Szegénység és etnikum: a Kádár-korban legalább nem volt éhezés

– Ötvenegymillió forintot lehet felhasználni az intenzív képzésre – közölte Kovács Sándor Lóránt, a Didaktika Autósiskola ügyvezető igazgatója. – A tanfolyam szeptemberben kezdődik el, s egy évig tart. Az eredményesen vizsgázók már karácsonyra megszerezhetik a jogosítványt, s ezután alapfokú informatikai képzésre járnak. A végzősök később a honvédségnél helyezkedhetnek el, saját vállalkozást alapíthatnak, vagy fuvarozó cégnél vállalhatnak munkát.

Kovács Sándor Lóránt jelezte: a résztvevők a program ideje alatt munkabért kapnak.

100-nál is több kommentár

A hír teljesen felháborította a

„Ezt a cikket kár volt megirni (sic!) mert ebből akkora balhé lesz hogy öröm lesz kikászálódni belőle.. meglepett de szerintem minden ismerősőmet (sic!) meglepi... mert tovább küldöm...” – írta az egyik hozzászóló.

A legtöbb kommentelő azt fájlalta: a cigányok ingyen kapnak lehetőséget, míg ők soha nem kaptak semmit ilyen módon. „22-éves munkaviszonyom van én még nem kaptam semmit!!! Miért? Miért? Miért? Talán azért mert magyar vagyok??? Ebben az országban legalább 10 bejegyzett kisebbség van. Ők miért nem kapnak semmit??? Megmondom a választ. Mert ők nem paraziták!!!” – fűzött a cikkhez véleményt egy másik véleményező. Szinte az összes kommentár dühösen fakadt ki a hírrel kapcsolatban - mi pedig még a legenyhébbeket idéztük.

Nem rasszisták a kommentelők

– Közpénzből valaki kedvezményben részesül; ez nagyon sokszor szokta azokat dühíteni, akik nem kapnak belőle – mondta a 168 Óra online-nak Ligeti György szociológus. – Ezeknek a hátrányos helyzetű romáknak nem feltétlenül azok a versenytársai, akik azonos társadalmi helyzetben vannak, és nem romák. Inkább azok, akik úgy érzik, hogy a társadalomban elfoglalt pozíciójuk lejjebb van, mint ami nekik járna – tette hozzá.

A társadalmi előítéletekkel foglalkozó kutató szerint a kommentelők ugyanakkor nem nevezhetők rasszistának. – Abból kéne kikeverednünk, hogy léteznek a rasszisták, meg a nem rasszisták. Nem érdemes az embereket nekünk is csoportosítanunk. Vannak olyanok, akik mindig kényszert éreznek arra, hogy csoportokra osszák a világot és ezekre a csoportokra különböző tulajdonságokat aggassanak. De közelebbről megfigyelve a jelenséget, azt látjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű – mondta a szociológus.

– Ha valaki az ominózus cikket indulatosan véleményezi, az nem válthatja ki belőlem azt, hogy én ugyanúgy kategorizáljam őt. Azt mondom, „Hű, rasszisták az emberek!”, de ezzel nem oldottam meg az ügyet. Senki sem járt jól.

Kapni a közösből

– Magyarországon, szemben a tengerentúllal, az a fontos, hogy én is kapjak – magyarázta a kutató. – Nem pedig az, hogy én is kiharcoljam magamnak. Nem úgy gondolkodunk, hogy vállalkozok, küzdök és a végén kiérdemlem a jólétet. Inkább sunyítok, ügyeskedek, kapok, aztán valahogy túlélem.

Ligeti György azonban kihangsúlyozta, hogy a cikkben szereplő romák aligha dúskálnak az állásajánlatokban és rengetegen éheznek. – Akik a legalján vannak, persze nem reménykedhetnek semmiben, maximum a szalmaszálban, vagy az alkoholban – hívta fel a figyelmet a szociológus.

Ligeti György szerint az embereknek nehéz látni az okokat, miért kaphat valaki többet, miért kevesebbet. – Csak azt látom, hogy nekem rosszabb. Ez persze relatív. Lehetek egy komoly multinacionális vállalatnál felső vezető is, és úgy érzem, hogy rosszabbul megy a sorom. Ekkor megpróbálok találni valakit, vagy valakiket, akikre rámutathatok, hogy miattuk megy rosszabbul. Velük indokolhatom a helyzetemet – magyarázta a felháborodás okait a kutató, aki szerint ma Magyarországon egészen elenyésző azoknak az embereknek a száma, akik valóban rasszisták. – Pusztán arról van szó, hogy nem gondoljuk tovább, amit mondunk, hanem könnyen hozunk ítéletet arról, hogy az egyik csoport jó, a másik meg rossz.

A Kádár-rendszerben a szegénység nem is volt akkora, mint most

Ligeti szerint minden ember kategorizál, csoportosít, és ezekhez a csoportokhoz jó, vagy rossz tulajdonságot köt. – A cikk sem arról szól, hogy ezek az emberek, akik nem tudnak jogosítványt szerezni, most kapnak egy esélyt. Ha valaki megkapja a jogosítványt, el tud menni a malacnak tápszerért, vagy el tudja vinni a gyereket egy szomszéd falu iskolájába. Vagy végre munkát tud vállalni – értelmezte a kutató a Sonline-on megjelent hírt. Hozzátette: a cikk azt nem magyarázza el, amit a szociológia nyolcvan éve szajkóz: a rászorultság és az etnikai hovatartozás általában összefügg. – De vehetjük példának az ilyen összefüggésekre a katolikus vallású embereket: ők nagy valószínűséggel polgári, konzervatív pártra szavaznak. De nem mindig.

A kutató a szegénység növekedésével és a válsággal is magyarázza az elkeseredett és dühös kommentárokat. Úgy látja: a Kádár-rendszerben a szegénység nem volt akkora, mint most. – A létminimumot ott húzták meg, hogy az éhezés ismeretlen legyen - mondta. – Összehasonlítva a Kádár-rendszerrel, akkor nem beszéltek arról, hogy a szegénység és az etnikai hovatartozás összefügghet. Nem etnicizálták a szegénységet. Viszont a rendszerváltás után, az elmúlt 20 évben a felszínre került ez a jelenség. A magyar társadalom nem szolidáris választ adott, hanem külső csoportként észlelte a romákat („nem mi vagyunk”). Fontos ugyanakkor, hogy itt sem szabad egész társadalomról beszélni - tette hozzá a kutató.