását a Hungexpo területén. Az általunk ekkor tapasztalt látogatottságot a „mintha ciánoztak volna” hasonlat írja le a legjobban. A BNV-expert fotós kolléga három-, legfeljebb négyezerre saccolta a résztvevők számát, bennfentes forrásunk az előző napról egy ezernégyszázas adatot osztott meg, szinte rémülten megjegyezve, hogy érzésre feleannyian voltak, mint vasárnap, de hétfőtől a látogatószám esésére számít úgy, hogy azon legfeljebb az iskolás csoportok fognak segíteni valamelyest. Ez szintén három-négyezer látogatót jelent látogatásunk napján. Összehasonlítva az évente megrendezett FeHoVa kiállítás számaival – egy 2018-as közlemény rekordnak számító 55 ezer látogatóról számolt be 10 nap alatt, a februárban tartott 2020-as kiállításra pedig 50 ezren voltak kíváncsiak szintén hivatalos közlemény szerint – ez napi ötezer látogatót jelentene, hétvégi csúcsokkal. Ez az adat is egybevág azzal, hogy amikor legutóbb a FeHoVán jártam – egy borult, esős napon – szemmel láthatóan többen voltak, mint vadászati világkiállítás második napján szikrázó napsütésben.

A FeHoVa ugyanis egy kereskedelmi kiállítás, amelyre a gyártók és kereskedők kedvezményekkel készülnek. A vadászok a pecásokkal együtt milliós tömeget jelentenek hazánkban. Jelentős részük úgy készül a FeHoVa-ra, hogy ott költeni fog. Sokat. Ott szerzi be a kedvezményes bojlit és halászcsizmát, távcsövet és bajor vadászzakót, fejben pedig még ennél is többet költ el. Pont, mint gyerekek a cukorkaboltban. Nem véletlen, hogy a világkiállítás ideje alatt aznap sikerült először hosszú sorokat fényképezni, amikor a csütörtökön kezdődő FeHoVa Plusz első hétvégi napja volt. Nem tartom kizártnak, hogy a párhuzamos vadászati világkiállítás hatására minden idők legerősebb napja volt a horgász-vadász vásárok történetében a szombati, ugyanakkor az is világos, hogy FeHoVa és beszerezhető csecsebecsék nélkül a kutyát se érdekli a trófeapornó és a gyerekbarát dioráma-tárlat.

„Egy a Természettel” - a Vadászati és Természeti Világkiállítás, 2021. szeptember 26-án, Budapesten. Fotó: Merész Márton / 168.hu

(A képre kattintva galéria nyílik)

Ehhez képest összesen 650 ezer látogatóról számolt be Bors Richárd, a rendezvény szakmai igazgatója az első három nap után, külön kitérve arra, hogy 30 ezer jegyet váltottak a központi kiállítás első három napjára. Már ez a szám is sántít, fenti levezetésünk értelmében a valós látogatók száma meg lett szorozva saccperkábé hárommal. Helyszínen és online eladott jegyekben persze stimmelhet a 30 ezres szám hétfőig, de látogatóban semmiképpen. Ez esetben a jegyek jó részét minden bizonnyal előre váltották meg és még nem használták fel. Emellett a központi kiállítás 30 ezer látogatója – még ha igaz is lenne – szembe állítva a vidéki és társrendezvények állítólagos 620 ezer résztvevőjével azt is jelentené, hogy világkiállítás legköltségesebb részét, a központi kiállítást akár ki is lehetett volna hagyni.

Mi számít bele?

Gyorsan elkezdtük hát keresni a közlés szerint tömegeket vonzó vidéki helyszíneket és a világkiállítás oldalán mindössze hármat találtunk. Ezek a hatvani Grassalkovich-kastélyban működő Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum aktualizált kiállítása, a keszthelyi Festetics-kastélyban található Helikon Kastélymúzeum kötelékében működő tárlat és a vásárosnaményi Hunor Hotelben található vadászati kiállítás voltak. Voltunk annyira jó fejek, hogy ezek közül a legnagyobbat tekintettük meg személyesen is. A nyitástól számított másfél órán belül három iskolás csoportot és egy fő egyéni látogatót számoltunk össze.

