Transzneműek Magyarországon: testet válthatnak, de nevet nem

Azt mondják, eddig se volt könnyű transzneműként itthon élni, de a tavaly elfogadott 33-as paragrafust követően ellehetetlenült a helyzetük.

2021. május 2., 12:30

Szerző:

A harmincas éveiben járó, kamaszfiús kinézetű, ám még lányos hangú György transznemű férfi, aki hetero párkapcsolatban él egy nővel. A kétdiplomás György ugyanakkor nem szeretné felfedni a kilétét. „Gyerekkoromban mondtam ki először, hogy fiú vagyok, de végül elnyomtam magamban az egészet, és próbáltam hetero nőként élni. Végül nem ment.” 

Bár megtapasztalta a „rossz testbe születni” érzését, de nem szereti ezt a kifejezést, inkább úgy fogalmaz, hogy szüksége van teste megváltoztatására. Hiszen bár nőként látta meg a napvilágot, az évek során megbizonyosodott róla, hogy férfi. És semmi másra se vágyik, csak arra, hogy a hivatalos papírjaiban is a választott neve szerepeljen – ne kelljen kínosan éreznie magát, netán magyarázkodnia az okmányirodában, a postán vagy akár a hatóságok előtt.

„Bár jó lenne, ha a nemi helyreállító műtét finanszírozott lenne, a „33-as paragrafus” nem erről szól. Akármilyen borsos összeg is legyen, eddig is maguk gyűjtötték össze a pénzt a műtétsorozatra az érintettek. Mi csak élni akarunk, a nemünknek és a nevünknek megfelelően” – mondja. „Május végén lesz a mellkasrekonstrukcióm, amely során eltávolítják a felesleges emlőszöveteket, illetve áthelyezik a mellbimbóimat, hogy férfi mellkasom legyen. Utána elkezdem a hormonkezelésemet is. Az alsó, péniszképző nagyműtét még a jövő zenéje, többmillió forint az ára.  Mindebben nagyon támogat a környezetem, beleértve a családomat is, akik nem lepődtek meg a bejelentésemtől. Bár azt el kellett gyászolniuk, hogy nem lesz unokájuk.”

Ahhoz, hogy elkezdődjön a rendkívül komplikált nemi megerősítő folyamat, először szakvéleményt kell kérni egy pszichiátertől, egy klinikai szakpszichológustól, nemtől függően urológustól vagy nőgyógyásztól, továbbá egy endokrinológustól is. Ha valamennyi orvos jóváhagyja a nemi megerősítő folyamatot, megkezdődhet a tranzíció, mégis - a májusi törvény miatt – mégsem lehet hivatalosan megváltoztatni a keresztnevet.

„Először arra gondoltam, irány külföld. De amikor meglettek a szakvéleményeim, mintha meg se történt volna a 33-as, én is beadtam a kérvényem a névváltoztatásra. Amikor ezt elutasították a „harminchármas miatt” azonnal megtámadtam a döntést a bíróságon. Meg akarom győzni a bíróságot, hogy vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, vajon nem sérti az alapjogokat a „33-as paragrafus” – aki „csakazértis” végigcsinálja a bírósági processzust. És még valami. „Bízom benne, hogy a távolabbi jövőmben „csak” egy férfiként élhetem az életem, transzférfi helyett.”

Nagyobb szerencséje van a 16 éves Sípos Eugén Lilinek, aki egy szlovákiai falucskában, a 2000 lelket számoló Légen él, Dunaszerdahely közelében. Bár a szülőhelyén mindenki mindenkit ismer, Lilit még sosem bántották amiatt, mert nőként él, és így is akarja leélni az életét. Ráadásul a szlovák törvények korántsem olyan szigorúak, mint a magyarok. „Szlovákiában gond nélkül lehetséges a nemváltás, a műtétek nagy részét TB alapon finanszírozzák, sőt, ebben az országban megünneplik a Transzneműek Napját.” Bár Lili – ahogyan már a családja is szólítja – még nagyon fiatal, három hónapja coming outolt a környezetében, édesanyja kifejezetten támogatja a lányát. „Tudom, hogy nagyon fiatal vagyok, de úgy érzem, rátaláltam az utamra. Még várnom kell, hiszen Szlovákiában is be kell tölteni a 18. életévet ahhoz, hogy beszerezhessem a szakvéleményeket, elkezdhődhessen a hormonkezelés, és jelentkezhessek a műtétre” – mondja a 16 éves transznemű lány, aki fodrásznak készül. 

