Nyílik a fideszes fekete doboz – A NER a bíróságokat is megszállja

Komcsi mindegyik! Így minősítette Budai Gyula volt elszámoltatási biztos, az Országgyűlés igazságügyi bizottságának fideszes alelnöke a magyar bírói kart egy bizottsági vitában. A faragatlan beszólás önmagában talán nem keltett volna nagy hullámokat, ám ezt megelőzte Lázár János kommentárja a Kúria egyik döntésével kapcsolatban. A Baka András által vezetett tanács ugyanis kimondta, hogy a tao is közpénz, tehát Mészáros Lőrinc nem titkolhatja tovább, mire is költik azokat a milliárdokat, amelyek állítólag a versenysport támogatására dőlnek Felcsútra. A kancelláriaminiszter – aki szerint Baka András nagyon haragszik a kormányra és a Fideszre – gúnyosan rejtélyes véletlennek nevezte, miért is kerülnek hozzá a tao-val kapcsolatos ügyek.

Bakát 2011-ben az Orbán-kormány úgy távolította el a Legfelsőbb Bíróság elnöki székéből, hogy a testületet egyszerűen megszüntették, ez azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint jogellenes lépés volt. Az természetesen kicsit sem véletlen, hogy az ügyet éppen Bakára szignálták. Mint a Kúria közölte, az ügyelosztási rend egy évre előre meghatározott, így már akkor nyilvánvaló volt, hogy az ilyen és hasonló témákban szaktudása alapján Baka tanácsa dönt majd, amikor még azt sem lehetett tudni, hogy ilyen ügy egyáltalán a Kúria elé kerül-e.

A Magyar Bírói Egyesület közleményben reagált a bírákat és a bíróságokat sértő kijelentésekre, mert azok a szervezet álláspontja szerint alkalmasak az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbítására. Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter lapunknak úgy nyilatkozott: jelentős kárt okozhat, ha politikusok azt hangoztatják, hogy elégedetlenek bírákkal vagy ítéletekkel, mert a bírói döntéseket ezzel politikai mezőbe tolják. Ha a bírák egy-egy ügyben a kormány ellen döntenek, azt egyesek bátor politikai tettnek kiálthatják ki, míg egy államapparátusi határozat megerősítésében meghunyászkodást vagy elfogultságot vélnek felfedezni. Pedig valószínűleg egyik sem igaz, a bírák többsége legjobb tudása szerint a törvényességet képviseli. Bárándy szerint a politikának nem szabadna nyilvánosan minősítenie a bíróságokat. Különösen nem úgy, ahogy Budai Gyula tette, aki egyébként a rendszerváltás előtt lett katonai ügyész, tehát főnökei igencsak megbízható embernek tarthatták. Az idézett két politikusi megnyilatkozás Bárándy szerint rombolhatja a bíróságok iránti bizalmat, pedig az ítéletek igazi erejét a döntések igazságosságába vetett hit adja.

Baka Andrást jogellenesen távolították el

A Fidesz vezető politikusai korábban sem riadtak vissza hasonló kiszólásoktól vagy az általuk kívánt ítéletek követelésétől, ha esélyt láttak arra, hogy ezzel népszerűségi pontokat gyűjthetnek be. A mostani eset alighanem azért keltett a korábbiaknál nagyobb visszhangot, mert megelőzte egy miniszteri utasítás a bírói pályázatok pontozásának megváltoztatásáról. E szerint a közigazgatásból jelentkezők körülbelül duplaannyi pontot kapnak, mint a fogalmazók vagy titkárok, tehát azok, akik már éveket töltöttek a bírósági rendszerben. Csökkentették viszont a bírói tanácsok által adható pontszámokat, tovább növelve ezzel az államapparátusból érkezők előnyét.

