Nem érezte magát bűnösnek, de beismerő vallomást tett az a férfi, aki életveszélyes sérülést okozott egy gyereknek
D.-t életveszélyt okozó gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés bűntettével vádolták. A férfi a vádirat szerint 2018. június 24-én egy családi összejövetelen vett részt Gyömrőn, ahol két rokon gyereket bíztak rá. Délután az udvaron játszottak, D. pedig többször a nyakába ültette a másfél éves Bencét, este pedig újra az udvaron játszottak. Eközben esett el a család másik, négyéves gyermeke. Dávid, nyakában Bencével el akarta kapni esés közben, de ez a mozdulat olyan szerencsétlenül sikerült, hogy a másfél éves kisfiú kizuhant a nyakából, a földre zuhant és beütötte a fejét.
Nem gondolta, hogy ilyen súlyos
A két gyerek sírva ment be édesanyjukhoz, Bence homlokán ekkor már jól látható sérülés volt. Az anya megkérdezte D.-t, hogy mi történt, konkrétan arra is rákérdezett, hogy Bence nem esett-e le a nyakából. D. erre nemmel válaszolt, illetve azt mondta, nem látta a sérülés keletkezési körülményeit, de szerinte a két gyerek nekiszaladt egymásnak. Az előkészítő ülésen azonban azt is elmondta, javasolta az anyának, hogy kórházba kéne vinni a kisfiút. Ez még aznap este meg is történt.
A kórházban kiderült, hogy Bence többek között koponyatörést szenvedett, és közvetlen életveszélyes állapotba került, de az orvosok időben ellátták.
Nyolc napon túl gyógyuló sérülései voltak, büntetőjogi értelemben, az úgynevezett büntetőjogi gyógytartam 4-6 hétre volt tehető.
D. a Budapest Környéki Törvényszéken„Reflexszerűen el akartam kapni, de Bence közben leesett. Láttam, hogy egy pukli van a fején, de nem gondoltam, hogy ilyen súlyos. Másfél métert zuhanhatott” - emlékezett vissza D. az előkészítő ülésen. A bírónő megkérdezte, hogy a szülők megbocsátottak-e neki azóta. Erre elbizonytalanodott, de mint mondta, azért kezd jobb lenni a kapcsolat.
Bence nem szenvedett maradandó károsodást, „nincs jele, hogy bármi baja lenne”.
Visszafelé is elsülhet
D. ügyében az új Büntetőeljárási törvény által tavaly bevezetett előkészítő ülésen született döntés. A Budapest Környéki Törvényszéken megtartott ülésen a férfi lemondott a tárgyalásról és beismerte bűnösségét. A Törvényszék bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés bűntettében és hat hónap két évi próbaidőre felfüggesztett fogház büntetésre ítélte. D. a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Enyhítő körülmény volt, hogy D. büntetlen előéletű és megbánta tettét (a bírónő kiemelte, hogy utóbbi látszik is rajta), súlyosbító körülményként pedig a sértett kiskorúsága és a közvetlen életveszélyt vették figyelembe.
D. így tulajdonképpen „olcsón megúszta”, nem kell börtönbe vonulnia, ha csak nem követ el valamit az elkövetkezendő két évben. Az előkészítő ülésnek a pergazdasági szempontok mellett ez is a célja. Korábban a bíróságnak és a terhelteknek is nehézséget okozott a hosszú, akár több évig elhúzódó büntetőeljárás. Ezt próbálják meg kiküszöbölni az előkészítő üléssel, ahol a bíróság dönthet egy adott ügyben, így a büntetőeljárás rövid idő alatt befejezhető. Van azonban ennek a rendelkezésnek egy hátránya is, amelyet D. és ügyvédje, dr. László Péter András is kiemelt a 168 Órának az ítélet meghozatala után.
Az világos, hogy D. nem bűnöző. A 36 éves, gépészmérnök végzettségű és a szakmájában dolgozó férfi szerint
eleve nem állhatott fent gondatlanság, hiszen azért hajolt le nyakában a gyerekkel, hogy segítsen a másik kisfiún.
A férfi nem érzi magát bűnösnek, bár ennek ellentmond, hogy nem árulta el az anyának, Bence hogyan sérült meg. a balesetből azért lett büntetőügy, mert a kórháznak ilyen esetekben hivatalból kell feljelentést tennie. D. örül, hogy végre vége ennek a mizériának. Nem kell évekig tárgyalásokra járni, újra és újra szembenézni a rokonokkal. Ezt említette D. is: nem akarta, hogy az anya járkáljon tárgyalásokra, már így is rettenetesen kellemetlen az ügy.
De mi van akkor, ha a terhelt nem érzi magát bűnösnek? Ebben az esetben az történt, hogy inkább beismerte bűnösségét, csak legyen már túl az egészen. D. az ítélet meghozatala előtt még annyit mondott, hogy
soha többet nem vesz a nyakába gyereket.
Valójában azonban kíváncsi lett volna, mi történik, ha tárgyalásra kerül a sor. Az ügyvédje szerint az a probléma az előkészítő üléssel, hogy az enyhébb büntetés reményében a terhelt talán akkor is beismeri bűnösségét, ha nem érzi bűnösnek magát. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem is bűnös.
