Negyed évet kellett várni a válaszra, az Orbán-kormánynak halvány fogalma sincs, mi történt a kilakoltatott magyar családokkal
Még augusztusban fordult Trócsányi László igazságügyi miniszterhez Tordai Bence, a Párbeszéd képviselője, hogy a kilakoltatások, ingatlanárverések és az ezek törvényi háttere által biztosított nyilvántartások segítségével világos képet kaphasson a magyar nyilvánosság a következőkről.
- 2000 és 2017 között évente hány lakóingatlan esetében került sor a végrehajtási jog földhivatali bejegyzésére, amiről a bírósági végrehajtási törvény szerint a végrehajtónak tájékoztatnia kell az ingatlan fekvése szerint illetékes jegyzőt?
- Ezen belül évente milyen megoszlásban történtek a végrehajtások a különböző végrehajtási okok szerint?
- 2000 és 2017 között évente hány lakóingatlan árverésen keresztül történő értékesítése után került sor a vevő részéről az ingatlan kiürítésére irányuló kérelem előterjesztésére, amelyről a jegyzőknek hivatalból szintén nyilvántartást kellett, illetve kell vezetniük?
- Az árverésen történő értékesítések közül hány esetben voltak magánszemélyek, és hány esetben jogi személyek a vevők?
- 2000 és 2017 között évente hány háztartást lakoltattak ki hátralék miatt önkormányzati bérlakásból települési (vagy a lehető legrészletesebb területi) bontásban?
Mindezekre, ahogyan már megszokhattuk, Trócsányi egyáltalán nem felelt. Ugyanakkor az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Völner Pál szeptemberben egy olyan rövidke kormányzati propagandaanyaggal szolgált, amelyből semmiféle információ nem derült ki. Most pedig kiegészítésképpen Völner kioktatásoktól sem mentes választ írt Tordainak, amelyből okkal remélhet az olvasó érdemi információkat.
Völner azzal úgy kezdi, hogy a törvény alapján a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar hivatali szerve csak a végrehajtási ügy befejezésétől számítva 10 évig kezeli a nyilvántartásában szereplő adatokat – magyarán a magyar államnak, a kormánynak nincs arról halvány fogalma sem, hogy 2008 előtt kiket tettek utcára, s milyen körülmények között.
Ezután az államtitkár már inkább úgy érvel, hogy a végrehajtói kar adatai alapján, mivel a bejelentési kötelezettségükre vonatkozó 2015-ös törvénymódosítás tette azt lehetővé, még a tíz éven belüli nyilvántartásokból sem tud adatokat közölni. Sőt, szerinte „a feltett kérdés 2015. szeptember 1-jét megelőző időszak vonatkozásában egyáltalán nem értelmezhető".
Völner ezután arról kezd okfejtésbe, hogy 2015. szeptember 1-je és a 2016. július 1-je közötti időszak vonatkozásában nem a végrehajtó feladata volt a bejelentés teljesítése. A magyar kormánynak tehát ezen időszakról sincsenek meg az idevágó adatai.
Mindezt azzal folytatja, hogy a végrehajtási jogok földhivatali bejegyzése kapcsán és különösen az ingatlanok lakóingatlan minősége tekintetében az adatbázisból nem szűrhető adat. Magyarán a kormány azt sem tudja megmondani, hogy 2015 óta kiket, milyen típusú ingatlanokból dobtak ki.
Sőt, semmilyen egyéb adatot sem. Hiszen a végrehajtói karnak kötelező „a központi ügynyilvántartásában az ügyek nem tartalmaznak pontos adatokat a követelések jogcíme vonatkozásában, mivel a végrehajtási jogcímeket a bíróságok és közjegyzők (esetleg a végrehajtást kérők és jogi képviselőjük) önállóan töltik ki saját szavaikkal és jelölik meg a végrehajtható okiraton, ezért azok nem csoportosíthatók a végrehajtási okok szerint, így annak megoszlásáról nem áll rendelkezésre információ".
De ez még mindig semmi, Völner ugyanis még egyszer elismétli: „q Képviselő úr által feltett kérdés 2015. szeptember 1-jét megelőző időszak vonatkozásában egyáltalán nem értelmezhető, ugyanis a 2015. szeptember 1-je és a 2016. július 1-je közötti időszak vonatkozásában nem a végrehajtó feladata volt a bejelentés teljesítése."
Aztán rátér az egyetlen lényegi adatra, amelyet három hónap után sikerült elárulni a kérdező képviselőnek:
„2016. évben 1097 esetben, 2017. évben 2350 esetben került sor ingatlan vagy ingatlan rész árverési vevő részére történő birtokbaadására."
Igen ám, de Tordai kíváncsiságát ezzel sem sikerült kielégíteni, hiszen a válasz úgy folytatódik:
„Arra vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal, hogy a birtokba adások közül hány esetben volt az ingatlan üres, hány esetben hagyta el az adós önként határidőben és hány esetben került sor arra, hogy az árverési vevőnek kérelmeznie kellett az ingatlan kiürítését és ebből következően a végrehajtónak tájékoztatnia kellett az illetékes jegyzőt."
Magyarán az Orbán-kormánynak fogalma sincs, kiket, miért, honnan, hogyan és milyen körülmények között lakoltatnak ki ma Magyarországon. Még jó, hogy Völner azért megnyugtatja a Párbeszéd képviselőjét: „a kormány számos intézkedést hozott a devizahitelesek megsegítésére", s ezekről aztán színes-szagos beszámolót is ad.
Csak éppen a kérdés nem ez volt. Augusztusban és ma sem.
Arról ugyanis az igazságügyi államtitkár egyáltalán nem ejt szót, hogy miközben ma életbe lépett a hajléktalanságot tiltó alkotmánymódosítás és kormányrendelet, ma 30 ezer hajléktalan emberre 10 ezer téli férőhely van a menhelyeken. 2017 októbere és 2018 március között 120 ember fagyott meg, 74-en a saját otthonukban fagytak halálra, mert nem tudtak fűteni.
Sőt: ma 2-3 millió magyar lakhatása veszélyeztetett, rezsi- és bérleti díj hátralékaik, hiteleik miatt, 2018 májusa és júniusa között 1350 embert lakoltattak ki, ami naponta 22 családot jelent.
