Tisztelt Jolsvai András!
A június 26-i számukban megjelent szeretnék reagálni. Csak azért, hogy jelezzem: nem kell teljesen kiábrándulnunk az emberekből. Sajnos én már nem hiszek bennünk, de íme, vannak kivételek is.
Nagyon sok a savam, és későn vettem észre, hogy elfogyott a gyógyszerem. Lementem a háziorvosomhoz csütörtökön, de sajnos két napig továbbképzésen volt, ezért elsétáltam a patikába, és kértem valamit. Mivel tudom, hogy a recept nélküliek nem használnak, egy erősebbet kértem, megemlítve, hogy mit szedek, és miért kell most mást vásárolnom. A patikus hölgy azonnal közölte: tudja, hogy a doktornő nincs benn, de adjam meg a TAJ-számomat, ő pedig a gépből megnézi, mit kell szednem, és kiadja. S lőn. Átadtam a kártyámat, közölte, hogy mit szedek és mennyit, s mindjárt ki is adta a két doboz gyógyszert azzal, ha a doktornő visszajön, kérjek tőle receptet, és hozzam be nekik. Fizetni is akkor kell majd.
Szóval nem kell teljesen kiábrándulnunk az emberekből. Tudom, hogy olyanok is vannak – sőt sokkal többen –, akikről írt, de akad ellenpélda is.
Továbbra is várom írásait.
Üdvözlettel:
Horváth Győzőné
E-mail
---------------------------------------------------------------
Tisztelt Asszonyom!
Visszaadta a hitemet a gyógyszerészekben. Köszönöm. Kár, hogy Nádas kollegán ez már nem segíthet.
Üdvözlettel:
Jolsvai András
