Snitt

Az ítélet nélküli nyakazás benne volt a pakliban.

A stúdióvezetők a korábbi kormányzat idején írták alá a gyors halált sem kizáró határozatlan idejű szerződéseiket. Mást nem tehettek, ha a nagy múltú stúdiókban akartak forgatni. Ez ügyben némi kivételt jelent a Budapest Filmstúdió, ahol – csapatának „szétszóródása” okán – tíz éve nem készült nagyobb mozi. Ám múltja miatt ennek a műhelynek szintén komoly eszmei értéke van. A többinek még támogatási forrásokat is jelentő rangos nemzetközi kapcsolatrendszere.

Mostantól mindegyiknek csak a múltja marad.

De vajon miért jött a rapid vezetőváltás?

Megkeresésünkre a menesztett stúdióvezetők közül Rózsa János, Sándor Pál, Tolmár Tamás úgy reagált: SMS-ben kaptak értesítést február 4-én pénteken, hogy hétfőn fáradjanak be az MNV illetékeséhez. Ahol aztán felmentették őket – indoklás nélkül.

Mindhárman azt mondják: mivel fogalmuk sincs, mi történik valójában a háttérben, egyelőre nem kommentálnák a kirúgásukat. Egyikük még hozzátette: szeretne forgatni a jövőben is. És az ügy kapcsán – amely az egész magyar filmgyártást illeti – kétségkívül a most kinevezett vezetőnek lehet több mondandója.

Such Györgyöt a stúdióknak bérleményt biztosító Mafilm telephelyén találtuk meg – épp átadás-átvétel közben. Kérdeztük volna, ám hárított: „Nem tudok nyilatkozni, korai lenne.”

Kerestük rögtön Andy Vajnát is, bízván abban: Orbán Viktor kormánybiztosaként neki bizonyára rálátása van a menesztésekre. De csupán annyit közölt telefonon – éppen a berlini fesztiválra tartva: az állami filmstúdiók jövőjéről csak a tulajdonosi jogokat birtokló MNV illetékesei adhatnak tájékoztatást, ő nem.

Hívtuk az MNV-t. Kérdeztük, ki nyilatkozik minderről. Egyáltalán: ki az illetékes?

A kommunikációs osztályon azt mondták, e-mailben tehetjük föl kérdéseinket. Megtettük. Egyebek mellett azt kérdeztük: miért most veszítették el bizalmukat az eddigi vezetőkben? Mi a koncepciójuk a nagy múltú alkotóműhelyek jövőjéről? Miként esett választásuk az új vezetőre, Such Györgyre?

A vagyonkezelő válaszát végül a kommunikációs osztály jegyezte. Levelük viszonkérdésekkel kezdődött. Elfogadható-e, hogy a filmstúdiók évekig közreműködtek a Magyar Mozgókép Közalapítvány pazarló gazdálkodásában? Hatékony gazdálkodásnak tekinthető-e, hogy egyes stúdiók olyan tartozást halmoztak fel, amelyet csak a tulajdonos segítségével – értsd: a vagyonkezelő – tudnak visszafizetni?

Az MNV levele szerint a magyar filmipar a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) felelőtlen gazdálkodása miatt vált finanszírozhatatlanná. (Idézik az Állami Számvevőszék vizsgálatának 2006-os megállapításait: az MMKA 7 milliárd forint hiányt s több mint 5 milliárd forint banki adósságot halmozott fel.) Az MNV-nél úgy látják: mindebben az állami stúdiók korábbi ügyvezetői is ludasak, mert bár szavazati joguk volt a közalapítvány kuratóriumában, nem próbálták megakadályozni a pazarlást.