A közeljövőben kétszáz új bíró kinevezése várható a közigazgatási szakágba, ahol az állam és a polgárok vitáiban döntenek. Például közbeszerzésekről, mondjuk arról, hogy jogosan nyert-e sokadszor Mészáros Lőrinc. De ilyenek a versenyjogi kérdések is, például hogy meddig növelheti médiabirodalmát Andy Vajna. Nyilvános-e, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványaitól mennyi pénz áramlik a Matolcsy-rokonsághoz, lehessen-e népszavazást tartani olimpiáról, mobilgátról, civil szervezetekről?

Az október 31-i miniszteri rendelettel több mint egy éve tartó igazságszolgáltatási vitát zárt le erőből a kormány. 2016 augusztusában még az volt a terv, hogy önálló közigazgatási bíróságot hoznak létre, ahol az államapparátusban dolgozókból verbuvált bírák ítélkeznek majd. Ezt a tervet a kormányellenességgel nem vádolható Országos Bírósági Hivatal 32 oldalas jelentésben bírálta, egyebek mellett alkotmányossági aggályokat is megfogalmazva. A rendszer bevezetéséhez kétharmados parlamenti többség kellett volna, ez hiányzott, ráadásul az Alkotmánybíróság idén januárban el is kaszálta az ötletet.

Ami nem ment törvényhozási kétharmaddal, azt Trócsányi László most egy rendelet mellékletével oldotta meg: a pályázati pontozás radikális átalakításával nyitnának ajtót a közigazgatásból érkező bíráknak. A Magyar Bírói Egyesület nyilvános állásfoglalásban elsősorban nem a döntés tartalmát, hanem annak módját kritizálta. Az érdekvédők kifogásolták, hogy a minisztérium csak október 26-án hívta meg őket az október 27-i egyeztetésre, 31-én pedig már meg is jelent a normaszöveg, amely alig tükrözött valamit a megbeszélés tartalmából. Az egyesület szerint mindez megkérdőjelezi az egyeztetés komolyságát és ellentmond az egyesület és a minisztérium partnerségi megállapodásának.

Tény: a magyar bírósági rendszert mértékadó szakértők már évtizedek óta bírálják azért, mert túlságosan zárt, nem enged be külső embereket. Ezt megerősíti Fleck Zoltán jogszociológus, tanszékvezető egyetemi tanár is.

– Egy rossz létező rendszert azonban nem lehet orvosolni egy másik rossz rendszerrel – mondta Fleck a 168 Órának. – A mostani nyitás motívuma egyértelműen politikai, hiszen már évekkel ezelőtt megtörtént az igazgatás átalakítása.

Fleck Zoltánnak biztos információja van arról, hogy az Orbán-kormány hivatalba lépése után államtitkári szinten ellenőrizték, ne maradjon államapparátusi poszton senki, akinek lojalitásához kétség férhetett.

Bárándy Péter szerint sántít a miniszteri rendelet indoklása, miszerint a közigazgatási ügyekkel foglalkozó bírónak közigazgatásból hozott tapasztalatokra lenne szüksége.

– Ez egyszerűen nem igaz – mondja. – Ez olyan, mintha közlekedési ügyekben csak olyanok dönthetnének, akik életükben már taxiztak. Ez persze szamárság, a bírónak egy-egy döntés törvényes voltát kell elbírálnia, amihez a törvényeket kell ismernie, nem pedig a közigazgatást.

A volt miniszter szerint a kormánynak a bírák függetlensége nem tetszik, ezért a Fidesz iránti odaadást szeretnék bevinni a rendszerbe. Úgy véli, ha ezt a gyakorlatot nem a jogalkotásban, hanem a jogalkalmazásban folytatnák, azt a joggal való visszaélésnek hívnák.

Hack Péter büntetőjogász, egyetemi tanszékvezető szerint az igazságszolgáltatásnak hosszú távon jót tenne, ha független, jól felkészült szakemberek kerülnének kívülről is a bírók közé. Úgy gondolja, hogy a közigazgatásban nyilvánvalóan dolgoznak magasan képzett, korrekt emberek. Mint mondta: közöttük sincs több fideszes, mint a társadalom egészében. Legfeljebb a vezetésben, de ezt a csapdát el lehetne kerülni úgy, hogy bizonyos szint fölött zárják le a kapukat. A gond csak az, hogy nem a pontok határozzák meg az eredményt, hanem az eredmény a pontokat: akiket fel akarnak venni, eleve magasabb pontszámot kapnak, mint azok, akikre nem számítanak. Hack Péter szerint a bajok oka nem önmagában a mostani döntés, hanem az, hogy a kormányzat határozza meg a pontrendszert, amit aztán a kabinet iránt elkötelezett Handó Tünde OBH-elnök alkalmaz.

