Szavazzon! Ön szerint van igény az augusztus 20-i tűzijátékra?

A tűzijáték története Kínában kezdődött úgy 900 körül, amikor  feketelőporral vagy puskaporral töltött bambuszrudakat meggyújtva a tűzzel, füsttel és durranással űzték el a rossz szellemeket. A feljegyzések szerint az első – maihoz hasonló – tűzijátékot Kínában tartották a 12. században, ahol később azok az egyházi szertartások, ünnepek, vagy például a császár születésnapjának kísérő eseményei lettek, melyekhez már tűzijátékanyag-gyárat is építettek.

A tűzijáték Európában

Európában a reneszánsz idején jelent meg a tűzijáték, és eleinte csak egyházi személyek kiváltsága volt. A feljegyzések szerint Magyarországon először Mátyás király esküvőjén tartottak tűzijátékot 1476-ban, majd 1686-ban Budavár visszafoglalását ünnepelték meg tűzijátékkal. A XVII. századtól már a gazdagabb polgárok is tűzijátékozhattak.

Később Japánban és Európában is létesült gyár. Az első európai gyárak Münchenben, Velencében majd Angliában jelentek meg. A mediterrán országok, főként Spanyolország, Olaszország és Málta ma is nagy gyártói hagyománnyal rendelkeznek, de Franciaország sem szégyenkezhet.

A II. világháború után Magyarországon a tűzijáték is állami monopóliummá vált, az emberek évente csak néhány alkalommal (például április 4-én vagy augusztus 20-án) láthattak csak tűzijátékot.

Elektromos indítógépet Európában először Teleki György és Fekete Károly gépészmérnökök 1965-ben alkalmaztak a budapesti tűzijáték működtetéséhez.

A rendszerváltás után 1992-ben Gyulán tartották az első privát szervezésű és kivitelezésű tűzijátékot. Az esemény olyan sikerrel zárult, mely az egész szakma újraéledését hozta magával.

A magyar tűzijáték gyártás a századelőn kezdődött

Hazánkban az első üzemet a 20. század elején Emmerling Adolf alapította Pesterzsébeten, melyet 1946-ban államosítottak és később Balatonfűzfőre költöztettek. Mivel a gyártásnak még ma is csak elenyésző fázisa gépesíthető, így nagy az élő munka igénye a tűzijáték gyártásnak. Ezért elsősorban az olcsó munkaerő miatt, és csak másodsorban az évezredes tapasztalat miatt a tűzijátékok zömét ma is Kínában készítik, de meg kell még említeni a következő országokat is, ahol jelentős volumenű gyártás van: Japán, Dél-Korea, India, Mexikó.

Színes, környezetkárosító látványosság

A tűzijáték azért színes, mert a különböző anyagok égésük során különböző színnel festik meg a lángot. A tűzijátékoknál meggyújtják a robbanóanyagot, ez biztosítja az égéshez és a gerjesztéshez szükséges hőt. Az égen a fémsók elégnek, összetevőikre bomlanak, végül a gerjesztés során kapott energia kisugárzódik fényként és megjelennek a színek. A különböző fémek különböző színnel égnek el, a kálium például téglavörös, a lítium kárminvörös. az arzén, az ólom vagy a szelén kék, a magnézium vakító fehér, a nátrium pedig sárga.

Ám a tűzijátéknak van árnyoldala is. Amint arról az Index beszámolt, a vegyszerek nem tűnnek el a tűzijáték robbanásakor a levegőben, az oxigénnel való érintkezés miatt az égés során ezek légköri szennyeződést okoznak. A tűzijátékok átmeneti élvezete alatt így számos szennyező anyag szabadul fel, amelyek befolyásolják a levegő minőségét, és hozzájárulhatnak az éghajlatváltozáshoz – ideértve a szén-dioxidot, a szén-monoxidot, a nitrogént, a kén-dioxidot és a szilárd részecskéket is. Amint azt a lap kiemeli, a legnagyobb szennyezést a szálló por (PM) okozza, amely a levegőben található, elenyésző mennyiségű szilárd és folyékony anyagok kombinációja, és a legveszélyesebb légszennyező anyagnak tekinthető, mivel hatással van az emberek tüdejére és szívére, valamint jelentős környezeti károkat okoz.

A légszennyező hatás mellett a rendkívül erős hanghatás is komoly károkat okozhat, nemcsak az emberek, de a házi kedvenceink és az énekesmadarak körében is.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Kohalmi Péter / AFP)