Matolcsy még két évtizedig maradna
Miközben múlt héten fél Európa, így hazánk is a kohéziós forrásokért küzdött Brüsszelben, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, leendő uniós főtárgyaló itthon kampányolt: a svábhegyi református templomban tartott előadást, s bár a rendezvényt csak szűk körben hirdették meg, a 168 Óra hallotta a piros pöttyök guruját, aki közmunkás sereget, páncélos Orbánt, isteni kiválasztottságot vizionált.
„A félúton túl vagyunk, de a régi világ legyőzéséhez nem elég négy év, inkább nyolc, tizenkettő, vagy két évtized kell” – mondta a katolikus-református közös szervezésben megtartott rendezvényen Matolcsy György miniszter, akit fél ház fogadott, s még az est végére is maradt bőséggel ülőhely a Felhő utcai templomban.
Most szó nem esik pöttyökről, popsikról, macska-egér harcról. Más színpad, más szöveg. Hódmezővásárhelyi plebs ott, svábhegyi egyházi közönség itt. Matolcsy bemelegítésképp hálálkodik és sztorizik: Semjén Zsolt mesélte neki, hogy 2011 és 2012 fordulóján a klarissza nővérek külön imádkoztak érte és Orbánért. Ekkora a baj. Hiszen „nagy erőkkel küzdünk mi kicsiny magyarok, mert Isten kiszemelt minket egy olyan feladatra, amire mások érdemtelenek, vagy amiben kudarcot vallottak.” Ám kétség nem fér hozzá, hogy „végül győzni fogunk, csak még nem tudjuk, ehhez milyen szakaszokon kell átmenni”.
Mert ma a világon a pénz, a piac uralkodik. Emez került a hit, a közösség, a család, az értékek fölé. És nem árt tudni, hogy 2010, 2011 és 2012 fordulója után most újra támadást indítottak ellenünk. S bár mi még ezt nem látjuk, a kormány máris védekezik, és persze győzni fog.
Csakhogy a 2006 utáni kormányok, panaszolja Matolcsy, mindent megtettek azért, hogy a következő vezetés mozgástere minél szűkebb legyen. Lett is. A számonkérésben is. Például a kormánynak nincs ráhatása a bíróságokra, azok meg fékezik, akadályozzák az ügyeket.
Hitelességünkkel nincs gond, ahogy a kiszámíthatósággal sem, hiszen „megmondtuk: aki helytelenül privatizációs vagyonhoz jutott a természetes monopóliumok területén –energia, szennyvíz, víz, csatorna –, attól vissza fogjuk venni, mert önként visszaadja. Mert olyanok lesznek a feltételek. Ez kiszámítható, csak nem szeretik. Miniszterelnök urat, kormányának más tagjait, ha lehetne, egy kanál vízben megmosdatnák.”
És munka kell. „A törmelék, a roncstársadalom” világában is, „ahol papa, mama sosem dolgozott. Nekik ott a közmunka. És a szigorú rendben történő képzés. Ehhez az állam kell, ehhez Pintér miniszter úr húsz rendőrtábornoka kell. Ők szervezik a közmunkás sereget. Mert teljes foglalkoztatást akarunk.”
A végére jut még emlék a leköszönő ázsiai nagykövettől, aki 2012 elején könnyekkel a szemében búcsúzott, mondván, ő tudja, mi folyik ellenünk. De szerencsére „Orbán Viktor az új világ egyik páncélos lovagjaként küzd a másik világ ellen.”
Az előadáson Krug Emília járt, riportját az eheti 168 Órában olvashatják.
