Mamut az asztalon

– Hogyan határozná meg, mi a KLIK?

– Ha röviden kellene válaszolnom: lehetőség.

– Mire?

– Egyrészt az egyenlő tanulói esélyre. Bár kis ország vagyunk, a múltban a köznevelésben rejlő adottságok földrajzilag és a gazdasági fejlettség tekintetében nagyon eltérőek voltak. A felzárkózást és a tehetséggondozást az önkormányzatok gazdasági lehetőségei és szakmai kompetenciakülönbségei határozták meg. Míg az önkormányzat volt a fenntartó, az állam normatív módon, az önkormányzatok pedig anyagi eszközeikhez mérten járultak hozzá a működéshez. Amelyik település gazdagabb volt, az többet fektethetett az oktatásba, amelyik szegényebb, az kevesebbet. Most ez a különbség megszűnt. A másik lehetőség pedig az, hogy a KLIK „egymunkáltatós”, így jóval egyszerűbb a munkaerőt átcsoportosítani, a szükségletek szerint mobilizálni. A korábbi rendszerben ez nehezebben működött.

– Nem túl komoly ez a lehetőség, ha azt nézzük: a KLIK a „mindent mi irányítunk majd” nagyszabású tervével indult, most viszont lemetszették róla a szakképzést, csorbították a jogköreit, és vége a centralizálásnak is.

– Semmi baj nincs azzal, hogy a feladataink változnak. Most kerültek oda, ahová igazából valók.

– Eddig rossz helyen voltak?

– Eddig az állami közoktatáshoz tartozott például az egyes gyermekotthonoktól kezdve a szakképzőn át a kollégiumokig minden. Hatezer feladatellátási helyet kezeltünk. Most van erő arra, hogy kicsit átalakítsuk a működésünket.

– Épp a túlzott centralizáció volt a fő kritika a KLIK ellen, hiszen 136 ezer munkavállalójával talán Európa legnagyobb intézménye. Induláskor a központosítás mellett érveltek, most az ellenkezőjét szajkózzák.

– A szervezetépítés egyik elfogadott eszköze, hogy jelentős centralizációval teljes körűen felmérik a helyzetet, majd decentralizációval alakítják ki a hatékonyabb működést. Itt is erről van szó. A több mint kétezer önkormányzat intézményeit csak így lehetett egységesen állami fenntartásba venni.

– Ön azt nyilatkozta: a mostani változtatás lényege, hogy a KLIK és az iskola közé beiktatják a megyei szintet.

– A megyei szint eddig is működött, csak funkcionálisan megerősítjük.

– Azt is hozzátette: a KLIK így részfeladatok helyett stratégiaalkotással foglalkozik majd. Milyen stratégiát alkotnak?

– A KLIK központjának valóban ez lesz az egyik alapvető feladata. Épp az operatív tevékenység volt a szűk keresztmetszet, hisz egy központ és 198 tankerület működött. Ha mindenhol csak egy kérdés fogalmazódott meg egy témával kapcsolatban, a gyors válaszadást sem lehetett menedzselni. A decentralizálás szükségességét még az ellenzéki politikusok is elismerik.

– Szóval milyen stratégiát alkotnak?

– A forráselosztás megtervezése lesz a központ feladata. De a kifizetés már nem.

– Önök döntik el, melyik iskola mennyi pénzt kap?

– Igen. Intézményi szintű költségvetést készítünk.

– Csak ezért nem kellene fenntartani a mamut KLIK-et. A források elosztását az államtitkárság egyik főosztálya is el tudná végezni.

– Nem így gondolom.

– Miért?

– 136 ezer munkavállaló ügyeit csak humán oldalon is komoly feladat menedzselni. Emellett egymillió gyerek van a rendszerben. Egy csaknem 580 milliárdos központosított szervezetben azért, hogy 15 ezer forint eljuthasson egy vidéki általános iskolába, az igénytől a kifizetésig oda-vissza hosszú az út. Ezért az operatív feladatokat decentralizáljuk, hisz ezek befolyásolják egy intézmény mindennapjait. És ezért vezetjük be az intézményvezetők által szabadon használható kincstári kártyát is.

