Merre tart az LMP?

„Ahogy az egykori párttársaimmal, barátaimmal felmossák a padlót, az egyszerűen szívszorító” – nyilatkozta egy televíziós interjúban Ertsey Katalin LMP-s képviselő. Utalván arra, hogy a Gyurcsánnyal kiegészült baloldali összefogásban háttérbe szorultak az egy éve Bajnaihoz csapódó LMP-s szakadárok, az Együtt-tel szövetséget kötő PM-esek.

„Bár mondjuk a mai fotókon mindegyik összefogó pont úgy nézett ki, ahogy Kuncze megjósolta: mint akik sikeresen elosztották a közös temetőben a legjobb sírhelyeket” – rúgott még egyet beléjük Ertsey a Facebookon.

A PM-es Karácsony Gergely maga is halotti toros hasonlattal élt, amikor elárulta a hvg.hu-nak: „Nem tagadom, néhány Unicumot meg kellett innom ma, hogy elviseljem a helyzetet, nem szeretem, hogy így alakult, de ez van.” Jávor Benedek annyit mondott: „Koccintottunk, volt mivel.”

Az LMP vezetője, Schiffer András végigmérve az Összefogás eklektikáját, úgy érezheti, érdemes volt kitartani a senkivel sem közösködő stratégia mellett.

Alapító nyilatkozata szerint a 2009 februárjában párttá alakult szerveződés „liberális, balközép és közösségelvű konzervatív politikai hagyományokból is építkező, de önmagában koherens, ökológiai és radikális demokrata politikai irányvonalat követ”.

Az LMP 2010-ben 7,48 százalékkal került az Országgyűlésbe, a 16 fős frakciót Schiffer András vezette. Ivády Gábor kilépésével azonban már az év októberében 15 főre csökkent a létszám. A pártot belső viták és személyi ellentétek feszítették, különösen, amikor 2012 októberében Bajnai Gordon felkínálta az LMP-nek, hogy szövetkezzenek Orbán leváltására. Schiffer András és köre ragaszkodott az önállósághoz, a Karácsony Gergely és Jávor Benedek fémjelezte csapat viszont tárgyalást javasolt.

A 2013. januári kongresszus a schifferi vonalat erősítette meg, mire a jávoristák kiléptek, és megalakították a Párbeszéd Magyarországért nevű pártot. Nyolcan távoztak az LMP 15 fős frakciójából, amely így meg is szűnt, a maradék hét fő függetlenként folytatta.

– A bizonytalanokból lecsorgó szavazók önmagukban bejuttatják az LMP-t a következő parlamentbe, ráadásul a baloldali összefogás eredményezte helyzet kifejezetten erősíti a Lehet Más a Politika pozícióját – véli Ertsey Katalin, aki már két éve eldöntötte, nem indul 2014-ben, háttérben politizál tovább. – Sokak számára mindkét oldal vállalhatatlan, számukra valós opció az LMP. Persze ez a párt sem tökéletes, de minden botlása ellenére legalább megmaradt az elvszerű politizálás mellett. A Fidesz a kétpólusosságot erősítő rendszert kreált, ami – ne legyenek illúzióink – a baloldalnak is érdeke. De most, hogy Gyurcsány is belekönyökölt az összefogásba, a Fidesz kényelmes ellenfelet, könnyű célpontot teremtett magának.

Elek István egykori LMP-alapító elemzésében írja: „Nem csoda, hogy az LMP valósággal belerokkant a stratégiai dilemmájával való birkózásba. Hogy képtelen volt közösen támogatható alternatívát találni, amellyel kivághatta volna magát e kényszerhelyzetből, egyszerre ragaszkodva a létező bal és jobb választáskényszereit elutasító ökopolitikai identitásához, önálló pólusképző ambíciójához, és ugyanakkor eredményesen járulva hozzá a populista jobboldali autokrácia szabadságkorlátozó és demokráciaszűkítő rendszerétől való megszabaduláshoz.”

Ertsey erre azt mondja, az LMP irányvonala csak azokat lepheti meg, akik az induláskor a korábbi balliberális pártok jobbított verzióját látták bele a Lehet Másba.

– Ők tévesztették el a házszámot, rossz helyen keresték politikai otthonukat. Az LMP 2010-es parlamenti bejutásakor világossá tette, hogy mindkét oldaltól távolságot tart. A mostani események visszaadták szavazóink hitét. Inkább az a kérdés: egykori társaink mégis hová akarták vinni a pártot? Mert nagyon úgy tűnik, eladták, ami nem eladó. Ráadásul rettentő olcsón. A jutalom kétségbeejtően kevés: legfeljebb egy-két parlamenti hely.

Jávor Benedek azt vallja, a nézetkülönbségek régóta jelen voltak a pártban.

– A töréspont az Orbán-rendszer megítélése volt. Két álláspont alakult ki. Az egyiket az inkább a jobboldallal szimpatizáló, Schiffer körül szerveződő társaság képviselte. Az Orbán-rendszer szerintük is gyalázatos, elfogadhatatlan, de mivel lényegileg nem különbözik a korábbi kormányzatoktól, semmi nem indokolja, hogy a leváltása érdekében együttműködjünk a baloldallal. Nyilván mi is rendkívül kritikusan látjuk a 2010 előtti két évtizedet, de négy éve minőségileg új korszak kezdődött: a demokratikus fékek és ellensúlyok lerombolása, a társadalom tudatos, programszerű kettéosztása, az oktatás szétverése, a geopolitikai irányváltás. Mindez oly mértékben kérdőjelezi meg az ország 1989-ben elgondolt pályáját, ami elsődleges prioritássá emelte a kormányváltást, s az megvalósíthatatlan baloldali együttműködés nélkül.
Jávor szerint az LMP ezért nem az Elek-féle „stratégiai dilemmába”, hanem az orbáni rendszerbe „rokkant bele”. Ha ugyanis a Fidesz a „szokványos” rossz kormányzást nyújtja, de nem kezdi ki a demokratikus intézmények alapjait, az LMP-nek ezzel a problémával nem kellett volna szembenéznie.