Az MNV levelében azt is állította: a Hunnia és az Objektív Filmstúdió az utóbbi években döntő részben az MMKA-tól elnyert támogatásokkal készítette filmjeit. A pénz egy részét visszatérítendő támogatásként kapták. Ám ezt a stúdiók – az MNV álláspontja szerint – anélkül költötték el, hogy biztosítani tudták volna az elkészült alkotások bevételeiből a tartozások rendezését. Például: az Objektív Filmstúdió az elmúlt években több mint 16 millió forint visszatérítendő támogatást nem tudott visszafizetni az MMKA-nak, míg a Hunniának több mint 40 millió forint a lejárt tartozása.

Az MNV állításai kapcsán természetesen ismét megkerestük a leváltott stúdióvezetőket.

Sándor Pál, a Hunnia éléről eltávolított Kossuth-díjas rendező lapunknak azt mondta: nem kíván hozzászólni a vádakhoz. Akárcsak Rózsa János, az Objektív Filmstúdió szintén Kossuth-díjas vezetője. E stúdióhoz közeli forrásokból ugyanakkor úgy tudjuk: nem igaz, hogy az utóbbi években döntő részben az MMKA-tól nyertek támogatást. Az Objektív utolsó mozijának, a Csiribirinek 90 milliós költségvetéséből csupán 30 millió származott az MMKA-tól. A korábbi, Klára című filmhez pedig egy vasat sem kaptak a közalapítványtól.

Ami az Objektívnek adott – és MNV kifogásolta – visszatérítendő támogatást illeti: a tizenhat millió forintnyi összeget fedezi az MMKA által még ki nem fizetett ötvenhat milliós normatív támogatás. Művészfilmekre szakosodott stúdiók pedig sehol a világon nem profitorientáltak. Másfelől: a stúdióvezetők az MMKA alapítóiként csupán a közalapítvány kuratóriumáról szavazhattak. Vagyis: nem volt beleszólásuk a vagyonkezelő által pazarlással vádolt MMKA egyéb ügyeibe.

A Dialóg menesztett vezetője, Tolmár Tamás sem kívánta véleményezni az MNV állításait. Lapunk azonban úgy tudja: bár a Dialóg többször pályázott az MMKA-nál, soha nem kapott támogatást. Ezzel együtt a stúdió 2009-ig nyereséges volt, de a későbbi válság őket is érintette. Tartozásuk viszont nincs. Kollégái szerint Tolmár tisztességesen és hatékonyan tevékenykedett.

Lapunknak küldött válaszlevelében az MNV a Budapest Filmstúdiót is górcső alá vette. Tudni kell hozzá: a műhely előző vezetőjét, Kántor Lászlót már 2010 végén leváltotta a vagyonkezelő. Helyére Gulyás Balázs pénzügyi szakembert nevezték ki.

Az MNV szerint Kántor korábban a filmstúdió irodájában működtette magáncégét, az Új Budapest Filmstúdió Kft.-t is – a vagyonkezelő korábbi vezetésének engedélyével. És – állítja az MNV – a Budapest Filmstúdió évek óta nem a cégjogi jogszabályoknak megfelelően működik, ezért megeshet, hogy a cégbíróság megbírságolja.

Kántor Lászlót is kérdeztük. Azt felelte: szóbeszédekre nem kíván reflektálni. Jelezte azt is: a cikk megjelenése után megfontolja a megszólalást.

Megkerestük Gulyás Balázst is, aki a Mokép ügyvezetése mellett kapta meg két hónapra a Budapest Filmstúdió irányítását is. (Őt tehát most valójában nem menesztették, hanem lejárt a megbízatása.) A gazdasági szakember úgy tapasztalta: a Budapest Filmstúdiót a Mokép előző vezetésének időszakához hasonló „rendetlenség” jellemezte. Azt mondja: „Az ügyvitel a rendszerváltás előtti körülményekhez igazodott, s a rendszerváltás előtti észjárás igazgatta. Ezen kell elsősorban változtatni.”

Gulyás Balázs egyébként úgy látja: mindaz az eszmei érték, amely az állami stúdiók múltjára épül, egy majdani struktúrában is helyet kaphat.

