Ne rajzolj pöcsöt a lapra!

„A képviseleti demokrácia nem az, hogy pöcsöt rajzolunk a szavazólapra”, írom jobb híján a telefonba éjjel háromkor. Tízre leszámoltunk, lekönyveltünk mindent, a csomagot levittük az óvodából a polgármesteri hivatalba, aztán már csak várni kellett, amíg az egészet át nem nézték, tovább nem vitték Tapolcára, és ott jóvá nem hagyták. A helyiek hazamehettek, a hozzám hasonló Messzi Gyurkáknak azonban maradniuk kellett. Mert ha újra kell számolni valamit, akkor azt helyben kell tenni. Aztán éjfél-egy óra körül elszivárgott mindenki, fogalmam sincs, hova, talán helyben találtak szállást, vagy végeztek. Most már én is csak a fuvart várom hazafelé, megjött a zöld lámpa, remekül dolgoztunk. Veszprém 3., billegőnek nevezett körzet. Az én szavazókörömben Fidesz 242, Egységben Magyarországért 134, Mi Hazánk 55,
a népszavazás eredménytelen. 

Van-e szándék?

Bár rendkívül szórakoztató lehetett Szájer Józsefeket meg ereszcsatornákat skiccelni az érvénytelen népszavazási ívre, értelme nincs. Nem látja azt a pálcika-Szájert ugyanis senki olyan, akinek azt szánja a művész. Se az alkotás múzsája, se a népszavazási kérdések kiötlője, se egyéb úgynevezett döntéshozó. Csak a szavazatszámlálók látják. Őket meg nem annyira dobja fel egy szétpingált lap, főleg ha ki kell sakkozni, hogy a Szájer vagy a pöcs adott részegységei alkotnak-e a körön belül két egymást keresztező vonalat.

Ezzel együtt ez a sótlan népség tett a hétvégén a legtöbbet azért, hogy e nyomorult 93 ezer négyzetkilométeren valódi képviseleti demokrácia jöjjön létre. Majd egyszer.

Elég egyértelmű volt, hogy jelentkezni fogok szavazatszámlálónak. És az is, hogy nem otthon, hanem ott, ahol nem feltétlenül garantált a választás tisztasága. A választás kimenetelét számtalan etikátlan, csalással felérő és törvénytelen módon lehet befolyásolni. Ennek csupán egyetlen része maga a szavazás. Immár szokássá vált, hogy a választások utáni hétfőn záporoznak a csalásos sztorik, a rejtélyes leállásokról, furcsamód előkerült dobozokról, plusz „tudjuk, kik” és „tudjuk, hogy megy ez”. Valójában baromira nem tudja az átlagpolgár, hogy megy ez.

Az egész választás legkevésbé kikezdhető része maga a szavazás és az eredmények rögzítése, és ennek egyetlen feltétele az, hogy megfelelő számú és összetételű legyen a szavazatszámláló bizottság. Ez az idén garantált volt. Azzal tehát teljesen hiábavaló foglalkozni, hogy mi történt a számlálás alatt és után. Semmi sem történt. A rendszer zárt és többszörösen biztosított. Bármi trógerkedés azonnal kibukik.

A szavazatszámláló bizottság választott és delegált tagokból áll. A választott tagok pénzt kapnak a munkáért, a delegáltak vállveregetést. A delegált tagok jelenléte a választáson részt vevő pártok számára fontos, ők azok, akik sikítanak, ha valami sumákságot észlelnek. És mivel többen vannak, ráadásul ellenérdekeltek, ezért nem éri meg trükközni, hiszen a sikongást más is hallja. Egyébiránt ugyanazt csinálja minden tag, még az elnök is. Figyel, rögzít, ellenőriz, pecsétel, számol, kötegel.

Hogy ki mennyire érzékeny, jól mutatja, hogy négy éve kisebb purparlé lett abból, hogy milyen színű is a terítő. Ami ugyanis reggel még barna volt, az késő délutánra – hogy a lenyugvó nap sugara vagy a részvételi arány miatt-e, nem tudni – narancssárgává változott. Úgyhogy most fehér abrosz volt, kész. Mivel a szabályok szerint se szín, se forma nem utalhat egyetlen politikai tömörülésre sem, elgondolkodtam, nem összefogáskék-e a ruha, amit kinéztem, és a körmömet se festettem pirosra – bár a piros elég régen lekerült már a politikai színképletről.
A narancssárga tököt formázó fülbevaló ugyanúgy tiltólistás lett, mint a szivárványos kaméleon, de kiesett a rostán a balfül-madár, jobbfül-kalitka és a balfül-Buda, jobbfül-Pest is. 