Szél Bernadett, a párt társelnöke viszont úgy látja, a baloldali összefogás eseményei épp az LMP által képviselt irányvonal helyességét támasztják alá.

– Az LMP eredeti missziójához hűen túllép a magyar politika kétosztatúságán, az egyszer jobbra, egyszer balra forduló, de sehova nem jutó mókuskerék-politikán. A paksi paktum is azt igazolja: egyik szekértábor sem képes valós választ adni a XXI. század kihívásaira, és nem tudja meghaladni saját rossz politikai reflexeit. 2009-ben még Gyurcsány kezdett beszélni a bővítés szükségességéről, a Fidesz és az MSZP meg is szavazta az erről szóló határozatot, mire most Orbán leszerződött az oroszokkal, miközben az ország semmit nem tud az egészről. Az LMP azoknak kínál valódi lehetőséget, akik egyiküket sem akarják – magyarázza Szél Bernadett.

Vágó Gábor, a pártot szintén elhagyni kényszerült képviselő szerint az LMP nagy hibája az, hogy nem ápolja a civil kapcsolatokat.

– Ezért nem sikerült megfelelően beágyazódnia a társadalomba. A párt önmagával foglalkozott, a belső harcok rengeteg energiát elvittek.
Vágó a szakadás után maradt a frakcióban. Szerinte ugyanis a baloldali koalíciót elutasító tavaly novemberi lépés helyes volt, csak épp az utána következő döntések, „a senkivel nem szövetkezünk” stratégiája hibás.

– Az LMP nem tudott élni a szakadás utáni ziccerrel, pólusképző erővé válni. Nem sikerült maga mellé vonzania mikroszervezeteket, például a 4K!-t vagy az Élőláncot, amelyek most mind külön állítanak listát. Én azt javasoltam, alakítsunk ki olyan választási pártkoalíciót, amely, bár ideológiailag heterogén, közösen mégis markáns erőként léphet fel a politikai osztállyal szemben. Ez lett volna a politikai truváj. De a párt kongresszusa úgy döntött, ez nem opció: sokan saját hatalmi pozíciójukat, befutó helyeiket védték. És vezetési problémákból is hosszú listát állíthatnánk össze. Lehet más a politika, csak nem az LMP berkein belül.
Jávor is a belső politikai kultúrát okolja.

– Az LMP nem mutatott fel erős bizonyítványt együttműködési képességeit illetően, ezt legutóbb a 4K!-val való tárgyalások megszakadása is jelezte. Belül maradt a káosz, távozásunkkal nem szűntek meg a konfliktusok és a kiszorítósdi.
Ertsey Katalin is egyetért: a szervezetépítés „a parlamenti darálóban valóban nem sikerült túl jól”.

– Elmaradtak a fejlesztések, nem vezették be azt a kiválasztási és értékelési rendszert, amit páran szorgalmaztunk, és ami érdemalapú előrejutást biztosított volna a magyar politikában uralkodó kontraszelekció helyett.

– Figyelmeztettek, hogy a nagypolitika lelkileg is próbatétel elé állít majd minket – reagál Szél Bernadett. – Vannak, akik feladták, és látható, hol kötöttek ki: Gyurcsány Ferenc mellett. Mi viszont újraépítettük a pártot, a hálózatunkat, végeztük a parlamenti munkát, és visszaszereztük a frakciónkat. Most pedig 106 jelölttel rajthoz állunk a választáson. Mindezt úgy, hogy az LMP igazi zöldmezős politikai beruházás. Nem hajoltunk el semerre, pedig mindkét oldalról ütnek minket eleget. Az LMP azok választása, akik nem akarnak a „kisebbik rosszra” szavazni, és tudják, hogy nyakig sáros, régi arcokkal lehetetlen az országot egyről a kettőre juttatni. Jelenleg az ellenzéki pozíciót tartjuk reálisnak, sem a Fidesszel, sem az MSZP-vel nem kívánunk szövetkezni.
Kérdés: a párt április hatodikán megugorja-e az ötszázalékos parlamenti küszöböt.

– A „vállrándításból” LMP-re szavazók bevihetik a pártot az Országgyűlésbe – mondja Vágó. – A szimpatizánsaik eleve nem ikszelnek az összemixelt baloldali ellenzékre. Ráadásul a Fidesznek és a baloldalnak is érdeke, hogy az LMP ott legyen a Házban, hiszen így a Fideszt elhagyók szavazatai nem a baloldali blokkhoz vándorolnak, és kormányváltó mandátummá válnak.
Jávor Benedek úgy látja, az elmúlt másfél évben átalakult az LMP szavazóbázisa.

– 2012-es frakcióvezetőségem idején a párt 10-11, most úgy 2-3 százalékon áll. Hiszen a kormányváltást kívánó szavazóbázis a szakadás után valószínűleg levált az LMP-ről. A maradók egy része amúgy is a baloldalra szavazna, más részük inkább a Fideszre, mondván, a baloldalnál minden jobb. De legnagyobb részük otthon maradna. Meglehet, az LMP szerint az a méltó, ha állva halnak meg, abban a hitben, hogy jobb és bal egy és ugyanaz. De szerintem ez a Lehet Más a Politika legnagyobb tévedése.