Újabb támadásokat terveznek a Radikális Állatvédők

A Radikális Állatvédők nevű szervezet gyűlöletcsoport. Nevüket 2008-ban kapta fel a média, az index.hu hírportál tudósítása nyomán. Csepelen, Nagykovácsiban és Pécelen törtek be általuk állatkínzónak tartott emberek otthonába. Súlyosan bántalmazták majd magukra hagyták a vérző lakókat – egyikük később életveszélyes sérülésekkel került kórházba.

Mindhárom akciót gondosan megtervezték: kamerával rögzítették a bántalmazásokat. A felvételen hallható olyan felkiáltások miatt, mint például az „Ájulj el, te köcsög, az összes kutya nevében” nyilvánvaló, hogy kifejezetten megverni mentek a lakókat. Az akcióban viperát és egyéb betiltott eszközöket is használtak. Feltehetőleg jól ismerték a terepet, mert sem a szomszédoknak, sem a helyi hatóságnak nem tűnt fel a jelenlétük.

A radikális állatvédők állításuk szerint azért juttatták el a felvételeket a hírportálhoz, mert nyílt üzenetet kívántak küldeni „minden állatkínzónak”. A riport megjelenése után súlyos testi sértés gyanúja miatt indult nyomozás a szervezet ellen. Elmondása szerint a riportot készítő Spirk Józsefet is többször kihallgatta a rendőrség, de végül senkit sem állítottak elő. Ahogyan pedig ritkulni kezdtek a szervezettel kapcsolatos hangok a médiában, úgy kopott ki a radikális állatvédők neve a köztudatból. A szervezet azonban korántsem szüntette be a tevékenységét, a mai napig aktív.

A szakma súg nekik?

Annak érdekében, hogy felvegyük a kapcsolatot a csoporttal, több állatvédő szervezettel is kapcsolatba léptünk. Azok, akik a kérdésben nyilatkoztak nekünk, határozottan kérték nevük elhallgatását – mindegyikük tisztában volt a ténnyel, hogy a Radikális Állatvédők tevékenysége bűncselekmény. Interjúink során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az állatvédők nagy része – ha nem is ért egyet a csoport brutális fellépésével –, de „megérti” okaikat. Magyarországon ugyanis 1998-ban hoztak törvényt az állatok védelmében, mely az állatkínzást akár börtönnel is sújthatja, a gyakorlatban azonban szinte sosem alkalmazzák teljes szigorral. Számtalan rémtörténetet hallunk arról, hogy milyen az állatvédelmi helyzet Magyarországon és, hogy „a rendes úton” gyakorlatilag semmi sem érhető el. Mindez azonban senkit sem jogosít fel önbíráskodásra.

A gyűlöletcsoport tagjai nyíltan elismerik, hogy mindannyian a „szakmából jöttek” és az a tény, hogy mindhárom dokumentált áldozatuk ellen több feljelentést is tettek állatvédő szervezetek állatkínzás miatt, arra enged következtetni: a szakma egy bizonyos része „előszeretettel” adja át a reménytelennek tűnő eseteket a Radikális Állatvédőknek, egyfajta „maszkos igazságosztónak” tartva őket. „A többség nem osztja nézeteiket” – állítja Rudas Aranka, a Kutyaszív Állatvédő Alapítvány munkatársa. Ennek azonban ellentmondani látszik, milyen párbeszédek zajlanak a nagyobb internetes fórumokon. A gyűlöletcsoport 2009-ben létrehozott Facebook profilja pedig 2011 februárjában csaknem elérte a 3 ezer fős rajongói tábort. A Facebook oldalon a karitatív illetve örökbefogadási akciók mellett a csoport aktívan szólítja fel látogatóit új célpontok megadására.

„Egészen biztos, hogy számtalan egyéb eset történt azóta, amiről nem tudunk” – állítja egy neve elhallgatását kérő rendőrtiszt, amikor az országban található hasonló önbíráskodási esetekről kérdezzük. Azok az emberek ugyanis, akik a gyűlöletcsoport célpontjai, általában nem tesznek feljelentést. Szociálisan hátrányos helyzetű, gyakran munkanélküli, illetve hajléktalan emberekről van szó, akik megélhetési forrásként tekintenek az állatokra és alapvetően bizalmatlanok a hatóságokkal szemben. A fent leírt esetek is csak azért kerültek a rendőrség látókörébe, mert a kórházból értesítették őket, illetve megjelent a videó a hírportálon. Hiába állítják tehát a Radikális Állatvédők, hogy a „nyilvános verést” elrettentésnek szánták a többi állatkínzó számára, üzenetük nagy valószínűséggel alig, vagy egyáltalán nem jut el a „címzettekhez”.

