Úgy érzik, nekik így nincs esélyük

A magyar gyermekvédelmi szakellátás számos problémával küzdött a járvány előtt is: a dolgozók körében például igen magas a fluktuáció, az állami gondozásban élők gyakran lemaradnak a tanulmányaikban, a gyerekeknek pedig igen kevés lehetőségük van az önmegvalósításra.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy március 7. óta intézményelhagyási és látogatási tilalmat rendeltek el a gyermekotthonokban, immáron másodjára. A járvány és az izoláció tovább fokozták a rendszer már amúgy is meglévő anomáliáit, és könnyen lehet, hogy a folyamatos terhelésnek ezzel még nincs vége.

Azt érzik, nincs esélyük

Az oktatás megszervezése is gondot okoz ezekben az intézményekben. - Egy gyermekotthonban különböző korú, iskolába, osztályokba járó gyerekek tanulnak. A nevelőnek 12 gyereket kellene a velük szemben támasztott más és más követelményeknek megfelelően felkészítenie. Ez lehetetlen, és további lemaradást szül. Beszéltem olyan szakemberrel, akinek a gyerekek fogalmazták meg azt, hogy úgy érzik, nekik nincs így esélyük – mondta Vaskuti Gergely, pszichológus, kriminológus, a Hintalovon Alapítvány munkatársa.

A gyerekek lelki állapota szintén hatással van a tanulmányaikra. Vaskuti Gergely szerint az elmúlt egy évben a bizonytalanság még erőteljesebben jelen volt az állami gondozásban elhelyezettek életében. - Csak bele kell képzelni magunkat a helyükbe. Nem tudok semmit a szüleimről, alig beszélünk. A tévében és az interneten azt látom, hogy egy halálos kór terjed. Ez egy nagyon nehéz lélektani helyzetet teremt, amit ezek a gyerekek a korábban átélt számos bizonytalanság miatt, még nehezebben élnek meg. Folyamatos kérdések fogalmazódnak meg bennük. Mikor mehetek iskolába? Mikor találkozhatok a szüleimmel? Mikor mehetek haza? És egyre nehezebb olyan személyt találniuk, aki válaszol. Egy gyermekotthonban dolgozó nevelő főz, takarít, köteles ellátni a gyerekek fizikai szükségleteit és tanulni velük. A felhalmozódó feladatok mellett a beszélgetésre és a figyelemre jut a legkevesebb idő.

Kihez fordulhatnak?

A Pécsi Tudományegyetem jogi karán 11 éve működik a Diákok a gyermekekért elnevezésű önkéntesprogram azért, hogy az állami gondozásban élőket segítsék. - Ezeknek a gyerekeknek szükségük van legalább egy olyan személyre, akire felnézhetnek, ráadásul rengeteg figyelmet is igényelnek. Jelenleg ez az, ami a legkevésbé valósul meg. A járvány miatt az önkéntesek csak az interneten keresztül tudnak bekapcsolódni a gyerekek életébe, akik egész nap a számítógép előtt tanulnak. A nap végére már nincs kedvük ott ülni, és ez érthető is. Ezeket a gépeket pedig szükségszerűen a társalgókban kellett elhelyezni, így sajnos, igazán ritkán tud mélyebb beszélgetés kialakulni a gyerek és az önkéntes között. Ha valaki mégis elmondaná, mi nyomja a szívét, sok esetben nem teszi, mert tart tőle, hogy más is hallja – mondta Dudásné dr. Korinek Beáta, jogász, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának oktatója, a kurzus egyik oktatója.

Nehéz megérteni, mit jelent úgy bezárva lenni, mint ahogy a gyerekotthonokban élők jelenleg vannak. A gyámok, a gyerekek törvényes képviselői is kizáródtak az intézményekből a látogatási tilalom miatt. Tehát a lehetőség, hogy a gyerek négyszemközt számoljon be az őt ért erőszakról arról, hogy nem tud tanulni, nincs gépe, egyszerűen megszűnt. Az állami gondozásban élőknek amúgy is szűkösek a lehetőségei a beszélgetésre. Esetleg önkéntesek mentorálhatták őket, de most ez sem tud működni – mondta Boros Ilona,  a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza.

Dudásné dr. Korinek Beáta azt tapasztalja, hogy a járvány elbizonytalanította a hallgatókat is az önkéntes tevékenység megvalósíthatóságát illetően. - Több diákunk is megijedt az online tértől. Az előző félévben nagyon szép számmal kezdték el a munkát, aztán márciusban egycsapásra kevesebben lettünk. Nem csak a kurzusra jelentkezők számán, de az online térben végezhető tevékenységek is megkötik a kezünket. Ez a gyerekeknek és a hallgatóknak egyaránt veszteség - fogalmazott. 