Mindenesetre hetek óta keringenek a hírek egy majdani, Andy Vajna vezette központosított nemzeti filmvállalatról. A szóbeszédek összecsengenek Gulyás Balázs megjegyzésével.

Szakemberek úgy vélekednek: egy nemzeti filmgyártó vállalat eszmei értelemben nem lehet zöldmezős beruházás. Kellenek a tradíciók is, valamint az állami stúdiók nemzetközi kapcsolatrendszere. Vagyis: az einstandolt stúdiók ebből a szempontból is fontosak lehetnek.

Filmes körökben viszont sokan vélik úgy: az MNV vádjaival tovább folyik a szakma kriminalizálása. Állítják: azt éppen az MMKA tavaly hivatalba került elnöke kezdte. Kőrösi Zoltán megválasztása előtt még fideszes kapcsolataira hivatkozva ígért lehetőségeket a megújulásra. Ám – mondják többen is – aztán beérte annyival, hogy végignyilatkozta a sajtót a közalapítvány korábbi vezetésének állítólagos gazdasági baklövéseiről, csínytevéseiről.

Kérdeztük volna minderről Kőrösit, aki közölte: nincs olyan helyzetben, hogy nyilatkozhatna.

Tény az is: lapunknak küldött levelében az MNV – bár ejt néhány elismerő szót a magyar film nemzetközi sikereiről – valóban megkérdőjelezi a filmesek tisztességét.

Nagy talány: miként hat ez képességes alkotókra?

Vajna esetében például főként azt kifogásolják: nem ismeri a hazai, de a tágabb európai filmkultúrát sem. Amit Orbán Viktorral való barátsága sem pótolhat. A berlini fesztiválon hétvégén mindennek hangot is adott a hazai filmesek legjava. Nemzetközi támogatással.

Kérdés az is: vezethet-e a tiltakozás bármiféle változáshoz?

Ha igen, attól még a filmvilág legújabb erős emberével, Such Györggyel alighanem számolni kell. Őt ugyanis öt évre nevezték ki a négy állami stúdió élére.

S hogy miért éppen őt?

Az MNV válaszlevelében úgy fogalmaz: a filmes cégek élére „tisztességes, a hatékony gazdálkodást előtérbe helyező vezetőt keresett”. Suchot annak tartják.

Menedzseri képességeit amúgy a Magyar Rádió elnöki posztján ismerhette meg a szélesebb publikum. Személyét korábbról is: a rendszerváltás idején a Fidesz tanácsadója volt, 1994-ig elnöki kabinetfőnöke. A Fidesz jobbrafordulása idején látszólag eltávolodott a párttól. Ennek ellenére az első Orbán-kormány idején nevezték ki a Magyar Televízió gazdasági és kereskedelmi alelnökévé. Később az Antenna Hungária tanácsadója, majd az Inforádió programigazgatója lett.

2004-ben két évre a privát szférába húzódott – saját tanácsadó cégével. Állítólag Szalai Annamária, a Fidesz médianagyasszonya csalogatta elő onnan, amikor 2000 közepén kezdett kínossá válni, hogy a közrádió elnök nélkül „üzemel”.

Such rádióelnökségének idején háromszázötven embert bocsátott el, tradicionális műsorokat szüntetett meg. A Petőfi Rádióból lényegében kereskedelmi csatornát csinált. Ám a rádió jelenlegi kuratóriumának baloldali tagjai között is van, aki azt mondja: gazdasági értelemben jelentős eredményeket ért el, s nem politikai szempontok vezették.

Nem tudható, milyen irányok felé indulna Such György egy nemzeti filmközpont meghatározó vezetőjeként. De érdemes felidézni, miként értékelte teljesítményét maga Szalai Annamária, amikor Such távozott a rádió éléről: „A gyár jó, a termék sok kívánnivalót hagy maga után.”