Szegény Magyarország

Nálunk a szegénységről nem könnyű tárgyilagosan beszélni. Mindenkit érint. Azt is, akinek nincsenek anyagi gondjai. Retteg tőle a gazdag, a középosztálybeli fél a lecsúszástól, a nincstelen pedig attól, hogy a gyerekének sem lesz mit ennie. Amióta a Fidesz hatalomra került, rohamosan növekszik a társadalmi egyenlőtlenség. A lakosságnak már majdnem a fele szegény, és a nyomor egyre mélyül. Ha a következő kormány nem változtat a jelenlegi szociálpolitikán, társadalmi katasztrófa fenyeget. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.

2013. október 1., 14:27

A Tárki legújabb kutatása szerint a magyar lakosság 46,6 százaléka szegény. Azt mérték: hányan vannak, akiknek a jövedelme nem éri el a 66 ezer forintos szegénységi küszöböt. Arra is rákérdeztek, az emberek rendelkeznek-e az élet normális fenntartásához szükséges létfeltételekkel, például ki tudják-e fizetni a rezsit. Van-e a háztartásukban vezetékes víz, vécé, mosógép. Azt szintén elemezték, miként függ össze a foglalkoztatottság a családok anyagi helyzetével.

Az eredmény drámai: valamelyik vizsgálati kategória szerint a válaszadóknak majdnem fele szegénynek minősül.

Míg 2009-ben a hazai lakosság 14 százalékának a jövedelme nem érte el a szegénységi küszöböt, ez most már 17 százalék. Ilyen mértékű jövedelemszegénységet a kilencvenes évek elején mértek utoljára. Ám a lecsúszottak akkor még reménykedhettek abban, hogy a demokrácia megerősödésével és a gazdaság növekedésével sorsuk jobbra fordul. Ez az illúzió mára elveszett. A Tárki vizsgálataiból kiderül: a szegénység öröklődik, és egyre reménytelenebb kitörni belőle.

Ijesztő a társadalmi egyenlőtlenség. A leggazdagabb és a legszegényebb rétegek közti jövedelemkülönbség kilencszeres lett. Az uniós országok közül csak Romániában nagyobb az egyenlőtlenség.

Krémer Balázs szociológus szerint a „társadalmi olló” ilyen gyors szétnyílására még nem volt példa az EU-ban.

– Európa országaiban a válság terheit a gazdagok vállára rakták, nálunk a szegényekére.
De az aggasztó hazai jelenség nem magyarázható csupán a gazdasági válsággal. Az Orbán-kormány fiskális politikájának következtében a leggazdagabbak jövedelme több mint 20 százalékkal nőtt, a legszegényebbeké pedig radikálisan csökkent. És nemcsak az egykulcsos adó bevezetése miatt.

– A 16 százalékos adó jelentős kedvezmény a jobb jövedelműeknek, miközben a társadalom alsó harmadában komoly adóemelést jelentett. A kormány számos intézkedése mélyítette a szociális szakadékot. Például a devizahitelek forinttörlesztése is azoknak segített, akiknek voltak megtakarításaik. A családi adókedvezményt is a magasabb jövedelműek vehetik igénybe. A rezsicsökkentéssel pedig az jár legjobban, aki a házi medencéjét télen fűti. Semmit nem nyernek vele viszont azok a szegények, akik otthon fával tüzelnek – magyarázza Krémer.

Utoljára a Horthy-korszakban voltak ilyen óriási társadalmi különbségek. A második világháború óta soha nem volt ennyire gyenge a szociális hálónk. Ugrásszerűen nőtt a szegénységből a nyomorba süllyedők száma is. A nyomor határait nehéz mérni, de – miként Krémer Balázs mondja – más az, ha valaki szegényként napi megélhetési gondokkal küzd, és más, ha nyomorogva éhezik.

Alanyi jogon már senkinek sem jár segély: a közmunkától a rendben tartott portáig számos feltételhez kötik a kifizetését.

– Körülbelül ötszázezren lehetnek, akik semmiféle ellátást nem kapnak. Nulla jövedelemmel rendelkeznek. Az állam sorsukra hagyta őket, nem vállal felelősséget értük. Pedig a szociális krízis robbanásveszélyes – hangsúlyozza Krémer.


A szegénység és a nyomor legkiszolgáltatottabbjai a gyermekek. Darvas Ágnes szociológus szerint a 18-20 százalékuk él olyan családban, ahol egyetlen kereső sincs. A leghátrányosabb térségekben dolgozó szociális munkások is tapasztalják, hogy egyre többen éheznek. Ezeken a településeken az iskola vált a legfontosabb szociális intézménnyé is, hiszen ott ingyenétkezést kaphatnak a rászoruló tanulók.

– Az iskolai szünidőkben már most is szinte kezelhetetlen probléma a gyermekéhezés. A pályázati rendszerben működő nyári étkeztetésben az érintetteknek csupán kisebb hányada vesz részt, a 600 ezer hátrányos helyzetű gyerekből 120-130 ezer. Civil társaságok próbálnak enyhíteni a gondokon. Táborokat, napközit szerveznek, ahol sok gyerek már a nyitás előtt a kapunál ácsorog. Várják, hogy reggelizhessenek. De a többiek semmilyen szervezettől nem kapnak segítséget – említi Darvas.

