Nem elveszett küzdelem ez

– Nem fél?

– Nem.

– Pedig ha valaki meghúzza a kormány bajszát, számíthat valamilyen vizsgálatra.

– Egy jogvédő szervezetnek az a feladata, hogy a mindenkori kormányzattal vállalja a konfliktust. Egy esetleges retorzió a civilek számára foglalkozási ártalom, szükséges szakmai kockázat.

– 2013-ban Hoppál Péter Fidesz-szóvivő a „spekuláns pénztőke politikai megrendelését teljesítő álcivil”-szervezetnek titulálta a Helsinki Bizottságot. Önök pereltek és nyertek. Erre most megint szó szerint ezzel a szöveggel állt elő a Fidesz.

– Nem jogerős az ítélet, de első fokon valóban elmarasztalta a Fideszt és szóvivőjét a bíróság. Úgy látszik, nem volt visszatartó ereje a döntésnek. Nem is értem, hogy egy magát harcosan antikommunistának tartó párt sajtóirodáján miért nem érzékelik, hogy a „nemzetközi spekuláns pénztőke” kifejezés az ötvenes éveket idézi.

– A nemzeti konzultációt bírálva a kormánybiztos fotójára önök azt írták: „Andy vagyok, kormánybiztos és milliárdos. 1956-ban menekülnöm kellett. Nem volt útlevelem, mégis befogadtak.” Vajon most az Andy Vajna-kampány volt az utolsó csepp a pohárban?

– Tőlük kellene megkérdezni, mi motiválta őket. Így visszatekintve: a 2013-as támadás az előkészülete volt annak, ami később a Norvég Civil Alappal kapcsolatban történt és aminek a mostani nyilatkozat is egy leágazása.

– Lényegében ugyanazért a mondatért ismét beperlik a Fideszt. Van ennek értelme?

– Jogászként muszáj bíznunk abban, hogy a jogi eljárásoknak van súlyuk.

– De nem frusztráló, hogy éppen a jogalkotó fütyül a jogra?

– Inkább azért súlyos ez az ügy, mert egy, a közhatalom gyakorlásában kiemelkedően fontos szerepet betöltő párt támad neki egy civilszervezetnek. Persze tisztában vagyunk azzal, ha az emberi jogok védelme miatt belépünk egy átpolitizált térbe, azzal támadásoknak tesszük ki magunkat. A bevándorlással kapcsolatban nem értünk egyet a kormánnyal, de ez nem jogosítja fel őket arra, hogy azt állítsák, mi bizonyos megrendeléseket teljesítünk. Ezzel az érdemi vitát lehetetlenítik el. Hiszen így nem arról kezdünk beszélni, lehet-e úgy korlátozni a migrációt, ahogy a kormány gondolja, hanem arról, hogy azért fogalmazunk-e meg a kormányéval ellentétes álláspontot, mert ez a jogi és morális meggyőződésünk, vagy azért, mert ezt a megrendelést kaptuk.

– A Fidesz a hitelüket próbálja lerombolni. Azt írták, felszólítják önöket, hogy fejezzék be „a hazudozást, és legalább egy ilyen fontos és súlyos kérdésben ne a zsebeik Soros György pénzével való kitömésével legyenek elfoglalva”.

– Hogyan vitatkozzunk így? Kérdezte, miért perlünk. Hát azért, hogy megmutassuk: biztosak vagyunk az igazunkban, és hogy ezt igazoljuk is, nem félünk jogi eljárásokat indítani.

– Eléggé egyenlőtlen a küzdelem. Ha veszít a kormánypárt a bíróságon, törvénymódosításokkal támadhat vissza, így billentve a maga javára a mérleget.

– Éppen azért, mert nem egyenlő erők küzdelme zajlik, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ajánlása szerint a kormányzatnak el kellene kerülnie a jogvédő szervezetek stigmatizálását, biztosítania a működési feltételeiket és megvédeni őket egy harmadik féltől érkező támadással szemben.

– A kormányzati indulat oka talán az, hogy önök a hivatalos propaganda alapjait támadták meg. Azt állították, hogy az utóbbi időben inkább a háborús övezetekből származó menekültek érkeztek Magyarországra. A kormány viszont a mai napig arról beszél, hogy megélhetési bevándorlók árasztják el az országot.

– Lehet, hogy igaza van, és azért támadtak ránk, mert a kampány alapját képező állítást kérdőjeleztük meg. A kormányfő azt mondta, szívükben irgalom van, hiszen tárt karokkal várják az igazi menekülteket, és csak a gazdasági bevándorlókat akarják a határokon kívül tartani. Erről beszélt Debrecenben is, ahol az általa bezárni kívánt menekülttáborban többségükben súlyos válságövezetből érkező szír, afgán és palesztin menedékkérők élnek.

– A civil mondatok akusztikáját az is felerősítheti, hogy az ellenzék gyenge, tehetetlen.

– Lehet, de az ügyet nemcsak a Helsinki Bizottság, hanem az egész civil szféra szempontjából érdemes vizsgálni. Az előző ciklus kormányzati térnyerésének egyenes folytatása az, ami a jogvédő szervezetekkel a tavalyi választások óta történt. 2010 után a törvényhozással összefonódott kormányzat korlátozta, kikapcsolta, átalakította mindazokat az intézményeket, amelyek a végrehajtó hatalommal szemben kontrollt jelenthettek volna. Kezdődött a fékek, ellensúlyok hagyományos rendszerének meggyengítésével (lásd például az Alkotmánybíróságot), majd a médiaszabadság csorbítására alkalmas szabályok bevezetése következett. Ebben a folyamatban közvetlenül a tavalyi választások után jutottak el a kormánykritikus, jogvédő civilszervezetekhez. Most ismét olyan területet támadnak, amelynek szereplői egyfajta kontrollt jelentenek a számukra. A Kehi-vizsgálattal, az adószámok megvonásával akkor is jelentősen megnehezítik a civilszervezetek munkáját, ha végül – mint hisszük – nem születnek elmarasztalások. Az érintetteknek az egymást követő hatósági eljárások kiszolgálására, például temérdek irat másolására kell az energiájukat, idejüket fordítani, ahelyett hogy azzal foglalkozhatnának, amire létrejöttek. De az igazságszolgáltatásban még lehet bízni. Születtek fontos döntések, az egri bíróság például nemrég az Alkotmánybírósághoz fordult. Nem lezárt, nem elveszett küzdelem ez.

– Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke szolidaritását nyilvánította ki önök mellett. Várható-e, hogy a fokozódó kormányzati támadások miatt a civil együttműködésnek más formái is kialakulnak?

– A civilszervezetek eddig is együttműködtek, az Ökotárs Alapítványnál történt házkutatáskor közös tüntetés is szerveződött. A kormányzati támadás pozitív mellékhatása, hogy a civil szféra szereplői között az eddigiekhez képest intenzívebb egyeztetés indult meg. Ez nem formális szerveződés, de jóval szorosabb lett köztünk a kapcsolat.