Megtört a Fidesz lendülete

Török Gábor szerint amit a tavaly tavaszi választás idején a kormány fejébe vett, attól egyelőre senki és semmi sem tudta eltéríteni. A koncepció egyszerű: a kormány elképzelése szerint a politikai és gazdasági sikerességének egyik fontos feltétele az, hogy elkerülje a korábbi szocialista kabinetek (közvetlen) megszorításokon alapuló politikáját, és teljesítse egyetlen igazán kézzelfogható választási ígéretét, a jelentősnek látszó adócsökkentést. A kísérlet mindkét téren meglehetősen kockázatosnak ígérkezett, ráadásul az is látszott, hogy az egyik kudarca a másik bukását is magával hozhatja. A megszorítás hitelvesztéssel fenyegetett, a hitelvesztés a gazdasági tervek tarthatatlanságával riogatott. Az ördögi körből itt akart kitörni a kormány, feltehetően tudván, hogy minél többet áldoz erre a politikára, annál nagyobb lehet az esetleges kudarc is.

Az elemző úgy fogalmaz: miután a nyár folyamán Brüsszelben kiderült, hogy a költségvetési hiány remélt elengedése nem lehetséges, ehhez a tervhez kellettek az úgynevezett válságadók, kellenek nagyon a költségvetésbe terelt magán-nyugdíjpénztári összegek, e kettő megvédéséhez pedig az Alkotmánybíróság jogkörének a csorbítása. Ebben az értelemben minden új konfliktus, ha ad hoc jellegűnek is tűnt (hiszen az is volt), hibákkal és kapkodással terhelten, fontos és megkerülhetetlen eszköz volt a nagy tervben.

S ezek hozták magukkal az újabb, még súlyosabb konfliktusokat. Bár a Fidesz ellenzékben sok nehezen megkerülhető cölöpöt levert, a kormány megalakulásakor akadt még választási lehetősége, ahogy az elmúlt időszak minden pontján is ott volt és ma is ott van a korrekció lehetősége. A nagy cél elérése érdekében súlyos konfliktusokat vállaló kormánynak azt kell mérlegelnie, hogy vajon nem szenved-e (saját maga és az ország) több kárt ezekkel az eszközökkel, mint szenvedne, ha a korábban megismert gazdasági és politikai megoldásokat alkalmazná, ha a járatlan útról visszatérne a járt utakra – írja