Szülők hiánya

A korlátozás a szülő-gyerek kapcsolatra is hatással lehet a szakemberek szerint. - A gyermekotthonban élő gyerekek szüleinek nemcsak joga, de kötelessége is találkozni a gyerekekkel. Ha ez a feltétel egy meghatározott ideig nem teljesül az állami gondozásban élők örökbefogadhatóvá válnak. A teljes zár pont ezért ijesztett meg sok szülőt. A kapcsolattartási kötelezettséget a látogatási tilalom idején elvileg kiváltja az online beszélgetés, de volt olyan édesanya, akinek felrótták a gyámhivataltól azt, hogy nem látogatja a gyerekét. Sajnos a szülők gyakran nem tudják, hogy az internetes kapcsolattartást igazolni kell, és erre hogyan van mód – mondta Boros Ilona.

A családból való kiemelés nemcsak a gyereknek traumatikus élmény, gyakran a szüleiket is megviseli. A szakellátásba való felvétel után általában sűrűbbek a látogatások, de a hónapok vagy évek során ritkul a személyes találkozások száma. A szülő-gyermek kapcsolaton ugyanígy nyomot hagyhat a korlátozás is. „Azt hiszem, ennek a helyzetnek, lehet hatása a szülők és a gyerekeik kapcsolatára. Ha valakit a járvány előtt emeltek ki, és még nagyon fiatal, kérdéses, hogy mennyit ért meg abból, hogy külső tényező miatt nem találkozik a szüleivel, és nem azért, mert nem akarják látni – fogalmazott Vaskuti Gergely.

Néhol úgy értelmezték, még az udvarra sem lehet kimenni

Először tavaly a járvány megjelenésekor rendelték el a gyermekotthonok lezárását. Az intézményeknek akkor nemcsak a leterheltséggel, a technikai hiányosságokkal és a betegségtől való félelemmel kellett megküzdeniük, hanem meg kellett tanulniuk, hogy miként alkalmazkodhatnak az új helyzethez. - Az első lezárás elrendelése után jelent meg a határozat a gyermekvédelmi szakellátásra vonatkozóan. Ebben az alapellátásról, a javítóintézetekről és az átmeneti otthonokról szóló döntés is szerepelt. Egy nagyon sematikus, közösen kezelt szabályozás született meg, ebből lettek a problémák is. Az intézményeken belül kik úgy értelmezték, hogy a gyerekek az udvarra sem mehetnek ki, kik pedig úgy, hogy kint azért játszhatnak egymással. A szakellátásban dolgozó szervezetek utóbb kiabálni is kezdtek, hogy a gyermekek mentális egészsége érdekében fontos, hogy minél kevesebb felesleges korlátozásnak legyenek kitéve. Végül úgy egy hónap múlva jött a módosítás arról, hogy a gyerekeknek nem kell szigorúan a gyermekotthonok falai között lenniük – mondta Boros Ilona. A szakember szerint mára olajozottabban működik a szakellátás, és az intézményekben egy év alatt kialakultak a megfelelő gyakorlatok a járvány elleni védekezés kapcsán.

A covid magyarországi megjelenésével járó ismeretlenség erre a szférára is hatással volt, mivel a gyerekekkel foglalkozó szakemberek a betegségtől és a közösségben végzett munka miatti szorongással találták magukat szembe. - Tavaly márciusban erősödött a fluktuáció. Még ismeretlen volt a helyzet, ahogy maga a betegség is. Voltak nevelők, akik úgy döntöttek, inkább fölállnak. Pláne az idősebb korosztály. Mostanra úgy látom, a szakembereket illetően ugyanaz a helyzet, mint a járvány előtt. Bár mindenki életét és munkáját terheli a járvány, lettek nehezített terepek. Jelenleg az egészségügyben dolgozni sokszor heroikus feladat, nehezebb továbbá a pedagógusoknak, és igaz ez a gyermekvédelemben tevékenykedőkre is. Egy év alatt ott is nőtt a leterheltség és a feszültség, azonban mostanra a gyerekek és a nevelők is elfáradtak. A járvány eddig is fokozta a szakellátás tipikus problémáit, mindeközben hatványozottan nőtt a családon belüli erőszakos esetek száma, amivel párhuzamosan, véleményem szerint, a családból kiemelt gyermekeké is emelkedni fog. Tartok tőle, hogy a gyermekvédelem megpróbáltatásainak sajnos még korán sincs vége – mondta Dudásné dr. Korinek Beáta.

(Kiemelt képünk illusztráció. MTI/Ujvári Sándor)