Még nincs itt az idő?

- Csak tötyörgés-mötyörgés van ellenzéki oldalon, mondta a 168 Óra múlt heti interjújában Konrád György, és ez még nem is indulat, csupán józan türelmetlenség. De már az indulat is ébredezik, az önök lehetséges szavazói kezdik rosszul tűrni, hogy az összefogást csak ígérgetik nekik, márpedig az álmoskönyvek szerint nem jó játszani a választó türelmével. Mikor lesz ideje az „itt az idő”-nek?

– Az idő persze már régen itt van, de most nem az a gond, hogy az ellenzék nem egységes, hanem az, hogy a két pártnak együttesen sincs meg az a magabiztos többsége, ami a kormányváltáshoz kell. Ezért az elsődleges feladat az, hogy azokat a választókat, akik még a politikailag bizonytalanok táborát gyarapítják, s akik vélhetően egyébként aktívak, elmennének szavazni, de nem tudják, hogy kire, azokat az ellenzéki oldal mellé állítsuk.

- Nem fordítva van a dolog? Nem az a problémájuk a választóknak, hogy nem látnak olyan összefogást, amely mögé érdemes lenne odaállni?

– A bizonytalanok tábora nyilván nem egy homogén massza. Kétségkívül vannak ilyenek is, de szerintem nem ők a többség. Azt egyébként bizton állíthatom, hogy ha rajtunk áll, a választásig az ellenzék egysége létrejön. Viszont a bizonytalanok jelentős részét azok az emberek adják, akik 2010-ben hozzásegítették a Fideszt a kétharmadhoz. Ők ilyet korábban soha nem tettek, és vélhetően a jövőben sem fognak. Akkor a szocialistákkal szembeni indulat vitte át őket a jobboldali szavazótáborba, amit ugyan megbántak, de az indulat nem múlt el. Nekik kell lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy eltaláljanak az ellenzékhez, de egy túl korai összefogással talán több választót taszítunk el, mint amennyit nyernénk az egység azonnali meghirdetésével. Ez kétlépcsős dolog, az MSZP-nek és az Együtt PM-nek külön-külön kell azon dolgoznia, hogy a pártoknak meglegyen a lehető legtöbb szavazójuk, majd a választókat úgy kell egyesíteni, hogy létrejöhessen a kormányváltó többség.

- 2012-ben, azon a bizonyos október 23-án, amikor Bajnai Gordon meghirdette az Együtt 2014 mozgalmat, arról volt szó, hogy létrejön egy politikai közép, amelyben elfér a baloldali, a jobboldali meg a konzervatív demokrata is, mindenki, aki váltást akar. Nem az „eltévedt” szavazókat hívták csupán. Hol van a várt társadalmi közép? Tán az a riasztó számára, hogy az Együttel is egy baloldali párt jelent meg?

– Először is: a felmérések szerint a bizonytalanok többségét nem a jobboldaliak, hanem a csalódott, inkább baloldali szimpátiával rendelkezők adják. Másodszor: virtigli jobboldaliakat nagy számban nem lehet és nem is kell áthozni. Ami pedig a baloldaliságot illeti, a középen álló, milliós nagyságrendű, politikailag aktív réteg nem a jobb- vagy a baloldal politikai fogalmaival írja le magát. Ennél sokkal egyszerűbb motivációi vannak. Az például, hogy kinek unja már az arcát, és hogy ki az, akinek elhiszi, amit az mond. Neki kell megtenni azt az ajánlatot, hogy van, létezik az a párt, amelyikben bízhat.

- Szóval most az történik, hogy az MSZP begyűjti a maga biztos szavazóit, az Együtt meg azokat, akik korábban szoci szavazók lehettek ugyan, ám ma már nem tesznek ilyet, ezért át kell őket csatornázni az önök pártján keresztül. De hát ezzel együtt is azt mondta a beszélgetés elején, hogy kevés a szavazójuk.

– Nézze, lehetne nagyon más helyzet is az országban, de nincsen. Ebből kell elérni a kormányváltást.

- Nemigen van olyan szakértő, aki azt állítaná, hogy a jobboldal egy része nélkül le lehetne váltani a jobboldal másik részét.

