Rokkantnyugdíj – Mit lép a kormány?
Nem lehet érdemi költségvetési kiadáscsökkenést elérni a rokkantnyugdíjak rendszerének átalakításával - áll a Policy Agenda elemzésében. Pedig a kormány ezt ígéri, de sokat spórolni csak nagy politikai károk árán lehetne. Meglépik?
Orbán Viktor a Dow Jonesnak és a The Wall Street Journalnak január elején adott nyilatkozatából derült: a magyar kormány végrehajtja a költségvetés ígért, hosszú távú átalakítását, amely kiadáscsökkentést is tartalmazni fog azért, hogy megerősítse az ország hitelességét a pénzügyi piacokon. A főbb területek: a munkanélküli segély csökkentése, a gyógyszertámogatások, a tömegközlekedési rendszer megváltoztatása és a nyugdíjrendszer átalakítása. Utóbbin területen a kormány vélhetően szigorítaná a korhatár előtti nyugdíjazást és a tömeges rokkantnyugdíjazásnak is véget vetne. Okkal: idehaza nemzetközi összehasonlításban is kiugróan sokan mennek nyugdíjba évekkel a korhatár előtt, ráadásul közülük sokan szereznek rokkantnyugdíj-jogosultságot.
Hitelesítő lépésnek alkalmas, de jelentős kiadáscsökkentés nem várható a rokkantsági rendszer átalakításától – derül ki a Policy Agenda 168óra.hu-nak küldött elemzéséből. Eszerint a hasonló fejlettségű országokkal összehasonlítva Magyarországon jóval magasabb a rokkantnyugdíjasok száma.
Számukra az állam négy különböző jogcímen adhat támogatást. A különbséget a számukra biztosított ellátások között az egészségkárosodás mértéke, azaz a munkaképességre való alkalmasság alapján tesznek. A legújabb adatok szerint Magyarországon a nyugdíj korhatár betöltése előtti rokkantsági ellátást összesen 565 ezer ember kap.
2008 elején még 658 ezren, és 2009. januárjában is 640 ezer ember kapott ilyen módon ellátást. A költségvetés jelentős összeget költ el azokra, akik az egészségkárosodásuk miatt nem tudnak dolgozni. Erre az évre a költségvetés csaknem 400 milliárd forintot tervezett erre a célra. Ám az első ránézésre tetemes summa az egyén szintjén már sovány. Főleg az egészségkárosodottak szociális járadéka esetében, vagy a rokkantsági járadék esetében: ezek a megélhetésre sem elegendőek (átlagosan 30-33 ezer forint körüli havi ellátás).
A rendszer szemlélete 2008-tól kezdve változott meg. Korábban az egészségkárosodás mértékét vizsgálták, és ez alapján döntött az állam arról, hogy ad-e ellátást. Utóbb a rokkantsági nyugdíjkérelem beadásakor már azt nézték, mennyi munkaképessége maradt a kérelmezőnek, vagyis képes lehet-e a munkaerőpiacra való visszatérésre. – áll a Policy Agenda elemzésében. Szigorodott az orvosi vizsgálati rendszer, amely próbálta a korrupciót is kiküszöbölni. Lényeges változás volt, hogy nem csak azokat rostálták az új szempontok szerint, akik frissen kérvényezték a rokkantellátást, hanem fokozatosan az összes korábban a rendszerbe került ember munkaképességét is felülvizsgálták.
Újraszabályozták a rokkantnyugdíj melletti munkavégzés kérdését is. A társadalom igazságérzetét olykor jogosan bántotta, hogy voltak olyanok, akik a biztosnak számító rokkantnyugdíj mellett ugyanúgy dolgoztak, akár idénymunkában, akár folyamatosan, mint a többi munkavállaló. Ezért jövedelemhatárhoz kötötték a munkavégzést, valamint jelentős szankciókat helyeztek kilátásba a szabályok megsértésének esetére.
A változtatások miatt egyre kevesebben kerültek be a rokkantsági rendszerbe, s egy újabb drasztikus beavatkozás nehezen képzelhető el. Ám a Policy Agenda szerint a politikai kommunikációban jól hangzik, hogy a kormány szigorúbb ellenőrzést rendel el a már rokkantellátást igénybe vevők körében. Ez azt jelentheti, hogy felülvizsgálják azok jogosultságát, akik számára az orvosi bizottságok megállapították az ellátást, de a nyugdíj melletti munkavégzés ellenőrzése is szigorúbbá válhat. Ennek pénzügyi hatása nehezen számszerűsíthető, ráadásul végrehajtását negatívan is megítélheti a közvélemény.
A másik lehetőség az induló rokkantnyugdíjak mérséklése. Vagyis alacsonyabb összegű nyugdíjat állapítanak meg azok számára, akik mostantól kapnak rokkantsági ellátást. Jelenleg átlagosan havi 70 ezer forintot kap a rokkantnyugdíjas, vagy rehabilitációs járadékos. Ha átlagosan tíz százalékkal csökkenne a havi nyugdíj, akkor ez csak mintegy hárommilliárd forint megtakarítást jelentene a bevezetés évében, ami költségvetési szempontból elhanyagolható, a politikai kár viszont jelentős.
A harmadik lehetőség a már megállapított nyugdíjak csökkentése. Ez biztosan komoly felháborodást váltana ki, azonnal szociális érzéketlenséggel lehetne megvádolni a kormányt. Ezt pedig minden alkalommal kerülte a Fidesz, ezért sem várható, hogy egy ilyen érzékeny kérdés kapcsán akarna frontot nyitni a társadalom széles rétegével.
