Oszlás

– Az ítélőtábla hatályon kívül helyezheti, helybenhagyhatja, vagy részben, illetve egészben megváltoztathatja az elsőfokú bíróság ítéletét – magyarázza a sajtónak eligazítás gyanánt a tárgyalás előtt Mohácsi Zsuzsanna, a Fővárosi Ítélőtábla elnökhelyettese.

A bíróság legnagyobb, ám így is alig pár férőhelyes tárgyalótermébe zsúfolódunk. Az ítélőtábla épületének utcáját mindkét irányból kordonokkal és rendőrsorfallal zárták le. Készültségben a rabszállító, pár rendőrautó, néhány dzsip.

Vona Gábor lép a tárgyalóterembe, frissen vasalt öltönyben, elegánsan, fitten. Celebnek kijáró vakutűzben pakolja papírjait az alperesi asztalra. Üdvözli az egyetlen bent lévő idős gárdistát, aki azonnal magára is ölti a szervezet oroszlános mellényét.

Indításként a felperes Fővárosi Főügyészség által beadott keresetlevelet olvassa fel a bírói testület egyik tagja. A dokumentum szerint a gárda rendezvényein tartott beszédek egyes részei alkalmasak az emberi méltóság megsértésére.

„Az egyesület által hangoztatott nézetek azért is alkotmányellenesek, mert a közrendvédelmi, közrend-biztonsági feladatok ellátása az állam kizárólagos feladata – így a szöveg. – Az egyesület a cigányság szegregációját támogatja annak ellenére, hogy a népcsoportok elkülönítésére irányuló magatartás kifejezetten tiltott tevékenység. A rendezvény külsőségei pedig alkalmasak arra, hogy a település, illetve a média tudósításán keresztül az ország cigány lakosságát megfélemlítsék.”

Vona olvasgat, SMS-t küld.

„A felperes utalt arra is, hogy a gárda nem önálló, tevékenysége nem értékelhető az egyesülettől függetlenül. Hisz az alperes elnöksége hívta életre, hogy utóbb tagozatként integrálják. Az egyesület jogi keretet nyújt a mozgalom működéséhez, amellyel szellemi azonosságot vállal” – áll az ismertetőben.

A tárgyaló ajtaja

Vonáék úgy vélik, az ügyészség álláspontja három téves kiindulóponton alapul: nem igaz, hogy Magyar Gárda Egyesület léte és működése azonosítható a Magyar Gárdával, így az sem állja meg a helyét, hogy a sokak által kifogásolt 2007. decemberi tatárszentgyörgyi rendezvény az egyesületé lett volna, és az sem, hogy a gárda ténykedései alkalmasak mások jogainak megsértésére.

„A Magyar Gárda Mozgalom az alperestől jogi és szervezeti értelemben is független, amelyet csupán életre hívott és támogat. Keretet teremtett az ifjúság nemzettudatának ápolására” – szól az ellenkereset.

Vona ügyvédje, Gaudi-Nagy Tamás tartja a „védőbeszédet”. Úgy véli, az elsőfokú bíróság nem a tényekből indult ki, hanem „a külvilág, az elfogult média és a véleményformálók által kialakított megítélést vetítette rá az egyesület és a mozgalom viszonyára”.

– Elvégeztük a tatárszentgyörgyi beszéd elemzését is, de ebből sem volt levezethető, hogy az emberek közötti megkülönböztetés a Magyar Gárda Mozgalom szerves programjává vált volna. Sőt: éppen hogy az emberi méltóság védelmében emelt szót.
Naná.

Nagy László ügyész viszont tartja: a tényállás megalapozott és indokolt.

– Az alperes olyan új indokot vagy körülményt nem tudott megjelölni, amely alkalmas lenne az ítélet megváltoztatására, vagy más megvilágításba helyezné a cselekményt.

A vádló hozzáteszi: az egyesület és a mozgalom közötti összefüggést tényekkel igazolták; a gárda és katonai jellegű erődemonstrációja, külsődleges megjelenése gyűlöletet és félelmet keltett, amely erőszakhoz vezetett.

A bírónő berekeszti az ülést, ígéri, fél óra múlva ítéletet hirdet.

A szokásos tárgyalási koreográfiától eltérően a gárda most nem vonult ki csapatostul erődemonstrálni, csupán néhány elszánt oroszlános egyenruhás mutatja magát az utcán. A kordon mögött feltűnik Gonda László, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 vezetője. Méltatlankodik, hogy nem engedik be a tárgyalásra. Szokásához híven rendőrterrort, politikai machinációt emleget.