Szavazás, számlálás

A választás tizenhárom órája gyorsan telt. Reggel 6-ra általában azok érkeznek, akik akkorra mennének dolgozni. Az első szerencsésnek plusz öt-tíz perc elfoglaltságot jelent, amíg hetven helyen aláírja, hogy az urnák üresek, és minden rendben van. Ha ez hiányzik, bukta minden. Az első napközbeni részvételi adatjelentés 7-kor van. Nálunk ekkor még csak heten voltak. Bár még tízcentis a hó, ami riasztó így április elején, ez azért kevésnek tűnik. A nap végére kiderül, hogy nagyon is.
A szavazólapok stószba rendezve várják az embereket. A pecsétet néhányszor sikerült véletlenül az ujjvizesítő készség fehér szivacsába nyomnom... Főleg nyugdíjasok jöttek, ez ilyen körzet, a fiatalok az iskolába mennek, nekünk húsz-harminc első bálozó jutott. Ide, az óvodai körbe azok tartoznak, akik a falu végében laknak. Régi házak, méretes gerendákkal kitámasztott, valaha impozáns homlokzat. Utána már egészen satnya az út, ahogy a szélén betöredezett aszfaltot fölfalja a tarack. Páran otthon hagyták a szemüveget, alig tudják kisilabizálni, melyik a Navracsics karikája. Egy nő szinte feltépi a függönyt, kilógatja a fülkéből a kék népszavazásos lapot: „Evvel mit köll csinálni?” Valami olyan választ kapott, hogy amit csak akar. És amúgy tényleg. Néhányan fel se vették a kék lapot, mintha égetne, hozzá se akartak érni. Egyvalaki meg lenyúlta a magáét, ezért este ötször kellett mindent átszámolni, mert nem hiányozhat egyetlen lap sem, ha igen, azt külön jelezni kell.

A jegyzőkönyvvezető és a bizottsági elnök vasárnap hajnalban a választási irodában veszi át a leragasztott dobozokat, benne a szavazókör létszámához igazított lapokkal, borítékokkal, kötegelőkkel, plombákkal, piros-fehér-zöld madzagokkal, tollakkal. A nap végére pontosan ugyanannyi lapnak kell lennie, mint amennyit átvettek, és minden egyes lapot be kell sorolni valahova: fel nem használt, rontott, érvénytelen, navrás, riglajosos, kutyás, gattyánpártos, négyigenes, négynemes. Ezeket külön le kell kötegelni, pecsételni, aláírni.

Mindent legalább kétszer meg kell számolni. Ezeket az adatokat – még azt is, hogy hányszor számoltunk meg adott lapokat – fel kell vinni a jegyzőkönyvbe is, amelyet mindenkinek alá kell írnia. A jegyzőkönyvről másolat kérhető, le is lehet fotózni. A választás.hu oldalra a jegyzőkönyvi adatok kerülnek fel. És csak azok. Ez azt jelenti, hogy baromira nem számít, hogy mi áll le, és mikor áll le, mert a papír nagyon türelmes, és megvárja, amíg újra feláll a szerver. A delegált tagok, illetve a pártok, akik a tagokat delegálták, később összevethetik a hivatalos adatokat a saját jegyzőkönyvmásolatukon lévő adatokkal. Nem lehet kamuzni, mert azonnal kiderül. És ez esetben a mindenki által aláírt jegyzőkönyv lesz a mérvadó. Tehát nem, nem lehet a választási eredményeket manipulálni, ha kormánypárti és ellenzéki delegált is van a bizottságban.

