Osztrák bank titkai kerültek magyar kézbe

Fokozott az érdeklődés Magyarországon aziránt, hogy magyar polgárok külföldi bankban elhelyezett befektetésére milyen adószabályok vonatkoznak. Arról is kapunk folyamatosan híreket, hogy Magyarország – követve az OECD ajánlását – egyre több adóparadicsommal (Csatorna-szigetek, Man-sziget, Brit Virgin-szigetek stb.) köt adóügyi információcsere-egyezményt, és tavaly november 12-én – bár csupán 61. államként – csatlakozott az OECD által aláírásra már 1988-ban (!) megnyitott többoldalú adóügyi jogsegélyegyezményhez. Érdekes lehet a közvélemény számára az is, hogy a pénzügyi közvetítő és az adóhatóság miként bánhat a tudomására jutott információval.

Automatikus információcsere

A világméretű adókoordináció nagy léptekkel halad előre. Az adóintegráció fő kérdése ma az automatikus információcsere gyorsított ütemben megvalósuló kiterjesztése. Az adóinformáció visszatartása kétes hírű adóparadicsomokban egyre kevésbé lehetséges, mert adóparadicsomi befektetésnél nem elkerülhető a pénzmosás gyanúja, ekkor viszont a bankoknak és a hatóságoknak egyaránt kötelességük követni a nemzetközileg magas szinten harmonizált előírásokat – írja a Galamuson Deák Dániel.

Az adóügyi integrációs folyamatból ki lehet ugyan maradni, de nem éri meg, mert a kimaradó ország nem lesz szalonképes a nemzetközi befektetések piacán. Persze egy ország törekedhet az integráció blokkolására rövid távú előnyök igézetében. Bizonyos azonban, hogy hosszabb távon nem éri meg kimaradni, mert a megbízható befektető oda megy, ahol a fogadó állam szabályai illeszkednek a nemzetközi rendbe, és a befektetőt kiszolgáló állami hatóságok magatartása a befektető számára értelmezhető, világos és kiszámítható.

Az Európai Bizottság még tavaly június 12-én javaslatot terjesztett elő az úgynevezett adókoordinációs irányelv módosítására. Eszerint 2015-től automatikus információcsere valósulna meg az osztalékból, árfolyamnyereségből és egyéb pénzügyi befektetésből származó minden olyan jövedelem adóztatása tekintetében, amelyet a polgárok ez év január 1-jétől szereztek meg valamely EU-tagállamban. Ez a javaslat ahhoz kapcsolódik, hogy az Egyesült Államokban 2010-ben bevezetett úgynevezett FATCA-szabályok (Foreign Account Tax Compliance Act) értelmében az amerikai adózóknak számlát vezető európai pénzügyi közvetítők is kötelezettek ugyanezen körben arra, hogy információt adjanak át az amerikai adóhatóságnak.

A jelenleg hatályos koordinációs irányelvbe foglalt automatikus információcsere 2015-től már kiterjed a munkajövedelemre, a gazdasági társaságok tisztségviselőinek fizetett díjakra, a biztosítási jövedelemre, a nyugdíjakra és az adózással érintett vagyontárgyakra is. Az automatikus információcsere 2005 óta alkalmazandó a kamatmegtakarítási irányelv által érintett kamatjövedelmekre is. Tervezik továbbá az irányelv hatókörének kiszélesítését és az információcsere elmélyítését is.

Jó kormányzás egy szép, új világban

A bizottság elkötelezett amellett, hogy minél szélesebb körben valósuljon meg az úgynevezett jó kormányzás elve az adózásban. Ez az adózók jogainak hatásos védelme mellett azt is előirányozza, hogy eredményesen lehessen fellépni az úgynevezett agresszív adóelkerüléssel szemben. Ez csak akkor sikerülhet, ha nem maradnak homályban az adóparadicsomokban működő vállalkozások és az ügyleteik.

Az adóügyekben való együttműködésben annak köszönhetően lehetett haladást elérni az elmúlt években, hogy az amerikai FATCA és az EU kamatmegtakarítási irányelv egy globális integrációs folyamatot indított el. Ezt felkarolta az OECD úgynevezett TRACE programja (Treaty Relief and Compliance Enhancement) is. Ezek szerint a pénzügyi közvetítők kötelezhetők arra, hogy adatot szolgáltassanak a befektetők illetősége szerinti, vagyis külföldi adóhatóságnak. Ez a folyamat áttöri az adóztató hatalom nemzetközi jogi megosztásának hagyományos elveit.

