Mennyibe került a cigányságnak a rendszerváltás?

Havas Gábor kezdésként a Borsodterv (Borsod Megyei Tanácsi Tervező Vállalat) egyik 1989-es elképzelését idézte fel, amely szerint a Cserehát vidékén lett volna célszerű létrehozni egy cigány autonóm területet, ahol a cigányok a hagyományaiknak legmegfelelőbb életformát alakíthatnák ki. Elsősorban a megyei cigányokat próbálták volna némi szelíd erőszakkal odaterelni.
A szociológus Solt Ottíliával együtt fogalmazta az SZDSZ programjában a szociálpolitikára vonatkozó részt. Ebben figyelmeztettek rá: a két részre szakadt magyar társadalom konszolidálatlan kisebbségének egyáltalán nem kedvez a politikai fordulat nyomán hirtelen beköszönő piacgazdálkodás. A bérszínvonal-szabályozás sokáig érvényesült – a Kádár-rendszerben a tanulatlan munkaerő tömegeinek biztosított munkát. Nyilvánvaló volt:, hogy ez nem folytatódhat. Százezrek kerültek utcára.

Katasztrofális mértékben

„Nem gondoltam, hogy ilyen katasztrofális mértékben omlik össze Magyarországon a foglalkoztatás,” idézte fel korabeli tapasztalatait Zolnay János. Statisztikai adatok szerint Magyarországon a munkanélküliség 1997-ben érte el a mélypontot, a cigányság körében ugyanakkor ez jóval korábban, már 1993-ban bekövetkezett.
Zolnay szerint kétségtelen: a romák legnagyobb problémája Magyarországon az, hogy katasztrofális távolságra sodródtak a hivatalos munkaerőpiactól. Amíg ezen nem sikerül változtatni, addig gyökeres fordulatra sem érdemes számítani helyzetüket illetően.
Súlyos problémának nevezte a kilencvenes évek eleje óta megállíthatatlan etnikai szegregációt, amely alááshat mindenféle pozitív folyamatot.

Solymosi József Bonifác szerint a rendszerváltás egyik nagy pozitívumaként az addig elfojtott problémákat meg lehetett beszélni. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy hiba priorizálni egyes problémákat.
„Az elmúlt tíz évnek ez volt a legfőbb gondja, hogy mindig a zászlónkra tűztünk valamit. A cigánykerék úgy néz ki, hogy összekapcsolódik munka, lakhatás, oktatás, egészség, kultúra, szegénység,” mondta Solymosi, aki szerint bebizonyosodott, ha az állam csak a felsoroltak egyikével foglalkozik, nem változik semmi.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a romák egészségügyi állapota jelentősen rosszabb a nem roma lakosságénál. „Drámaian lehet azt mondani, hogy a cigányok előbb halnak,” fogalmazott.
A statisztikák szerint ugyanis egy cigánynak átlagosan hét és fél évvel rövidebb a várható élettartama, mint nem cigány társának. Ezekkel a számokkal azonban óvatosan kell bánni, mutatott rá, hiszen az angol nagyváros, Glasgow lakosságán belül 25 évnyi ugyanez a különbség.

Bennmaradni vagy kimaradni?

Bakó Boglárka a közelmúlt eseményeiből egy csobánkai oktatási kutatásra hívta fel a figyelmet.
A „Bennmaradni vagy kimaradni – roma gyerekek továbbtanulási esélyei” cím alatt zajló programban azt vizsgálták, hogy hol van a helyi cigány közösség életében az iskola és hol van a gyerekek életében a tanulás helye.

„A roma közösség munkaetikája hihetetlenül erős. A munkavégzés ideje ütközik az iskolában eltöltött idővel. Generációs különbségek vannak a magyar és a cigánygyerekek között. A felső tagozatos romagyerekeket a közösségük kis felnőttnek tekinti,” mondta el Bakó, aki szerint a 98 százalékban cigányok által látogatott iskolában e hierarchikus ütközésből erednek a konfliktusok.
Véleménye szerint egy olyan oktatási rendszerben, amelynek alapja a domináns (jelen esetben magyar) kultúra továbbadása, ahol semmiféle másságot nem vesznek figyelembe, ott más kultúrák képviselői eleve sikertelenségre vannak utalva.
„A cigányság mássága alapból rosszként tételeződik. A gyerekeket nem gyerekekként, hanem cigánygyerekekként kezelik. A viselkedési nehézséget nemzetiségi jelzővel illetik,” mondta Bakó, aki felelevenítette a tanárokkal készült beszélgetéseket is. Volt pedagógusok, aki egyszerűen azt mondta, azért kezelhetetlenek, mert ilyenek a cigányok. A legszélsőségesebb tanári nézet szerint a cigánygyerekekkel kapcsolatos problémák genetikai másságukra vezethető vissza.

Hallgatói kérdésre felvetette: a romológiai képzést alaptantárggyá kellene tenni. „A pedagógusokat képezni kell a másság megismerésére,” szögezte le.