Hack úgy látja, Handó függetlenségének látszatára eleve árnyékot vet házassága Szájer József fideszes politikussal, de ha nem ő irányítaná az OBH-t, akkor is aggályos lenne, hogy egyetlen kézben fut össze szinte minden, a bírák kinevezésével kapcsolatos jogosítvány. Ez visszaélésekre ad lehetőséget, méghozzá érdemi jogorvoslat lehetősége nélkül. Ezt jól mutatta, hogy hiába kellett nemzetközi nyomásra visszavonni a 62 évesnél idősebb bírák kényszernyugdíjazásáról szóló törvényt, már nem volt visszaút, posztjaikat időközben betöltötték.

Az OBH-elnök 2011-es kinevezésekor még olyan hatáskört kapott, hogy egy tollvonással megváltoztathatja a sorrendet a bírói tanácsok által kinevezésre javasolt jelöltek listáján, ezt azonban a nemzetközi tiltakozás hatására visszavonták. Megmaradt viszont az a joga, hogy érvénytelenítheti az egész pályázatot. Handó Tünde pedig gyakran élt ezzel a jogával. Mint a napokban megtartott parlamenti beszámolójából kiderült, tavaly a hatáskörébe tartozó 25 vezetői pályázatból kilenc lett eredménytelen, 122 egyéb bírói poszt esetében pedig csak 94 bizonyult érvényesnek.

Fazekas Sándor, a Fővárosi Törvényszék elnöke, Kónya István, a Kúria elnökhelyettese és Handó Tünde, az OBH elnöke

A Szombathelyi Törvényszék elnöki tisztségére 2013-ban hárman is pályáztak. Egyikük sem nyert, helyettük Handó Tünde a Szombathelyi Járásbíróságot irányító polgári ügyszakos bírót, Andor Szabolcsot bízta meg, aki akkor még nem is pályázott. Később igen, és hat évre kinevezett bíró lett. Ebből az esetből mára modell lett. Azóta hasonló módon nyerte el posztját Szegeden, Zalaegerszegen és Pécsett a törvényszéki elnök, így választották meg az ország legfiatalabb bírósági elnökét, a 34 éves Bagdi Árpád Gyulát, akinek kinevezésekor mindössze hároméves ítélkezési gyakorlata volt.

A módszer egyszerű. Ha nem tetszenek a jelöltek, a pályázatot az OBH elnöke érvénytelennek nyilvánítja, megbízza átmeneti időre saját emberét, aki később már maga is pályázik, és tartós kinevezést nyer. Az évek óta zajló gyakorlat ellen a bírák csak családi vagy baráti körben morogtak – de nem lázadtak. Idén őszig. Mert Vasvári Csaba, a Pesti Központi Kerületi Bíróság csoportvezető bírája a közelmúltban beperelte Handó Tündét, aki szerinte visszaél hatalmával. Vasvári tekintélyes bíró, aki például az UD Zrt. ügyében is ítélkezett, munkáját még az OBH elnöke is elismerte: a nyáron címzetes törvényszéki bírói címmel tüntette ki. Ennek ellenére Handó Tünde mégis érvénytelenített két olyan, a Fővárosi Ítélőtábla posztjaira kiírt pályázatot, amelyek értékelésekor a legtöbb pontot Vasvári kapta. Vasvári lenullázása után Handó újabb pályázatokat írt ki, cáfolva saját érvelését, miszerint a pályázatokat munkaszervezési okok tették indokolatlanná. „Az Országos Bírósági Hivatal elnökének joggal való visszaélése egyértelműen tetten érhető” – írta a HVG által megszerzett keresetében Vasvári.