– Mennyi pénz kerül rá?

– Az intézmény paramétereitől függ.

– Nagyságrendileg?

– Minden iskola más összeget kap. Sok szempont befolyásolja a nagyságát: az intézmény mérete vagy akár az épület kora.

– Sok iskolában az ilyen típusú számítások miatt nem volt vécépapír, kréta, villanykörte.

– Ez a vécépapírtéma inkább csak egy – a kákán is csomót kereső – kommunikációs panel.

– Kinek a részéről?

– Azt nem tudom, ki vezette be a köztudatba.

– A diákönkormányzatok üléseinek jegyzőkönyvei tele vannak ilyen kritikákkal. Őket csak nem kommunikációs szempontok vezérlik.

– Semmiképp nem szeretnék ellentmondani, de én ott ültem az ominózus diákönkormányzat plenáris ülésén, és nem erről szólt a diákparlament. A tanulók ennél jóval okosabbak, így lényegesebb ügyekkel foglalkoztak, a kérdés ilyen vonatkozásban csak érintőlegesen merült fel. A probléma nem KLIK-sajátosság, korábban is voltak tárgyi hiányok a köznevelésben. De emiatt egyetlen óra sem maradt el. Tény, hogy a centrális működésből eredően előfordultak kisebb anomáliák. Ezek arról szóltak, hogy a már említett hosszú adminisztrációs út miatt nehéz volt betartani a fizetési határidőket. Most különféle mutatók alapján megyei szintre osztjuk le a források jelentős részét.

– Hiller István szerint az önkormányzati oktatási rendszer hétszázmilliárdból működött. Ehhez képest a KLIK 2013-as megalakulásakor a költségvetése 523 milliárd forint lett, az önkormányzatok hatvanmilliárdot tettek bele. Tehát százmilliárdot kivettek a rendszerből, ami szőrén-szálán eltűnt.

– A korábbi önkormányzati működés pontos köznevelési költségvetését csak megközelítőleg ismerjük, nem a mi hibánkból. A rendszer – véleményem szerint – hatszázmilliárdból tisztességesen működtethető.

– Tehát tényleg eltűnt százmilliárd?

– Ezt ön állítja.

– 2014-ben Szabó Balázs, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kinevezett miniszteri biztos átvilágította a KLIK-et. Jelentésében az állt: esetleges visszaélések fordulhattak elő, szakszerűtlen gazdálkodás folyt, tele hibás gazdasági döntésekkel, nem volt hatékony a pénz felhasználása, ezért kódolt lett a költségvetési hiány.

– Ezt nem kommentálnám. Látszott, hogy ekkora, a köznevelést érintő feladatot senki nem hajtott még végre. Azért van ez az ajándék mamut itt az asztalomon, mert a KLIK is valahol az. Amikor elindul, nem tud könnyen irányt váltani – de még egyszer: most már igen, van hozzá ereje.

– Milyen erő? Hiller azt is állítja, hogy az oktatáspolitikusok és szakemberek semmilyen döntésbe nem szólhatnak bele.

– A KLIK nem oktatáspolitikával, hanem intézményfenntartással foglalkozik. Az a dolga, hogy az oktatáspolitika által kijelölt irányok mentén megteremtse a működés feltételeit.

– Akkor ön nem is ért az oktatáshoz?

– Ugye nem baj, ha az ember ahhoz ért, amit végez... Újra mondom: a mi feladatunk elsősorban intézményfinanszírozás, -fenntartás és sok esetben -működtetés. A kollégáimnak sem javaslom, hogy oktatáspolitikai kérdésekben állást foglaljanak. Nem ez a dolgunk.