A hétfőinél is újabb győzelmi jelentések még magasabb látogatószámot említenek, és ezzel együtt nőtt a vadászati világkiállítás alá sorolt egyéb rendezvények száma is. Innentől szó szerint idéznénk a kiállítás sajtóosztályának a hvg.hu tisztázó kérdéseire adott válaszát: „például Keszthely, Vásárosnamény, Hatvan, Gödöllő, Kaposvár, Kaszó, Soponya, Lábod-Nagysallér, Bárdudvarnok, Bőszénfa, Kardosfa, Zselic, Tihany, Révfülöp, Derekegyháza, Rádpuszta, Komárom, Kecskemét vagy éppen Szilvásvárad is várja a látogatókat az eseménysorozat programjaival. Mindemellett további 529 vadásztársaság szervez hivatalos kapcsolódó programokat az országban. Nem véletlen tehát, hogy a Világkiállítás eseménysorozatának részeként több mint ezer programon és több száz helyszínen részt vett látogatók száma mára már meghaladta a 650 ezer főt.” A közlemény emellett kitér mindazon eseményekre is, amelyek még el sem kezdődtek: „A Világkiállítás kísérőeseményei között a látogatók megtalálják a következő hetekben a FeHoVa Pluszt, az OMÉK-ot, a Nemzeti Vágtát és az Egy a Természettel Kulturális Fesztivált is, de részt vehettek szeptember 2. és 5. között a FEI Négyesfogathajtó Európa-bajnokságon is”. Mit lehet erre mondani? A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal együtt meglett volna a kétmillió látogató is.

Fotó: Merész Márton / 168.hu

A szervezők vasárnapi közleménye szerint, „több, mint 850 ezren” vettek részt a vadászati világkiállításon és társrendezvényein szombat estig, beleszámolva ebbe a kaszói vadasparkban rendezett Nemzetközi Véreb Fővizsgát, és a Soponyán megtartott, a magyar vizsláknak tartott főtenyészvizsgát is. Próbáljunk meg egy pillanatra nem röhögni a szervezők kínos igyekezetén, hogy minden, a világkiállítással egy időben rendezett, a vadászathoz kicsit is kapcsolódó esemény, így a helyi vadásztársaság részvételével szervezett falunap vagy egy helyi érdekű horgászverseny résztvevőit is hozzáadják az összlétszámhoz, tán még azt is, ha öten ültek egy autóban, amely elgázolt egy őzet. Még, ha úgy is lenne, hogy ezeket valóban hússzor annyian látogatták meg, mint a központi rendezvényt (nyilvánvalóan nincs így, a jellemzően pár száz fős rendezvények, amelyeket amúgy is megtartottak volna – lásd az évente megrendezett Kaszó Kupa és Országos Véreb Fővizsgát – még úgyse tudják hozni ezt a számot, ha idén az összeset egy időben tartják a világkiállítással), az bizony felvetné a kérdést, hogy akkor mégis mi szükség volt a központi kiállításra, az egész rendezvénysorozat legköltségesebb elemére?

Ugyanaz, csak kisebb

Térjünk át a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumban tett látogatásunkra, az ugyanis nem csak újabb kérdéseket vetett fel, de egyben meg is válaszolta azokat. Ha a kedves olvasó, most arra vár, hogy politikai kárörvendéstől vezérelve a központi vagy vidéki helyszínekre szervezett tanulmányi kirándulásokon élcelődjek, miszerint akkora kudarc, hogy csak kivezényelt iskolásokkal lehetett feltupírozni a számokat, akkor csalódni fog. Ennek az az oka, hogy a konkrét eseménytől elvonatkoztatva az bizony úgy van, hogy minden ismeretterjesztő kiállítás – legyen az időszakos vagy állandó – arra való, hogy látogassák. Ha kell, akkor igen, iskolás csoportok, hogy azok a gyerekek is eljussanak múzeumba, akiket a szüleik amúgy nem vinnének. Innen nézve, az látogatásunk ideje alatt megfigyelt három diákcsoport – amelyet ha felszorzunk délutánra is, napi mintegy 200 diákot jelenthet – nem csak abból a szempontból kevés, hogy így aztán nehezen lesz meg a szervezők által benyögött több százezer látogatója a vidéki társrendezvényeknek.