A jövőben az állami szuverenitásra hivatkozva – vele visszaélve – egyre kevésbé lehetséges információt visszatartani olyan esetben, amikor a befektető a saját állama elől von el adóköteles jövedelmet. Eddig az adócsalók lebuktatásának éppen az volt az akadálya, hogy az adóparadicsomokban működő pénzügyi közvetítők nem voltak kötelezhetők információ átadására, mert saját államuk védelmét élvezték abban, hogy rejtegessék pénzes külföldi ügyfeleiket. A banktitokkal visszaélve nem piaci versenytárs elől zártak el információt, hanem közhatalom elől. Erre a jövőben egyre kevésbé lesz lehetőségük.

A nemzetközi jogi akadályok elhárítása érdekében az Egyesült Államok kormányközi megállapodások hálózatát építette ki, amelyek ma már nemcsak két-, hanem többoldalú megállapodásokat is magukba foglalnak. Ez év április 9-én például az öt legnagyobb gazdasággal rendelkező EU-tagállam közös megállapodást kötött az Egyesült Államokkal a FATCA végrehajtására, sőt ezek az EU-tagállamok még azt is vállalták, hogy egymás között szintén működtetik a FATCA által előírt automatikus információcserét. Ehhez azóta 12 másik EU-tagállam is csatlakozott (Magyarország nem siet).

Svájc igyekszik szabotálni ezt az integrációs folyamatot, de úgy tűnik, egyre kisebb sikerrel. Csupán két országgal tudott úgynevezett Rubik-egyezményt kötni, amelynek alapján vállalja, hogy beszedi a hazai adózás elől elvont tőkére kivetett büntetőadót, és a bevételt átutalja az adócsaló országának, de nem fedi fel az adócsaló személyét. Magyarország is kívánt ilyen egyezményt kötni Svájccal még 2012-ben, azonban a tárgyalások elakadtak. Az okokról nem tudunk.

Osztrák bank magyar ügyfele

Ausztria mára egyedül maradt abban, hogy a kamatmegtakarítási irányelv átmeneti szabályai értelmében az osztrák banknak lehetősége van az információ visszatartására adóügyekben. Eszerint a másik tagállambeli polgár befektetéséről nem szolgáltat ki információt az adott polgár adóhatóságának, viszont az osztrák bankban elhelyezett befektetés után Ausztria ma már kénytelen 35 százalékos adót levonni. A másik tagállamból származó ügyfél azonban választhatja azt, hogy az osztrák bank ne vonjon le adót, viszont a bank tájékoztatja a befektetésről az ügyfél adóhatóságát. Korábban ezt a forrásadós megoldást választotta Belgium és Luxemburg is. Az előbbi mára végérvényesen feladta ezt a politikát, és áttért az információcserére, az utóbbi pedig hivatalosan bejelentette, hogy ugyanezt tenné ez év július 1-jétől.

Az adókoordináció előrehaladása azt jelenti, hogy az olyan tőkeimportőr ország, mint Magyarország, a versenyképességét nem akkor őrizheti meg, ha jelentős adóelőnyökkel kecsegteti a befektetőket, vagy a kormány versenytorzító különmegállapodásokat köt nagyvállalatokkal, netán vonakodik együttműködni a tőkeexportőr országok hatóságaival. Komolyabb eredménnyel akkor lehet számolni, ha az ország az integrációba beszállva fejleszti a jogi infrastruktúráját, mindenekelőtt biztosítja a szabályozók stabilitását és kiszámíthatóságát. Egyelőre nem látható, hogy a magyar gazdaságpolitika ebbe az irányba tartana. A nagy magyar bankok egyébként már megfelelnek a FATCA-szabályoknak, mivel tavaly július 1-jétől megállapodást köthetnek az amerikai adóhatósággal. Ha ezt nem teszik meg, nem léphetnek be az amerikai piacra, amit azonban nem engedhetnek meg maguknak.

A magyar polgárok európai, illetve külföldi megtakarításainak a liberalizált tőkepiacoknak köszönhetően nincsenek korlátai. Más kérdés, hogy a belföldi adózónak a külföldi jövedelme után is adót kell fizetnie Magyarországon. A magyar polgár persze csak akkor választja Ausztriában azt a lehetőséget, hogy ne az osztrák, hanem az alacsonyabb magyar adót fizesse meg, vállalva egyúttal az információcserét, ha nem adózatlan pénzt fektetett be osztrák bankban. Egyébként inkább elszenvedi a magas osztrák adót, de nem kívánja fölfedni magát a magyar adóhatóság előtt.

Ilyenkor az osztrák bank csak abban a kivételes esetben kell hogy mégis jelentsen Magyarországnak, ha pénzmosás gyanúja merül fel. Az adóhatóságnak átadott információ ugyanakkor nem menti fel az információcserében részes hatóságokat az alól, hogy az adótitokhoz tartsák magukat. Az adóhatóságot mindenkor köti az, hogy a tudomására jutott információt megőrzi, nem adhatja ki, és csak törvényben szigorúan meghatározott módon használhatja fel, illetve továbbíthatja más hatóságokhoz.