– Akkor az sem viselte meg, hogy a szakképzés a KLIK-től – Parragh László Kereskedelmi és Iparkamara-elnök vezényletével – átkerült a Gazdasági Minisztérium felügyelete alá?

– Nem viselt meg, de erről sem mi döntöttünk.

– Véleménye sincs?

– Fenntartóként azt mondom, a döntés üdvözlendő. Célszerű, ha a szakképzés közvetlenebb kapcsolatban áll a munkaerőpiaccal. Gazdasági szereplők nélkül nem lehet jó szakképzést csinálni.

– Így egy második KLIK jött létre.

– Megtisztelő, ha így gondolja.

– Megtisztelő?

– Adjunk időt az új fenntartónak. Remélem, a KLIK-nél felhalmozódott tapasztalatokat hasznosítani fogják. Intézményeink 11,7 százaléka került el tőlünk, azért ez nem óriási szám.

– És a 80? A kormány ugyanis úgy döntött, nyolcvan vidéki iskolában kimenő rendszerben megszűnik a gimnáziumi képzés. Ezek közül harmincegy iskola olyan térségben található, ahol nincs másik gimnázium.

– Az átvett intézményekben megvalósuló képzési struktúráról az új fenntartót érdemes megkérdezni.

– Közben kapnak is új intézményeket. Salgótarján önkormányzata úgy döntött: nem működteti tovább az iskoláját.

– Ezt megteheti. Ilyenkor meg kell állapítani, hogy az önkormányzat valóban nem képes-e fenntartani az intézményt. Ha a döntés megalapozott, az önkormányzat befizetővé válik. Ilyen esetben a KLIK viszi tovább az iskolát, amihez a forrást is megkapja. Az önkormányzatok június 15-ig dönthettek. A háromezer főnél kisebb települések esetében alapszabály, hogy a KLIK a működtető, mégis 1128-ból csak 1093 iskolát működtetünk a jövőben. A háromezer főnél nagyobb önkormányzatok kétharmada tartja magánál a működtetést, a maradék egyharmad átadja a KLIK-nek.

– Nagy az adok-kapok a fenntartók között. Sok iskola meg az egyházakhoz kerül. Az elmúlt négy évben 614-ről 909-re nőtt a felekezetek által fenntartott intézmények száma. Pedig nem lettek vallásosabbak a diákok, és nem is a szülők akarták így. Az egyházi iskolába megy az „elit”, nő a szegregáció. Annyi annak a bizonyos egyenlőségnek.

– Én a köznevelés színessége mellett tenném le a voksomat. Aki pedig azt állítja, hogy az egyház csak elitiskolákat akar átvenni és elitképzést hoz létre, annak azt javaslom, nézzen körül az országban. Meg fog lepődni.

– Akkor minek tulajdonítható az egyházi iskolák számának ilyen mértékű növekedése?

– Az állami és az egyházi oktatás nem egymás konkurenciája. Egyébként nem vagyok jó címzettje a felvetésnek. Javaslom, hogy kérdezze azokat az önkormányzatokat, amelyek átadták intézményeiket.

– Előfordult, hogy bármelyik egyházat visszautasították, és nem adták át neki a működtetést?

– Igen. De kevés esetben.

– Pedig akár aggódhatnának is. A Társaság a Szabadságjogokért jelentése szerint a szcientológiai egyház szervezetei drogprevenciós előadás leple alatt térítettek az iskolákban.

– Mindent elkövettünk eddig is, hogy az intézményeink mentesüljenek az ilyen típusú megkeresésektől.

– Ezek szerint előfordult?

– Nehéz ezt a kérdést megválaszolni. Mondjuk úgy: a KLIK körül előfordultak olyan szervezetek, amelyek között ilyenek is lehettek. De kapunk erről jelzést a megfelelő szervektől.

– És ha mégis átcsúszik a szűrőn egy ilyen szervezet?

– Nem tudom kizárni, bármi elképzelhető.