Napi tizenkét öleléssel az egészségért

Nem csak az ember fejezi ki érzelmeit ezzel a meghitt mozdulattal, az ölelés az állatvilágban is gyakorta megfigyelhető. Harry Harlow és munkatársai 1966-ban végezték el azt az azóta híressé vált kísérlet-sorozatot, amely bebizonyította: az ölelésnek rendkívül fontos szerepe van a korai kötődés kialakulásában. A teljes izolációban, anya és társak nélkül nevelt rézuszmajmok súlyos fejlődési károsodást szenvedtek, felnőttként képtelenek voltak a normális életre, nem párosodtak és nem mutattak szexuális érdeklődést sem. A részleges izoláció során anya és kölyke ugyan nem együtt élt, de a rácson keresztül megérinthették egymást; ebben az esetben a szocializáció kevésbé sérült. Az ún. „szőranya-drótanya” kísérlet támasztotta alá azonban igazán, hogy milyen nagy szükség is van az érintésre. A kismajmok ketrecébe kétféle „anyát” helyeztek, az egyik csupasz, henger alakú drótbábu volt, míg a másik szőrmével borított. A kutatók megfigyelték, hogy a kis rézuszok a nap nagy részét a szőranyán csimpaszkodva töltötték, még akkor is, ha a táplálékot éppen a drótanya szolgáltatta. A ragaszkodás és kötődés kialakulásában tehát nem a táplálékadó szerep, hanem az érintés, a testi közelség és az ölelés az elsődleges. Harlow kísérletei közvetett bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az embergyerekben is hasonló folyamatok zajlanak le anyadepriváció (megfosztottság) hatására.

Boldogsághormonok örvényében

A Science Magazin 1980-ban publikálta azt a nyulakkal végzett kísérletet, amelynek eredeti célja nem is az ölelés és az érintés vizsgálata volt. A kutatók zsíros táplálkozással mesterséges érelmeszesedést váltottak ki a rágcsálóknál és ennek következményeit szerették volna lejegyezni. Megdöbbenve tapasztalták, hogy a nyulak 15%-ánál gyakorlatilag semmilyen káros hatása nem volt az egészségtelen táplálásnak. Nehezen jöttek rá, hogy mi jelentette a hibaszázalékot: ezeket a nyulakat ugyanis gyakran és sokat simogatta az etetésükkel megbízott orvostanhallgató.
A tajvani oktatási minisztérium idén tavasszal kutatást végzett az öleléssel kapcsolatban és ők is meglepő eredményre jutottak. 5500, családban élő tajvani 80%-a válaszolta, hogy soha vagy csak ritkán öleli meg gyermekeit, házastársát. A minisztérium javasolta, az emberek fejlesszék ki magukban az egymás megölelésének szokását, hiszen annak csillapító és nyugtató hatásán kívül pozitív befolyással van a társas kapcsolatok alakulására is.

Az ölelésnek tényleg egészségjavító hatása van. Szeretetölelés következtében boldogsághormonok (szerotonin és endorfin) termelődnek, melyek hozzájárulnak a szorongás és a félelemérzet csökkenéséhez, valamint növelik az önbizalmat. Az ölelésnek létezik szexuális töltése is, ez azonban pusztán önmagában nem alkalmas a „terápiára”. A Kámaszútra az ölelés nyolc fajtáját különbözteti meg, két négyes csoportra osztva. Az első csoportba – a férfit és nőt egyesítő kölcsönös vágy jeleként – az érintkező, az érintő, a dörzsölő és a szorító ölelés tartozik, a másodikba pedig a találkozáskor történő ölelések.

Free Hugs

Az ausztrál Juan Mann indította útjára a

Free Hugs, vagyis az Ingyen Ölelés névre keresztelt kampányt még 2004 nyarán. A fiatalembernek az egyik magányos utazása adta az ötletet, szentül hitte ugyanis, hogy egy szívből jövő ölelés akár még a közönyös járókelőket is közel hozhatja egymáshoz. Az ausztrál rendőrség végül érthetetlen módon betiltotta az akciót, de azóta is emberek ezrei ragadnak kezükbe „Free Hugs”-táblákat a világ több mint 80 országában. Tavaly októberben a már hatodszorra szervezett akció során a Kodolányi János Főiskola szociális munkás szakos hallgatói osztottak ingyen ölelést a Nyugati téri aluljáróban, most nyáron pedig a XVI. Szemes Fesztiválon tartottak hasonló megmozdulást.