Simonyi András: Magyarország sokat kockáztat

– A kormány elhitte a saját retorikáját, elhitte, hogy minden rendben van. Elvégre André Goodfriend hazament, Thomas Melia „demokráciaügyi államtitkár” távozott az amerikai külügyből, új nagykövet érkezett, csend van. Ráadásul Szemerkényi Réka washingtoni nagykövetünk kiváló munkát végez, a kongresszusi meghallgatásán el is mondtam: sajnálom, hogy ilyen tehetséges diplomatának a „takarítás” a dolga, ahelyett hogy befektetőket tudna az országba irányítani. De mindezek ellenére a profik – gondolom, Szemerkényi is – pontosan tudták, hogy az amerikai hallgatás nem tart örökké – mondja Simonyi András.

A korábbi washingtoni nagykövet hangsúlyozza: amit Colleen Bell elmondott, az az amerikai kormány álláspontja, s ez semmit nem változott az egy évvel korábbihoz képest.

– A diplomácia udvarias, de kemény szakma. Az ilyen kritikákat illik nagyon komolyan venni, persze ma már kevés a magyar kormány körül a valódi diplomata. Legyintünk NATO-szövetségesünk, a világ egyetlen szuperhatalmának jogos figyelmeztetéseire? Ez legalább akkora szereptévesztés, mint amikor 1941 decemberében hadat üzentünk neki.

Mi lehet a következő amerikai lépés?

Simonyi szerint nem érdemes találgatni, mert a lényeg máshol van.

– Magyarországnak rá kell jönnie, hogy mit kockáztat. Ha letér a modernizáció útjáról – márpedig efelé halad –, a perifériára sodródik, nem lesz többé befektetői célpont, elsődleges partner kutatás-fejlesztésben, egyetemi együttműködésekben, ami gazdasági lemaradással jár. Miért nem veszi észre a magyar társadalom, hogy máris sorra bukjuk el a nemzetközi befektetéseket? Nem gond, hogy gyakorlatilag a német autóiparnak és az orosz energiaiparnak vagyunk kiszolgáltatva? Hogy négymillió ember él szegénységben? Hogy eltűntek a magán-nyugdíjpénztári befizetések, amit nem fogunk tudni pótolni? Látni kell: ha a modernizációs pálya helyett mást választunk és a demokratikus értékeket sutba dobjuk, annak elszegényedés a vége, miközben egyre kiszolgáltatottabbak is leszünk.

S hogy Amerika csak az oroszbarátság miatt „szólt volna be”?

– Illúzió azt gondolni, hogy ha enyhül a putyini befolyás, Amerika felhagy a kritikákkal. Az Egyesült Államok nem mindent a geopolitikai érdekein keresztül szemlél. Ráadásul Orbánék tévednek, ha azt remélik, hogy republikánus elnökkel könnyebb dolguk lenne. Az amerikai külpolitika, bárki irányítja is, a jövőben határozottabban ki fog állni az érdekei és az értékei mellett.
A volt nagykövet arra is figyelmeztet: az amerikai felvetéseken az egész politikai elitnek el kell gondolkodnia, nem csak a kormánynak, mert az egész országgal kapcsolatban vannak komoly aggodalmak.

– Az elmúlt időszakban Colleen Bell tényleg minden szereplőt meghallgatott. De arra várni, hogy majd Amerika elvégzi a feladatokat Magyarország, a kormány és az ellenzék helyett, hibás felfogás.

Tévedés azt gondolni, hogy az amerikai lépés a lengyel választásokkal függ össze.

– Lengyelország nem a magyar úton jár. Varsóban például nem intézményesítették és nem is fogják a korrupciót, arrafelé nincs ilyen probléma. Bár nincs kétharmaduk, de amúgy sem kellett volna attól tartani, hogy veszélyeztetik az Alkotmánybíróság függetlenségét vagy iPaden írnak egy új alkotmányt. Erősíteni fogják a transzatlanti viszonyt, és Putyinnal sem kerülnek olyan szoros kapcsolatba, mint Orbán. Kaczyńskinak pedig erős és nagyon komoly konzervatív ellenzéke lesz. Lengyelország nem akarja Orbánt utánozni, sőt a magyar kormányfő okkal tarthatna attól, hogy izgalmas versenytársat kapott. Olyat, mint a nyolcvanas években Kádár Gorbacsov alakjában. Addig Kádár volt Kelet-Közép-Európa fenegyereke, aztán hirtelen a múlt embere lett. Amerikában már tudják, ki Orbán, ám azt nem, ki Jarosław Kaczyński. De mindenki kap esélyt.