A csoport szóvivőjével több csatornán keresztül próbáltunk kapcsolatba lépni, végül az internetes megkeresésünkre reagáltak és levélben válaszoltak a kérdéseinkre.

Megerősítették: „állatvédő ismerősöktől, rendőröktől kapják a híreket”, illetve csakis olyan esetekkel foglalkoznak, ahol már feljelentést tettek és „bebizonyosodott, hogy „ludas” az elkövető, de a hatóság „szart se csinál.” A csoport szóvivőjének elmondása szerint tagjaik személyesen találkoznak egy-egy rajtaütés előtt és közösen dolgozzák ki az „akciókat. Minden esetben „terepszemléznek”, majd beszerzik a szükséges eszközöket és felosztják a feladatokat. Maga az akció általában három-négy percig tart. Gyakran előfordul, hogy „mentenek”, vagyis elviszik a megtámadottak jószágait. A csoport elfogadottságára utal a szóvivő következő nyilatkozata is: „Pár éve az állatszeretőknek kb. 25 százaléka szimpatizált velünk. Mára ez az arány kb. 85 százalékra nőtt! Talán nem véletlenül. Még szponzoraink is akadnak. Küldenek pénzt benzinre, állatok gyógyítására.”

Hierarchia és toborzás

A gyűlöletcsoport nemcsak támogatáshoz jut az állatvédő szakmán és rajongóikon keresztül, de „embererőhöz” is. Az interneten keresztül lépnek kapcsolatba a potenciális új „jelöltekkel”, akiket minden esetben „ajánl” valaki. A tagfelvételről a csoport vezetője dönt, a tagok a biztonság érdekében személyesen nem ismerik egymást. Egyedül a vezető rendelkezik minden tagról információkkal. Azokra a kérdéseinkre, melyekben a felvételi szempontokat firtatjuk, azt a választ kapjuk: „A külső megjelenés fontos. Legyen izmos és nagydarab a jelölt, ha fiú. Ha pedig lány, akkor legyen jártas a küzdősportokban. A jelölteket – elmondásuk szerint – akár két évig is „vizsgáztatják”, akciókkal tudják bizonyítani „rátermettségüket.”

Márpedig akciók rendszeresen vannak, az ország egész területén. Gyakran „csak” megfélemlítik az általuk állatkínzónak tartott személyeket: ez azt jelenti, hogy maszkban, különböző közelharci fegyverekkel (vipera, baseballütő stb.) „érdeklődnek” az illetőnél arról, miért bánik „úgy” az állataival. Elmondásuk szerint „csak a legvégső esetben verekszenek”, amikor „rájuk támad” az állatkínzó – ami elég valószerűtlennek tűnik, tekintve, milyen formációban keresik fel ezeket az embereket. Verések pedig mégis történnek.

A mozgatórugó a gyűlölet

A csoport szóvivője a kérdéseinkre adott válaszlevelében messzemenően elhatárolódik az Egyesült Államokban terrorszervezetként is elhíresült Állatfelszabadító Fronttól (Animal Liberation Front), és határozottan kijelenti: a „verésen” kívül semmi más „akciót” nem hajtanak végre, ők „nem terrorszervezet.” Ha figyelmen kívül hagyjuk is azt a tényt, hogy az ALF kezdetben nagyon hasonló célkitűzésekkel jött létre, akkor is kijelenthetjük: a Radikális Állatvédők gyűlöletcsoport. Ugyanis célpontjaik kiválasztásában és akciók végrehajtásában nem elsősorban az állatoknak történő segítségnyújtás, hanem az állatkínzók elleni gyűlölet és bosszú a fő motiváció. Még akkor is, ha azon ritka magyarországi csoportok egyikéről beszélünk, akik áldozataikat nemzeti, etnikai vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül válogatják ki. A csoport a Facebook közösségi portálon felhívást tett közzé, hogy Budapest környékén állatkínzókat keresnek. Több település neve is elhangzott a látható kommentárok között, a csoport szóvivője pedig megerősítette: lesznek új akciók.

Jászberényi Sándor