A számlálás gyorsan ment, vita nem volt, a nem egyértelmű eseteket – a remegő kézzel áthúzott vonal vajon tényleg vonal-e, mi számít érvénytelennek és érvényesnek – egyszerű szavazással meg lehetett oldani. Mivel én kaptam ki az első mihazánkos szavazatot, magam elé tettem, és lassan elkezdték a többiek is oda gyűjteni a többi hasonló eredményt. A végén keserűen meg is jegyeztem, nem vagyok határtalanul boldog, hogy az én nevemmel forrt össze a szélsőjobb ezen a remek kis estén.

Az országgyűlési választás szavazólapjaival viszonylag könnyen megbirkóztak a szavazók, ám a népszavazás okozott némi zavart a térben. Az ívek negyede lett érvénytelen, háromnegyede pedig nem válaszokat tartalmazott. Mi nem kaptunk se pöcsöt, se ereszen mászó szakállas fickót, csak szöveges értékeléseket. Jellemző volt, hogy az első kérdésre behúzták az igent, aztán a többi három már nem lett, ami alapvetően logikus, hiszen ha a kérdés a gyermekvédelemről szól, akkor arra, hogy meg akarod-e védeni a gyereked, csakis igennel lehet válaszolni. Aztán olyat is találtunk, aki vélhetően ott szembesült a fülkében a kérdésekkel, mert az elsőre még válaszolt tisztességgel, de a többit üresen hagyta, valószínűleg nem volt idege végigolvasni az egész baromságot.

A választott bizottsági tagok nem nagyon értették, miért volt sok olyan érvénytelen lap, ahol minden be volt ikszelve. Hiszen ha üresen marad, ugyanúgy érvénytelen, akkor meg minek kínlódtak vele? Egyszerűen fel sem merült, hogy a végig ikszelt ívből nem, míg az üresen hagyottból lehet utólag érvényeset gyártani.

Az idén két szervezet, a Számoljunk Együtt Mozgalom és a 20K is komoly kampányt csinált a tagtoborzásra, meg is lett az eredménye, összesen nagyjából harmincezren jelentkeztek számlálni, húszezren lettek beosztva, vagyis minden szavazókörben volt két ellenzéki delegált. Nagy kérdés, hogy mi lesz a folytatás. Hiba lenne ugyanis az idei szavazatszámlálókat – elég komoly adatbázist gyűjtött be a 20K – csak úgy szélnek ereszteni.

Lesz még egyszer ünnep

Ezek az emberek nem hősök. És mi sem volna károsabb annál, mint valamiféle forradalmi tettként aposztrofálni azt, hogy utaztak, esküt tettek, majd megint utaztak, és szavazatot számláltak – nekem összességében kilencórás kirándulás volt csak az eskütétel, amiből nyolc óra volt az utazgatás meg a tökölődés, és egy óra maga az eskü és a tájékoztatás. A választás napján pedig azzal kell számolni, hogy több mint húsz órán át leszünk fenn, és ingyen dolgozunk.

Ugyanakkor ha négy, majd nyolc év múlva is lesz a pártoknak delegáltjuk – hogy akkor éppen én ellenzéki vagy kormánypárti delegált leszek, még talán Orbán Viktor sem tudja –, akkor előbb-utóbb ki fognak kopni a rendszerből az ellenségeskedő, bunkó és kötekedő hangok, ugyanolyan természetes lesz a delegált tagok jelenléte, mint a sekrestyés a templomban. A választás tisztasága ezen a ponton megkérdőjelezhetetlen lesz. Persze, sokkal kényelmetlenebb hajnalban kelni, ingyen dolgozni, mint rajzolni egy kövér pöcsöt a szavazólapra vagy Hitler-bajuszt Orbánra, de a két tevékenység eredményessége közti különbség elég könnyen megállapítható.

És ez nyilván a kezdet. Mert a képviseleti demokrácia nem merülhet ki abban, hogy négyévente behúzunk valami ikszet valahova, aztán szarunk az egészre, valamiféle olyan mentalitással, hogy a kukát hajlandó vagyok kihúzni, de minden mással hagyjanak lógva. A demokrácia akkor működik, ha az állampolgár kiköveteli a részét benne. Nemcsak szavazatszámlálásról van szó, de ez egy jó kezdet.

A végén pedig el lehet jutni akár oda is, hogy elszámoltatható legyen a politikus, mert egyszerűen kikövetelik az állampolgárok. De ez még olyan messze van, mint MZP a miniszterelnöki széktől.