Érdeklődésünkre a pénztárnál elárulták, hogy érezhetően több a múzeumpedagógiai foglalkozás keretében érkezők száma, mint a világkiállítás előtt, egyben felhívták figyelmünket új, a világkiállításhoz kapcsolódó időszaki kiállításukra, amely az 1971-es, nagy sikerű vadászati világkiállítást dolgozza fel. Ezen kívül az állandó kiállításon is találtunk elszórtan egy-egy állványra helyezett papírlapot, melyek tanúsága szerint a „terem átrendezését az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás támogatta”. Ezeken az adott terem korábbi arcát bemutató fénykép is szerepelt, így például megtudhattuk, hogy a fő különbség abban merül ki, hogy a látogatásunkkor üresen álló vitrinben azelőtt állt egy szobor. Reméljük a támogatás nem abban merült ki, hogy az egyik kiállítási tárgyat kölcsönkérték a központi kiállításra.

Fotó: Merész Márton / 168.hu

Mindent összevetve a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumban majdnem ugyanazt láttuk, mint a központi kiállításon. Egyes részei ugyan kisebbek, mint a kőbányai vásárvárosban – így a Magyarország vizes élőhelyeit bemutató kiállítás már csak az alapterületénél fogva is kevésbé látványos, kevesebb és kisebb akváriumot vonultat fel, melyekben a viza sem fér el –, más részei viszont sokkal gazdagabbak, nem beszélve a nem elhanyagolható különbségről, hogy valódi barokk kastélyban látható, nem pedig egy pavilon sarkába felhúzott hungarocellből és kartondobozból épített imitációban, mint a világkiállítás F-pavilonjában. E mellett az ősfás kastélykert is része az élménynek, a szomszédos telken pedig különálló épületek vannak a játszóház és az ismeretterjesztő foglalkozások részére, mellettük „csősztorony” 33 méteres csúszdával és egy sövénylabirintus.

Hatvanban is jobb volt, meg '71-ben is

Az 50 éve megrendezett, akkor világsikernek számító legendás előképet bemutató időszaki kiállítás nem csak történeti szempontból érdekes. A korabeli ajándéktárgyakat – így például Márka vermutot díszdobozban –, a kiállítás kabalafiguráját, az eseményre kiadott bélyegeket, kiadványokat, az ott bemutatott, egyébként az állandó kiállításhoz tartozó díjnyertes trófeákat felvonultató tárlat fontos része az a fotókiállítás, amelyet megtekintve rögtön rájövünk, miben különbözik az akkori és a mostani esemény. Nem, nem az angol frizurához hordott habos barkók és a nejloningek számában és nem is abban, hogy akkor még élt Fülöp herceg, aki megnyitotta a fogathajtó-versenyt. Abban, hogy az 1971-es még valódi világkiállítás volt. Értve ezalatt, hogy a világ megannyi országa saját pavilonnal vett részt rajta, bemutatva vadvilágát, vadászati hagyományait és kultúráját. Ne feledjük, az internet ekkoriban nem volt más, mint az első elküldött e-mail a kaliforniai egyetemen, miközben itthon óriási népszerűségnek örvendtek a vasfüggönyön túli tájakról szóló útikönyvek éppúgy, mint Kittenberger Kálmán vagy éppen a múzeumnak nevet adó Széchenyi Zsigmond vadászkönyvei. És mi a helyzet ma? Egy-két ember ténfereg a „világkiállítás” nemzetközi pavilonjában, ahol pár ország turisztikai ügynöksége népszerűsíti saját vadászati lehetőségeit, néhány trófea, ugyanennyi hostess, ámde megannyi prospektus kíséretében. Minden egyéb olyan, amelyet egyébként egész évben megtekinthetünk állandó kiállításokon, például éppen Hatvanban.

Fotó: Merész Márton / 168.hu

Ha rám hallgatnak, inkább a Grassalkovich-kastélyt választják 1600 forintos felnőttjeggyel, mint a központi kiállítást 2700 forintos belépővel. Ezzel adtam is egy tippet, hová, mire lehetett volna költeni a Hungexpo bővítése nélkül számolt milliárdokat úgy, hogy hatékonyabban terjesszék a vadászati kultúrát és vadvilág ismeretét: az állandó kiállításokra. És akkor talán a kötelező tanulmányi kirándulások sem kapnának politikai árnyalatot. Nem költöztetni kéne a Természettudományi Múzeumot, hanem bővíteni. Akár úgy, hogy Debrecen is kap egy állandó kiállítást. Felőlem lehet benne trófeapornó is.

(Kiemelt kép: Széchenyi Zsigmond Kárpát-Medencei Magyar Vadászati Múzeum az "Egy a természettel" Vadászati és Természeti Világkiállítás hatvani helyszíne. 2021. október 1-jén. Fotó: Merész Márton / 168.hu)