– Az Együtt PM Szövetség középen áll, és valóban sok baloldali programelemet képvisel. De befogadó, és vonzó lehet olyan tudatos választóknak, akik, ha már nagyon muszáj, inkább a jobboldalhoz sorolják magukat, viszont mélységesen felháborítja őket, hogy a Fidesz alapjában kezdte ki a demokráciát, hogy dilettáns gazdaságpolitikát folytat, hogy szétveri az oktatást. Nekik is vannak válaszaink.

- Bokros Lajos pártja a napokban jelentette be indulását, ő pedig feltehetőleg egy direkt polgári, konzervatív-liberális ajánlatot tesz majd. Nem lehet, hogy ez neki inkább bejön?

– Meglátjuk. Még nem ismerjük a politikai stratégiájukat, a szövetségi elgondolásaikat sem.

- Mi lesz a közös kormányfőjelölttel? Elterjedt, hogy az ellenzék két meghatározó politikusa közül az egyik azt üzente a másiknak: ő saját magát tekinti miniszterelnök-jelöltnek, a partnere jobb, ha ezt tudomásul veszi. Nem nagyon biztató.

– Nem gondolom, hogy komoly jelentősége van annak, hogy valamilyen üzenetekről milyen hírek járnak körbe. Itt egyetlen kérdés van, az, hogy kivel lehet választást nyerni. A Medián közelmúltban megjelent közvélemény-kutatása szerint Bajnai Gordon inkább meg tudja szólítani a bizonytalanokat. Ha tehát az ellenzék komolyan gondolja, hogy le akarja váltani az Orbán-kormányt, ezt a célt a legracionálisabban Bajnaival érheti el. Tudom, hogy a jelölés nehéz folyamat, és lesz, akinek a siker érdekében eggyel hátrébb kell lépnie az egyéni vagy pártérdekeitől. De csak a siker lehetősége számít, minden más tökéletesen másodlagos.

- A már említett interjúban Konrád György kisszerű egyéni és csoportérdekek veszélyéről is beszélt, amely megakadályozhatja a közös fellépést. Szanyi Tibor meg azt nyilatkozta a Magyar Narancs múlt heti számában, hogy az összefogás azért várható ősszel, mert akkor már nem lesz idő összeveszni. De van itt még valami: nem hiányzik az ellenzéki oldalon egy új nyelv? Egy másik frazeológia és más tematika? Egyelőre a Fidesz után ügetnek. Ha az rezsit csökkent, Bajnai Gordon szigetelné a lakásokat. Ha a nemzeti-populista szöveg megy, az MSZP bocsánatot kér Erdélyben, holott semmi oka rá.

– Nem az ígéretdömpingbe akarunk beszállni, hanem meg akarjuk mutatni például a rezsicsökkentésnek az álságos és hazug voltát. Ugyanakkor érzékenynek kell lenni az emberek mindennapi problémáira. Ma ugyanis – jórészt a Fidesznek köszönhetően – milliók élnek olyan körülmények között, hogy az a néhány ezer forintos gáz- és villanyárcsökkentés érdemi könnyítést jelent a mindennapokban. Nekik valamit kínálni kell, valami kiutat mutatni kell, éreztetni kell velük, hogy elviselhetőbb lehet az életük.

- Igaz, az önök legnagyobb ellenfele nem a Fidesz, nem is az, hogy az ellenzéket törvényileg sarokba szorították, eszközeitől megfosztották, hogy a választást manipuláció fenyegeti. A közhangulat dönt el mindent. Az meg nem jön megrendelésre, és érzékeny jószág, a remény, a bizalom könnyen elillan. Biztos abban, hogy érezni fogják, mikor nem szabad már várni az „itt az idő” kimondásával?

– Nézze, az elhúzódó várakozás azt is jelzi, hogy a feladat nagyobb, mint gondoltuk. Valóban, a választók számára előbb-utóbb világossá kell tenni a menetrendet. Hogy tudhassák, láthassák és hihessék biztosan: az együttműködés létre fog jönni. Bennünk is megvan a világos akarat erre, és a szocialista párt vezetői is érzik a felelősségét annak, hogy az ország nem bír ki újabb négy évet a Fidesz alatt. Vagyis meg kell találni azt a stratégiát, amelyik győzelemre segíthet.