 
Kotvász Liliána, Fotó: 168.hu | Dimény András 
 

És most jöjjön még egy Lili, a 29 éves Kotvász Liliána, aki már túl van a nagyműtétén, de a neheze még hátravan, ugyanis képtelen a nemének megfelelő okmányokat beszerezni. A mindigisnő című blog szerzője ötéves korában döbbent rá, hogy rossz testbe született. „Annyit tudtam, hogy valami nem jó, és nem annak kellene ott lennie, amivel születtem. De nagyon szégyelltem ezt, nem akartam tudomást se venni róla, s ezért sokáig megpróbáltam a született nemi szerepeimhez idomulni” - meséli Liliána, aki 2019-ben mondta ki magáról először, hogy lány szeretne lenni. „Utána sikerült eljutnom önmagamban odáig, hogy nő vagyok. Ami teljesen mást jelent, mint az, hogy lány szeretnék lenni” – jelentette ki a transznemű nő, aki ugyan most az informatikai szektorban dolgozik, de műkörmösnek tanul.

„Másodszorra sikerült valamennyi szakvéleményt beszereznem. Ez azért nagyon fontos, mert csak ezzel kezdhettem meg a tranzíció orvosi részét. Illetve így szűrik ki, hogy nincs semmiféle mentális betegségem, ami befolyásolná a döntési képességemet, hanem csak egyszerűen transznemű vagyok.” Liliána 2020 februárjában kezdett el női ruhákban járni, felszabadítónak, egyben ijesztőnek is nevezte ezt a változást. „A szüleim, a munkatársaim, és mindenki nagyon pozitívan fogadta a tranzíciómat. Úgy érzem, nem az embereknek van ezzel gondja, hanem a nagypolitika generál problémát a transzneműekből.

Kicsi és védtelen közösség vagyunk, ezért képtelenek vagyunk a hatalommal szemben hatékonyan kiállni magunkért.”  Az úgynevezett nagyműtétet, a „péniszbefordítási technikát” Belgrádban csináltatta meg Liliána. „Nem akartam ebben az országban kés alá feküdni. Annyira sok negatív hatás ért Magyarországon, hogy külföldön akartam újjászületni. 12 ezer eurót fizettem érte, ami több, mint 4 millió forint volt. Szerencsém volt, mert ebben is támogatott a családom, de az összes tartalékom beletoltam. Amikor felébredtem a műtétből, nagyon nagy megkönnyebbülést éreztem, hogy végre harmóniában lehetek a testemmel.” A műtéteknek még koránt sincs vége, a következő Liliána mellműtétje lesz, de ehhez is össze kell kuporgatnia a pénzt a budapesti nőnek, aki még soha nem tapasztalt transzfóbiát, azaz transzellenes gyűlöletet.

 

Kotvász Liliána, Fotó: 168.hu | Dimény András  

Majd jött a törvénymódosítás a „33-as paragrafussal”, amit tavaly március 31-én éjfélkor nyújtott be Semjén Zsolt, és Liliána másodszor fontolgatta komolyan az öngyilkosságot. „Démonizált bennünket a kormány, most az LMBTQ közösség lett az új ellenség. Sose foglalkoztam a politikával, de május óta muszáj, mert harcolni fogok azért, hogy az okmányaimban a nemem és a nevem szerepelhessen.” Azoknak viszont – köztük Liliánának -, akiknek már folyamatban volt a törvény elfogadásakor a nemváltoztatási igénye, utólag elkezdték elutasítani a névváltoztatási kérelmüket, mivel, a már folyamatban lévő beadványokat is el kellett utasítani a „ 33-as” alapján. Azonban sok transznemű tavaly nyáron bíróságon támadta meg a 33-as paragrafust.

Az egyik ilyen ügyben, a Miskolci bíróság egyedi normakontrollt kérvényezett az Alkotmánybíróságnál, a testület pedig egy hónapja kimondta, hogy visszahatóan nem érvényesíthető a „33-as paragrafus”. 10 hónap után végre megszólalt a „33-as paragrafus” ügyében az ombudsman: az Alkotmánybíróság döntésével összhangban az alapvető jogok biztosa szerint is a korábbi eljárásrend szerint kell elbírálni a „33-as paragrafus” hatálybalépése előtt beadott kérelmeket. A magyar transzneműek abban bíznak, hogy az Alkotmánybíróság végül megsemmisíti a „33-as paragrafust”.

(Kiemelt képünk illusztráció: AFP | Peter Kohalmi)