Egyre több a kritikus hang az Országos Bírói Tanácsban is, amely korábban vita nélkül ütötte rá egyébként is csak formálisan szükséges pecsétjét Handó döntéseire. A testület nemrég megmakacsolta magát az országos hatáskörű – egyebek mellett a tábornokpert is tárgyaló – katonai tanács ügyében. A tanács egyik bírói helyére benyújtott három pályázat közül ugyanis azé a Belovai Henriette-é lett a befutó, aki a legkevesebb pontot kapta, és még sohasem foglalkozott katonai ügyekkel. Ez esetben, úgy tűnik, nem volt szükség szakmai tapasztalatra.

Tavasszal az OBH helyzetelemző anyagát kétszer is visszadobta a bírói tanács, és parázs viták folytak arról is, hová kerüljenek bírói álláshelyek. Fazekas Sándor, a Fővárosi Törvényszék elnöke úgy érvelt, hogy az OBH elnökének döntései nem átláthatók. Ennek két következménye is lett. Handó Tünde letiltotta a fővárosi bírák kúriai kirendelését, mondván, az eszmecseréből megértette, hogy a fővárosban nagyon kellenek a munkáskezek. Ezt az érintettek kollektív büntetésként élik meg. Az OBH-elnök pedig egyelőre halogatja a pályázat szabályzat szerinti kiírását a Fővárosi Törvényszék elnöki posztjára, pedig Fazekas megbízatása január 5-én megszűnik. „Még nem találták meg a jó barátot, akinek nyernie kell” – kommentálta a tényt röviden Fleck Zoltán.

A hallgatás fala már leomlott. Bár a bírák a belső szabályzatok szerint hagyományosan nem nyilatkozhatnak – csak a vezetők mondhatják el, hogy milyen remekül végzik a munkájukat –, Szepesházi Péter, a Budai Központi Kerületi Bíróság bírája interjút adott a 444-nek, és úgy nyilatkozott: „Handó Tünde nagyon tehetséges ember, bíró, vezető, de az a centralizáció és önkény, amit megvalósított, minden erényét, kezdeti eredményét lerombolta.” Kijelentette: félelem van, és ehhez nem akar alkalmazkodni, mert az megöli a lelket. Szepesházi korábban a 168 Órának is nyilatkozott, és úgy értékelte, hogy működészavar jellemzi a bírói testület belső nyilvánosságát.

Hack Pétert mindennek kapcsán arról is kérdeztük, mit gondol a nyilatkozattételi rendszerről, amely tételesen felsorolja, hogy ki nyilatkozhat a bírósági munkáról – csak éppen a bírák nincsenek az említettek között. A tanszékvezető szerint nem biztos, hogy szerencsés volna, ha a bíróság belső működését a sajtóban vitatnák meg. Az viszont szerencsétlen helyzet, hogy a bírósági vezetők mindenfajta érdemi, empirikus, tudományos kutatást is blokkolnak. Nagy baj, hogy nem adnak engedélyt sem egyetemeknek, sem komolyan vehető elemzőközpontoknak olyan kutatásokhoz, amelyek során bírákat kellene megkérdezni. „Az a szemlélet, amelyet az OBH képvisel, rendkívül kártékony, és sokkal többet árt, mintha a bírák szabadon nyilatkozhatnának” – tette hozzá Hack Péter.

A bíróságok világa tehát marad olyan fekete doboz, amelyből csak önmagukkal elégedett vezetőkön, esetleg érdekképviseletek szűkszavú közleményein, valamint néhány, a szakmából érkezett elemzőn keresztül kapunk hírt. Valójában nehéz megítélni, hogy mi történik a köztársaság nevében a színfalak mögött. Ez jó a hatalmasoknak, talán a bírák egy részének is, de nekünk, adófizető állampolgároknak biztosan rossz. Egyre nehezebb lesz újraépíteni a hitet, hogy a bíróságok igazságot is szolgáltatnak, nem csak jogot.