A rácson belülről Gaudi-Nagy Tamás látogatja meg.

– Mire számítasz? – szegezi neki a kérdést Gonda.

Vállvonogatás a válasz.

Vona újságírókkal cseveg, készségesen válaszol.

Végre nyílik a tárgyaló ajtaja, bevonulunk.

– A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Tessenek helyet foglalni! – jelenti be dr. Czukorné dr. Farsang Judit bírónő.

Vona arca most se rezdül. Bírja a strapát.

– Az alperes jogi érvelésével, ezt kiemeli az ítélőtábla, szinte minden vonatkozásban egyetért. Csak épp a végkövetkeztetésében tért el, méghozzá alapjaiban az alperesétől – indokol a bírónő. – Az alperes egyik célként a közbiztonságot általában érintő kérdések megvitatását tűzte ki célul, a gyakorlatban azonban a Magyar Gárda rendezvényei nem a közbiztonságot sértő valamennyi, hanem szinte kizárólag a romák által elkövetett bűncselekményekkel foglalkoznak. A rendezvények helyszínéül már tudatosan etnikai feszültséggel terhes, olyan kistelepüléseket választottak, ahol a közbiztonságnak a rendőrség általi fenntartásában eleve hiányosságok mutatkoztak.

Nemzetvesztők

A bírónő megjegyzi: a szónoklatokban a magyarság a roma és a zsidó népességtől elkülönülő identitásként jelent meg, és Dósa István akkori főkapitány 2008. szeptemberi beszédében a zsidóságot „idegenszívű nemzetvesztőként” aposztrofálta.

– Az alperes helyesen utal arra, hogy önmagában a Magyar Gárda rendezvényein elhangzott szónoklatok tartalma, önmagában a vonulás, egyenruha, vezényszavak, köszöntés olyan eredményre nem vezethet, amely az alperes létét veszélyeztetné. Csak abban téved, hogy önmagában egyik vagy másik belefér a véleménynyilvánítás és gyülekezési jog határai közé. Holott ezeket összességében, az általuk konkrét helyszínen kifejtett kumulatív hatásukkal együtt kell értékelni.

Értetlenkedve ráncolja homlokát Gaudi-Nagy, Vona a fejét csóválja.

A bírónő elmondja: a helyi lakosság egy része akarata ellenére volt jelen gárdás demonstráción. Õket nevezi az Alkotmánybíróság gyakorlata foglyul ejtett közönségnek.

– Az erőszak reális veszélye a fogva tartott közönség folytán is fennáll, a köznyugalom és a közrend sérelmét eredményezi. Ez utóbbiak pedig a demokrácia alapértékei. Mindenki, aki ilyen rendezvény helyszínén van, rendelkezik azzal a joggal, hogy maga is biztonságban lehessen, és szabadon dönthessen, részt kíván-e azon venni, vagy sem.
Ennyi.

Puszi, kézfogás

Kint az ügyvéd és a védence sajtótájékoztatót tart.

– Az álláspontunkkal élesen ellenkező ítélet született, ezért felülvizsgálati kérelemmel fogunk élni, és a Legfelsőbb Bíróság mondja ki a végső szót. Ha ott sem úgy dől el az ügy, ahogy szerintünk kellene, a strasbourg-i emberi jogi bíróság előtt folytatjuk az eljárást – mondja Gaudi-Nagy.

Vona veszi át a szót:

– A tárgyalás tétje az volt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla képes-e a ránehezedő nemzetközi és hazai politikai nyomásnak ellenállni, és szakmai döntést hozni. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem. A döntés következményei beláthatatlanok, mert az szembemegy a társadalom igazságérzetével. A döntés a Magyar Gárda és a Jobbik további népszerűsödését eredményezi. A gárdisták állampolgári jogaikkal élve úgyis folytathatják tevékenységüket.

Búcsúzóul figyelmezteti a „politikai nyomásgyakorlókat”: a jogi csűrés-csavarással az ellenkező hatást váltják ki, mint amit szeretnének.

Pár interjú után az elnök a kordonon kívül maradt hazaárulózó szimpatizánsokat és gárdatársakat is tájékoztatja. Puszi a lányoknak, kézfogás a fiúkkal. Egyikük Magyar Gárda feliratú, oroszlános zászlóval kedveskedik a vezérnek.

– A gárda nem szűnt meg. Van, volt és lesz – kiabálja az árpádsávos.