Ne féljetek!
Komplett tantestületek, diákok, akadémikusok, szülők és nagyszülők – lapzártánkkor már bőven tízezres tömeg támogatja a Miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárainak nyílt levelét. „Az egész oktatási rendszert látjuk most már veszélyben!" – fakadnak ki a szövegben. Pilz Olivér, a tiltakozás szószólója szerint nem az a lényeg, hogy személy szerint velük konzultáljanak, hanem az, hogy végre olyanok döntsenek az oktatásról, akik láttak már belülről tanárit. Lehetőleg mostanában. A 168 Óra riportja Miskolcról.
Az ajtóban diákok lógnak. „Büszkék vagyunk arra, hogy mi nemcsak történelemórán tanulunk arról, hogy mi a demokrácia és a szólásszabadság, hanem a tanáraink példáján át is„ – üzentek az iskolarádióban nemrég. Odabent, a díszteremben sajtótájékoztatót tart Pilz Olivér. Sűrűek mostanában a matematika-fizika-biológia szakos tanár napjai. Rádiók, tévék keresik, előbb egy finn újságírónak nyilatkozott, utánunk meg az Index jön.
Emellett, miképp a tanárok többsége, ő is a maximális, heti huszonhat órát tanítja.
– Sokan vagyunk így, és ha egy-egy tanórára átlagosan fél órát készülünk, az máris heti 39 óra. És még nem adminisztráltam, nem javítottam dolgozatot, nem beszéltem a szülővel. Bőven heti 50 óra felett van egy tanár heti munkaideje. Korábban biológiából power pointos prezentációkat készítettem egy egész tanéves anyaghoz. Egy lecke megírása négy-öt óra volt, de ezt is állandóan frissíteni kell, mert hol a tanterv változik, hol a tankönyvek.
A suliban eközben jó a hangulat. A földszinten egy perc alatt vagy tíz diák veszi körbe a tanár urat. Kérésünkre készül a fotó, de látszik, benne vannak a pózolásban.
– A tanár urat tényleg mindenki szereti. Tök jó beszólásai vannak, figyel ránk – mosolyog a jeleneten a tizenöt éves Lili. Kilencedikes, most kezdte a gimnáziumot.
– Egy éve kajakozom, szeretnék két év alatt a legjobb tíz közé kerülni. Reggel hétig edzésen vagyok, utána iskola fél háromig. Aztán megint edzés, negyed hétre érek haza. Körülbelül fél tizenegyig tanulok.
Lili azt mondja, örült, hogy a diákok beolvasták a köszönőlevelet a rádióban, mert egyetért vele.
– De közben féltem is őket. Már gondolkodtam rajta, nem rúghatják-e ki őket, vagy nem zárják-e be a sulit.
Bár az államtitkárság egyelőre igyekszik leszerelni a tiltakozókat „a nagy béremelést kaptak, de persze meghallgatjuk őket” fordulattal, a tanár úr optimista.
– Egyik este Baló György műsorában voltam. Másnap reggel egy komplett osztály felállva tapsolt, amikor beléptem. Néha én is azt érzem, nem tudjuk, mibe vágtunk bele. De aztán érkeznek a támogató e-mailek, SMS-ek, amik erőt adnak. Egy volt tanítványom például azt írta: „Tanár úr, gondoljon arra, ha engem sikerült elvinni a matekérettségiig, akkor semmi sem lehetetlen."
Miskolci riportunkban, mely a 168 Óra csütörtöki számában olvasható, megszólalnak a diákok és a tanárok mellett a szülők is, és kiderült, mi a következő lépése a tiltakozóknak.
