Orbán és a halálbüntetés
A hírek szerint Orbán Viktor nem egyeztetett sem kormányával, sem a Fidesz-frakcióval, amikor Pécsett – a kaposvári trafikos gyilkosságra reagálva – elővezette a „halálbüntetés napirenden tartásáról szóló közös gondolkodás” ötletét.
De – állítólag – a frakcióban széles körű támogatottságot élvez a gondolat. A tragikus Bándy Kata-gyilkosság idején már egy harmincfős Fidesz–KDNP-kontingens kitartóan szorgalmazta a legszigorúbb büntetés bevezetését, a BTK „ilyen irányú kiegészítését”.
A 168 Óra minderről Fleck Zoltán jogszociológus véleményét kérdezte:
– Normális ésszel azt mondaná az ember: ez képtelenség, ilyesmi nincs. Minden érv ellene szól az emberi humánumtól a közös európai normákig, a nemzetközi egyezményekig, a jelenlegi magyar alkotmányig. De nem csak jogilag, erkölcsileg és politikailag is kívül áll azon, ahogy az életünket az utóbbi évtizedekben berendeztük. Hat éve a racionális érvek itt nem számítanak. „Napirenden tartani” annyit jelent: beszélgetni kell róla. „Beszéljük meg” a politikai haszonszerzés reményében. Az emberi érzelmekkel el lehet játszani, az indulatok felkorbácsolhatók, a hisztéria felerősíthető. El lehet terelni a figyelmet a tehetetlenségről, a vereségről, a népszerűségvesztésről, sok mindenről. Ha jóindulatú akarok lenni, azt mondom, erről van szó, úgysem gondolják komolyan, alkalmi használatra szánták. Magam is így gondolnám, ha nem látnám, a kormányfő diktatórikus vezetőkkel pózol és parolázik, keleti kényurakkal barátkozik, ha nem hallanám, hogy mániákusan napirenden tartja a „keleti nyitást”. Ebben az értelemben amit mond, nagyon is komolyan veszem. Valóban elhiszem: Magyarország jelenlegi vezetői az országot a keleti despotizmus irányába vinnék. Annak pedig része a megfélemlítés, az állam által alkalmazott legsúlyosabb büntetés. Ebben az értelemben komolyan kell venni, amit a kormányfő mond. Más értelemben persze népbutítás. Alkalmi populista hülyeség, amivel nincs mit kezdeni.
