Miért nem rászorultsági alapon járnak csak az állami támogatások?

A Policy Agenda annak kapcsán vizsgálta a jelenlegi gyógyszer-támogatási rendszert, hogy az elmúlt hetekben az MSZP miniszterelnök-jelöltje Fizessenek a gazdagok! címmel hirdetett új politikát, nem sokkal később pedig az MSZP elnöke beszélt arról, hogy 65 év felett a gyógyszer ingyenes lesz mindenkinek. Az egymásnak látszólag ellentmondó üzenetek ismét felerősítették azokat a vitákat, hogy lehet-e, illetve szabad-e a szociális rendszert jövedelmi rászorultság alapján működtetni.

2017. március 29., 19:12

2015-ben a központi költségvetésből 1600 milliárd forintot költöttek jóléti szolgáltatásokra. Ebben az összegben azonban nem szerepelnek a nyugellátások (öregségi nyugdíjak, árvaellátás, özvegyi ellátás, nyugdíjasok egyszeri segélye, valamint a szolgálatfüggő nyugellátás), valamint a szociális intézmények működtetésére fordított összegek sem.

Fotó: Kovalovszky Dániel

A fenti költségvetési forrásokhoz három módon lehetett hozzáférni.

⦁ Vannak az univerzális támogatások, amelyek nem jövedelemhez, hanem élethelyzethez kötöttek. Azaz ha valaki beletartozik a támogatott célcsoportba, akkor jár neki az állami támogatás. Ilyen élethelyzet lehet a gyermek nevelése, és ebben az esetben jár a családi pótlék.

⦁ A második csoport a biztosítotti jogviszonyhoz kötött támogatások. Azaz főszabályként dolgozik, és ezáltal válik jogosulttá a foglalkoztatott. Ilyen ellátások például a különböző táppénzek, álláskeresési támogatás, korhatár alatti ellátások.

⦁ A harmadik csoport a rászorultsághoz kötődő támogatások, amikor a tényleges jövedelmi helyzetből indulnak ki, és ehhez mérik, hogy ki kaphat és ki nem.

A szociális támogatások legnagyobb része (44,8 százalék) a biztosítási viszonyhoz kapcsolódik, míg a második helyre (42,4 százalék) az univerzális támogatások kerültek. A rászorultsági elvet valamilyen módon figyelembe vevő támogatások az összes forrás 12,8 százalékát tették ki 2015-ben – írja a Policy Agenda.

Miért nem rászorultsági alapon jár csak a támogatás?

Az elemzés szerint kérdéses, hogy a támogatási rendszer 42-43 százalékát lehet-e az „általánosan jár” juttatási elv helyett rászorultsági alapúvá tenni. Elvileg lehet olyan szabályt hozni, hogy a nagyobb jövedelműek vagy nagy vagyonnal rendelkezők ne kapjanak családi pótlékot, anyasági támogatást, utazási kedvezményt a gyerekek után. Ez azonban szükségessé tenné azt, hogy az állam a kisebb jövedelműek számára egy kötelező jövedelemigazolási rendszert írna elő, és ezt intézniük kellene a hivataloknál.

Utoljára 2006 végén került sor hasonló intézkedésre: akkor a megszűnő univerzális gázár-támogatási rendszert felváltotta egy rászorultsági alapú energiaár-támogatási rendszer. A támogatásban részesülő 1,8 millió háztartásnak egyszerűsített eljárásban kellett évente kérelmeznie a támogatást, amely jelentősen megterhelte két hónapon keresztül az Magyar Államkincstárt is. Amennyiben akár csak a családi pótlékot kapó háztartásnak ezt kötelezően évente intéznie kellene a hivatalban, az komoly társadalmi felháborodást váltana ki. Egyúttal az ehhez szükséges ellenőrzési rendszer és adminisztráció komolyabb költségvetési forrásokat emésztene fel – véli a Policy Agenda.

Fentiek miatt a politika inkább tart a rászorultsági alapú rendszerektől, és nem támogatja azok bevezetését. Az elemzés szerint nem az a valódi kérdés, hogy a „gazdagok” is részesülhessenek valamilyen társadalmi csoporthoz tartozás alapján plusz támogatásban. A vitának sokkal inkább arról kell szólnia, hogy kell-e egy társadalmi csoportot preferálni ebből a szempontból.