Mi legyen: marhavér vagy önkéntesség?

Lássuk, milyen alapos okai lehetnek, hogy a karitatív vénánk felszínre törjön.

Elsősorban életet mentünk, hiszen az élethez és a gyógyításhoz nélkülözhetetlen vér semmivel sem pótolható. A levett vérből háromféle vérkészítmény állítható elő, ehhez pedig mindössze négy és fél deci vért vesznek le, de akár kéthetente lehet csak plazmát, illetve vérlemezkét is adni egy speciális vérvételi eljárás során.

Másodszor, egy alapos orvosi szűrővizsgálatot is letudhatunk alig egy óra alatt. A vércsoportunk meghatározása és a kötelező tesztek mellett (HIV, Hepatitisz-B, Hepatitsz-C, szifilisz), rendszeresen megmérik a cukorszintet, a vérnyomást. Szívet és tüdőt hallgatnak, valamint a nyaki nyirokcsomókat is megvizsgálják.

A vérünkből adni rendkívül egészséges: a stockholmi Karolinska Intézet kutatói megállapították, hogy a rendszeres véradók körében alacsonyabb a rákbetegség és a halálozás aránya, mint a nem-véradók között. Továbbá a férfiak minél többször adnak vért, úgy csökken a máj, tüdő, vastagbél, gyomor és torok rákjának kockázata.

Mindezeken túl a rendszeres véradók legegyszerűbb és leggyakoribb érve a karitativitás e formája mellett az, hogy tulajdonképpen mindössze egy tűszúrásba és egy röpke órába kerül, amíg nem önmagunkkal foglalkozunk, azért, hogy más embereken önzetlenül segítsünk.

Elgondolkodtató tény, hogy nagy energia-befektetés, kampányok árán is évente mindössze csak 300 000 olyan embert lehet toborozni, akik észreveszik embertársaik életbe vágó szükségét, és nem arra a kellemetlenségre néznek, amit a tűszúrás okoz, hanem arra az eredményre, amit ezzel tehetnek. Az önkéntesség apropóján akár felmérhető a modern kor rapid mindennapjainak közönye.

Ki fizessen és miért?

A véradás 1959 óta önkéntes és térítésmentes, mi több, minden donor ötszáz forint értékű étkezési utalványt kap, így azok is találhatnak okot a véradásra, kik az adás mellett az előnyöket is keresik – egyébiránt a névnapi és ünnepi képeslapok érkezése is kellemes meglepetést okozhat.

Ma másképp mozgósítják a véradókat, mint a szocializmusban. Korábban a nagyüzemek dolgozói, honvédségi alakulatok tagjai álltak sorba, véradásra jelentkezve, hogy ezzel is jó pontot szerezhessenek, kikerüljenek a faliújságra, becsülettáblákra. Alapból járt a sör meg a virsli, de akár egy nap fizetett szabadságot is vehettek ki, sőt, volt olyan időszak is, amikor anyagilag is dotálták a nemes tettet. Hogy tehát korábban is csupán az emberbaráti szeretet és jótékonyság jelentette az egyetlen motivációt, kérdéses. Ma a hangsúly az önkéntességen van. A fiatalokat, mint új réteget véradó versenyekkel inspirálják, kampányokkal szólítják meg, valamint ünnepi alkalmakon, fesztiválokon, rendezvényeken lehet nagyobb tömegeket elérni.

Hasonló hasonlót taszít

A vért a 20. század eleje óta használják gyógyításra mikor is a különböző vércsoportok meghatározásának köszönhetően a donort és a beteget elfogadható biztonsággal lehetett párosítani. Ha valaki a sajátjától eltérő vércsoportú vért kap, pár percen belül akár halálos kimenetelű reakció is felléphet. A-s és B-s vércsoport nem keveredhet, az AB vércsoportú ember azonban elvileg bárkitől kaphat vért, a 0-s vércsoportúak pedig bárkinek adhatnak, ők viszont csak 0-s vércsoportú vért kaphatnak – hozzá kell tenni, a folyamatot bonyolítja az Rh faktor is.

Marhavér folyik az emberben

Egy magyar biológus nemcsak a különböző vércsoportok összeférhetetlenségét „oldotta meg”, hanem a gyakorta fennálló vérhiányra is választ vélt találni. Prof. Dr. Horváth István feltalálta a művért. Szürke marhák vörösvérsejtjeit ún. koleszterinzacskókba csomagolta, így bármilyen vércsoportú embernek adható, úgy hogy a szervezet nem löki ki. A művér az oxigén szállítására képes, és néhány óra alatt lebomlik, de por formájában is tárolható, mely vízben feloldva újra használhatóvá válik. A világban több helyen is kísérleteztek a művérrel, emberi átömlesztésre azonban sem az Egyesült Államokban, sem Európában nem használják még, azonban Dél-Afrikában igen, mivel itt a lakosság jelentős százaléka HIV-fertőzött, így kevés a megfelelő vér.

Dr. Nagy Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat szakmai főigazgató-helyettese kérdésünkre elmondta, a szakma nagyon kicsi esélyt lát arra, hogy a jövőben alternatíva legyen a művér, hiszen az emberi vér olyan bonyolult struktúrával rendelkezik, amely egyszerűen utánozhatatlan, nem lehet előállítani, nem beszélve arról, hogy a művér előállítása mennyire drága, és még így sem képes azt a funkciót betöltetni, mint amire a véradások alkalmával levett vér hivatott.