Barát József: MTA - megverve és megosztva
Az egyablakosnak nevezett, egyszerűsített elszámolás különösen csábítóan hangzik, miközben egyre több szó esik arról, hogy a felzárkóztatási alapok kifizetését kemény feltételekhez köthetik. Akik abban bíznak, hogy a Magyarországra érkező innovációs pénz tényleg kutatásra megy majd, és felhasználásáról szakmai érvek alapján tudósok döntenek, reményeik megtestesítőjeként az MTA múlt héten megválasztott új elnökére tekinthetnek. Freund Tamás agykutatóra, aki nagy tudós, ma alighanem a legismertebb magyar kutató. Kiváló tudományszervező, jó diplomata, sokoldalú ember, az Ars Nova Sacra kórus basszistája. És sajnos a magyar tudomány megosztottságának szimbolikus alakja.
„A kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő társadalomtudományi kutatócsoportok, intézetek munkatársai – akiktől szerettünk volna megszabadulni – itt fognak maradni a nyakunkon, külföldön a kutyának sem kellenek, ha intézetük megszűnik, egyetemi állásaikon akkor is túl fognak élni, és onnan tovább mételyezik a közéletet és a fiatalságot.” Freund így írt Orbán Viktornak címzett korábbi levelében.
Az Akadémia új elnöke azóta többször is elmondta:
írásának célja az volt, hogy megakadályozza a Palkovics László által kezdeményezett reformot, amelynek tavalyi végrehajtásával a Magyar Tudományos Akadémiát megfosztották kutatóhálózatától.
Freund levelében azt is kifejtette: a tudományban működésképtelen a javasolt rendszer, amelyben az intézeteknek állami megrendeléseket kell teljesíteniük, és még a villanyszámlaköltségekre is pályázni kell. Az agykutató különösen attól tartott – mint azóta kiderült, jó alappal –, hogy a bizonytalan helyzetben a legjobb tudósok elmennek az országból és a gyengék maradnak. Ennek illusztrálására írta a miniszterelnökkel összekacsintó, mószeroló mondatot. Ma azt állítja: ő tudományterülettől és világnézettől függetlenül mindig is a kiválókat támogatta, és a gyengéket bírálta. Kár, hogy nem ezt írta.
Freund Tamás idealista tudós. Nem csak, mert meggyőződése, hogy az emberi agyon keresztül a teremtő lélek nyilvánul meg az anyagi világ és a többi lélek számára. Azért is, mert nincs ok arra, hogy kétségbe vonjuk: megválasztása után őszinte meggyőződéssel ajánl együttműködést a kormánynak, valamennyi minisztériummal módszeres kapcsolatfejlesztésbe fogna. Máig is vallja, hogy a kutatóhálózat átszervezését az Akadémián belül is meg lehetett volna oldani. Békésen, politikai felfordulás nélkül, úgy, hogy az MTA-brand ne sérüljön.
Freund TamásÚgy látszik, az új elnök bizalma töretlen. Fel sem tételezi, hogy a politikai felfordulás maga is a mesterterv része volt. Egyébként miért folytatott volna a kormánysajtó hadjáratot az Akadémia ellen? Miért alázták volna meg a tudós társaságot azzal, hogy vezetésének 54 percet adtak: reagáljon a kutatóhálózat kiszervezésének tervére? És miért alázta meg a miniszterelnök az egyik legnagyobb magyar tudóst, őt, Freund Tamást azzal, hogy levelét egyenesen az általa bírált Palkovics Lászlónak küldte el, hogy az írását megküldték a sajtónak is?
A megvert és megosztott MTA 193. közgyűlése a múlt héten Freund Tamást választotta elnökéül. Természetesen azért, mert nagy tudós. Meg azért, mert az akadémikusok tudják: szükségük van az új elnök kormányhűségére. Már nincs kétség, egy tollvonással meg lehet szüntetni a köztestületet és vele a rendes tagokat megillető havi nettó 386 ezer forintos, a kiemelkedő életművekhez képest igen szerény tiszteletdíjat is.
Azt pedig komolyan hiheti-e bárki, hogy a jövő évtől Magyarországra érkező innovációs milliárdok – egyablakos ügyintézéssel – tényleg kizárólagosan kutatásra mennek majd, és a pénz felhasználásáról szakmai érvek alapján tudósok dönthetnek?