A kormányzati propaganda szerint azért is kerültünk ilyen nehéz gazdasági helyzetbe, mert az állam túl sokat költött szociális segélyre, a szegények támogatására. Csakhogy ez nem igaz. A szociológusnő is hangsúlyozza: a szegények célzott támogatására – a közvélekedéssel ellentétben – az állam mindig is elenyészően keveset fordított. A szociális kiadások közül nem a segélyek a meghatározók, hanem például a családi pótlék vagy a szülői szabadságokra fordított összegek. Utóbbiak esetében is hátrányt szenvednek a szegény családok.

– A családi pótlék összege 2008 óta változatlan, ez azt jelenti, hogy az értéke 20-25 százalékkal csökkent. A gyes keretében nyújtott támogatás nem emelkedett az elmúlt években. A jelentősebb, nagyobb összegű gyed csak meghatározott idejű munkaviszony után jár, így a szülőknek nagyjából a 60 százaléka nem tudja igénybe venni. Ők csak a 28 500 forintos gyest kapják a gyerekük két-, illetve hároméves koráig.

A nyomorban élőket sújtja az is, hogy a Fidesz-kormány csökkentette a segélyek összegét, mondván: ezzel ösztönzik a munkanélkülieket, hogy menjenek el dolgozni. Ezzel ráerősítettek arra az előítéletre, hogy akinek nincs munkája, az lusta élősködő. Ráadásul a segélycsökkentésnek semmiféle motiváló hatása nincs.

– Ahhoz, hogy valaki munkaképes legyen, egészségesen kell élnie, táplálkoznia, ruházkodnia. A 22 800 forintos „foglalkoztatást helyettesítő támogatásból” ez nem megy. A segélyezettek tájékozatlanságuk, megjelenésük miatt egyre kevésbé felelnek meg a munkaadók igényeinek. Ezekre az emberekre a gazdaságban sehol nincs szükség. A kormány ellehetetlenítette őket – állítja Krémer Balázs.

Úgy véli: a Fidesz „munkaalapú társadalma” nem az értékteremtő, produktív munkára, hanem a kényszermunkára épül. A közmunkát kötelező elvégezni, bár a feladatok sokszor értelmetlenek, megalázóak. A közmunka – amelyből nincs átjárás a nyílt munkaerőpiacra – inkább a politikai elrettentés eszköze, hiszen ha valaki bírálni meri a hatalmat, könnyen elveszítheti az állását, és mehet árkot ásni.


Az, hogy az elmúlt huszonhárom évben nem sikerült a szegénységet felszámolni, sem enyhíteni, a mindenkori politika közönyét mutatja. A mai rendpárti vezetés pedig – úgy tűnik – kifejezetten érdekelt a szegénység fenntartásában. A szabadságharcos kormánynak szüksége van külső és belső ellenségekre. A társadalmat állítólag fenyegető szegények – és főleg a romák – pedig tökéletes bűnbakok lehetnek. A jelenlegi szociálpolitika nem az esélyteremtésről szól: a szegénységet rendészeti problémaként kezeli.

A nyomor fenntartása nyilván a sérelmi politizálásra is alkalmas. Egzisztenciális gyarapodásunkat nem a gazdasági fejlődéstől várjuk, hanem a hatalmi osztozkodástól. A megélhetési harcban az győz, aki többet tud megszerezni magának a közösből. És sokan azt gondolják, nekik több jár, mint a társadalom „potyautasainak”.

Bármilyen kormány kerül is hatalomra jövőre, az egyik legsürgetőbb feladata a nyomor enyhítése lesz. Krémer Balázs úgy látja, a fejlesztő államnak gazdasági eszközökkel kellene ösztönöznie a beruházásokat a leghátrányosabb régiókban. Olyan adórendszerre van szükség, hogy megérje a vállalkozásoknak minél több embert alkalmazni. És a szociális segélyek összegét is emelni kellene.

– Fenntarthatatlan a munka és a munkanélküliség közötti éles határvonal. Tarthatatlan az, hogy nem kaphat kiegészítő jellegű szociális támogatást, akinek bármilyen alacsony piaci keresete is van, viszont aki szociális támogatást kap, azt meg eltiltják minden, a munkaerőpiacon végzett tevékenységtől, és így keresettől is. A szociális támogatások, segélyek rendszerét úgy kellene átalakítani, hogy ösztönözzék a kis, az alkalmi, a részidős munkalehetőségeket.

Mindez nyilván a politikától és a társadalomtól is belátást, toleranciát kíván. Ezzel szemben a „mindenki annyit ér, amennyije van” fideszes elve szociális katasztrófához vezethet.

Hétfőn még napos idő várható, majd kedden hidegfront érkezik megélénkülő széllel, és egyre többfelé várható eső, zápor, zivatar. Csütörtök reggelre csökken a felhőzet, és visszatér a napsütés, de a hőmérséklet csúcsértéke kissé visszaesik, 20-24 Celsius-fok körül alakul - derül ki a HungaroMet Zrt. előrejelzéséből, amelyet vasárnap juttattak el az MTI-hez.