Nincs alku
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) vasárnapi közgyűlésén bejelentette, egyelőre távol marad a kormány által szervezett holokauszt-emlékév programjaitól. Heisler András lapunknak azt mondja: a megoldás felé törekednek, mert a társadalmi béke a legfontosabb. De nem elvtelen kompromisszumok árán. A Mazsihisz elnöke a hét második felére várja Orbán Viktor válaszát. KRUG EMÍLIA hétfő délután beszélgetett vele.
- Elfogadták a közgyűlési határozatot, majd másnap küldtek egy levelet Orbán Viktornak, amely konkrét megoldási javaslatokat tartalmaz. Melyek ezek?
– A Sorsok Házáról leírtuk, hogy a beruházás körül halmozódnak a problémák: drága, sokan megkérdőjelezik a helyszínét, a nevét, a tematikáját, a vezetőjét. Mást ajánlunk helyette, a zsidó szervezetek többségének egyetértésével. Azt javasoljuk, hogy a Rumbach utcai zsinagógában, a gettó területén valósítsuk meg az Együttélés Házát, amelyben a zsidó–magyar közös történelem több száz évét és értékeit mutatjuk be. Pesti központtal akár hálózat is épülhetne az országban, a megtakarított pénzt pedig fordítsuk a Holokauszt Dokumentációs Központ erősítésére és szociálisan rászorulók segítésére. Így Pesten két, egymást kiegészítő emlékhely működne: az egyik a borzalmakról szólna, a másik az együttélés értékeiről. Az emlékművel kapcsolatban levelünkben párbeszédet javasoltunk. Nem szeretnénk, hogy a kormányhatározat után most egy másik döntést kelljen szó nélkül tudomásul vennünk.
– Ez a levél pár órán belül a Hír TV-nél kötött ki, s riporterük úgy interpretálta, hogy baráti hangvételű, vagyis vége a bojkottnak. Előfordulhat, hogy belemennek Szakály Sándor maradásába, ha az emlékműtől, a Sorsok Házától eláll a kormány? Netán más variációval elégednek meg?
– A Mazsihisz az elmúlt hetekben következetes volt, s ezután is az lesz. El akartuk kerülni, hogy piaci alkudozás kezdődjön. Sosem hirdettünk bojkottot, mindig párbeszédet kértünk a kormánytól – ami sajnos nem történt meg. Ez vezetett a közgyűlési döntésig. A levelünkben megfogalmazott javaslatok száz százalékig szinkronban vannak a határozatunkkal. Nem véletlen, hogy maga a határozat kicsit bonyolultnak tűnik: első része a gondjainkról szól, a második viszont a kormány emlékezetpolitikájáról. Amelyen szerintünk változtatni kell.
– Ez a legnehezebb. Emlékmű- és Sorsok Háza-projekt leállítható, Szakály leváltható akár egyetlen nap alatt, de a történelemszemléletet nem lehet hirtelenjében átírni. Főleg nem őszintén.
– Az őszinteséget nem tudjuk megítélni, csak magukat a jelenségeket. Abnormális, hogy nincs párbeszéd, nem véletlen, mekkora a visszhang kül- és belföldön egyaránt. Mi a megoldás felé törekszünk, mert a társadalmi béke a legfontosabb. De ezt nem elvtelen kompromisszumok árán akarjuk elérni.
– Balog Zoltán szerint „rövidzárlat”, ha valaki egy vitatott kijelentésre, mint amilyen Szakályé, leváltással reagál ahelyett, hogy kihívná például nyilvános vitára. Érdekes, hogy a miniszter is a párbeszéd fontosságát hangsúlyozza.
– Van, amiről lehet párbeszédet folytatni, és van, amiről nem. Szakály kijelentéséről nem lehet, mert az súlyos, rosszindulatú szakmai tévedés. Ráadásul, ha megnézzük korábbi megnyilvánulásait, akkor látszik, nem véletlenül tévedett, ilyen az értékrendje. Ezért nem maradhat a helyén. A másik két téma sokismeretlenes egyenlet: ott van miről beszélni.
– Nincs olyan érzése, hogy a kormány időhúzásra játszik? Például odaküldi Lázár Jánost a Zsidó Közösségi Kerekasztalra, aztán kiderül, semmilyen felhatalmazása nincs.
– Tény, az a találkozó kicsit érthetetlen volt a megjelenteknek. Játszhatnak időhúzásra, de nekünk megvan a saját határozatunk. Ha a kormány sokáig húzza az időt, akkor mi sokáig maradunk távol a kormányzati programoktól. Felkészültünk a negatív válaszra is: kül- és belföldön elindítunk egy folyamatot a kiesett pályázati pénz pótlására.
(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)