Orbán hegyeket mozgathat meg
A Fidesz az alkotmány szintjén gyorsan teljesítette az emberek régi vágyát a kisebb parlamentre. Az eredetileg bizony sokban demagóg követelést mára olyan fontosnak tartja a közvélemény, és annyira sokat remél tőle, hogy mindenképpen meg kell valósítani. A következő év végén véglegesíteni javasolt választási rendszer a Fidesz szerint jobbára kicsinyített mása lenne a jelenleginek. Matematikai okokból megszűnnének a megyei listák, a koalícióképtelen radikális pártoknak kedvezően pedig nem lenne második forduló. A kétharmados többség ezzel azt hangsúlyozza, hogy nem akar visszaélni helyzetével. Nem biztos ugyanakkor, hogy kétszáz képviselő mellett okos megtartani a 386 főre kitalált rendszert, lehet, hogy a kormányozhatóság és az arányosság egymásnak ellentmondó szempontjait a vegyes rendszer megőrzése, de egyúttal bátrabb újragondolása jobban szolgálná.
Minderről Tölgyessy Péter politikai elemző, 1990 és 2006 között országgyűlési képviselő, 1991 és 1992 között az SZDSZ elnöke nyilatkozott az
MR1-Kossuth Rádiónak.Az önkormányzati választási törvény az első előterjesztés, amely közvetlenül érinti a hatalmi viszonyokat. Minden ellenkező állítás ellenére önkormányzati rendszerünk legnagyobb problémája nem az önkormányzatok és önkormányzati képviselők túlzott létszáma. Akad állam, ahol sokkal kisebb az önkormányzatok száma. De az ellenkezőjére is van példa: Franciaországban minden 105. francia önkormányzati képviselő. (A 36.000 önkormányzatban mindösszesen 550.000 képviselő ténykedik.) A francia szakirodalom erőteljesen hangsúlyozza annak jókora előnyeit, ha sokan ingyen, vagy csekély költségtérítésért községük javáért képviselők. Mégis a csekélyebb feladatokkal bíró megyei közgyűlések létszámát mindenképpen legalább felezni kellene. Ezeket 1990-ben eredetileg még a települések küldöttei alkották, 1994-től viszont Pest megyében például már nyolcvanfős, pártlistás voksoláson megválasztott testület létezik. A Fidesz jó szándékát mutatva a fővárosi közgyűlés választása maradna arányos listás rendszerben, pedig így a most áprilisban Budapesten 46 százalékot szerző Fidesz esetleg nem kapna többséget a testületben. A városokban viszont nem csak a létszám csökkenne, hanem tartalmilag is jócskán átalakulna a szabályozás. Az eredeti, 1990-es 10-9 és a 1994 utáni 10-7 egyéni és kompenzációs listás hely aránya például most 8-3-ra változna a 25 000 fő alatti városokban. Ezen kívül kompenzációs listára kerülnének a győztes jelölt ötven százalék fölött elért szavazatai is, ami önmagában még helyeselhető. Ám a jelenlegi pártszerkezetben a kompenzációs rész aránytalan visszavágása jó eséllyel kiszorítaná a városi testületekből nem csak a kisebb pártokat és helyi egyesületeket, de néha akár a harmadik helyezett pártot is. A két-három pártivá tett testületekből kimaradt erőknek alig maradna más eszköze, mint a testületen kívüli erőteljes tiltakozás. Az új rendszer igencsak billenékennyé tenné a közgyűlési erőviszonyokat, az éppen győztes párt folyvást túlnyerné magát. Ezen pedig nem lehet másképp érdemileg enyhíteni, csak ha a kompenzációs lista a kisebb városokban is nagyobb, legalább ötfős lesz. Egy további javaslat – mindenképpen helyesen – a mai 72 napról 60 napra mérsékelné az önkormányzati választási kampány idejét, egyben a mai 35-ről mindössze tíz napra korlátozná az időt a választói ajánlások gyűjtésére. Ami viszont csak akkor helyeselhető, ha ezzel még jobban rövidülne a teljes kampányidő, ám eztán kevesebb ajánlás is elegendő lenne az induláshoz.
A válságnak még nincs vége
Mostantól szinte minden döntés célok közötti nehéz választás lesz, nyertesekkel és vesztesekkel. A Fidesz nyolc évig jókora elosztási nyomás alatt tartotta a baloldali kormányt, majd ezt ellensúlyozva a választási kampány alatt módszeresen hűtötte az emberek várakozásait. Viszont most az új rendszer megalapításának meghirdetésével ismét magasra tette magának a mércét. Az új társadalmi szerződés az átlagválasztók számára döntően nem új alkotmányt, társadalmi modellt jelent, hanem ténylegesen jobb, igazságosabb életet, méghozzá belátható időn belül. A már tizenkét éve is több mint kormányváltásról beszélő Orbán Viktor a kétharmados többség elnyerése után nem is menekülhetett el az új rendszerteremtés igénye elől. Ezzel azonban szokása szerint megduplázta a tétet, és kormányzása kudarcának kockázatát is. Most űzi-hajtja előre a választói reménykedés hallatlan ereje, ami, ha okosan irányítják, hegyeket mozdíthat meg, és sokat segíthet az országon. Csakhogy a német kancellárasszony éppen a múlt héten jelentette be, hogy országa mostani helyzetében nincs mód a választási programjában megígért adócsökkentések végrehajtására, sőt, az is lehet, adóemelésre is szükség lesz. Látszik, hogy a válságnak még távolról sincs vége, a nyugati világ a keresletösztönzés felől a kiadáscsökkentés felé fordul, és nagyon valószínűtlen, hogy valóságos szerkezeti, értékbeli változások és főleg áldozathozatal nélkül, egyedül adócsökkentéssel kimászhatunk bajainkból. A magyarok jobb életbe vetett hite bizony csak a valósághoz való okos igazodással érhet révbe.
