Lapajánló – Válság és káosz

A röszkei gyűjtőponton interjúztunk az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának magyarországi szóvivőjével. Simon Ernő azt részletezi, hogy a fejetlenségben szervezetlenül folyik a ruhák, takarók kiosztása. Rengeteg holmi köt ki a sárban. Nem mindig sikerül tolmácsot biztosítani, és egyáltalán: a mostani menekültügyi rendszer a teljesítőképessége határához ért.

A 168 Óra munkatársa, Pungor András önkéntesként jutott be a titkos röszkei hangárba, oda, ahová az illegális határsértőket szállítják a gyűjtőpontról. Riportja helyzetjelentés arról, hogyan zárják be lassan a menekültek előtt a magyar határt.

Kész-e segítséget nyújtani az Egyesült Államok a rendkívül nehéz helyzetbe került Európai Uniónak? Barát József az amerikai külügyminisztériumtól jutott háttér-információkhoz. Az írás választ ad arra: a globális nagyhatalomnak mekkora felelőssége van abban, hogy milliók hagyták el otthonukat és százezrek indultak el gyalog új hazát keresni.

Nagyítás című rovatunkban a Keleti pályaudvar egyik faláról adunk fotót, arról a falról, amely a menedékkeresők graffitiüzeneteit őrizte, s amelyet lemostak a hatóságok, bár mementó lehetett volna: Point of Freedom.

A magyar kormány migrációs politikájáról ír Mészáros Tamás, megjegyezve: „Európa notabilitásai másként értelmezik a keresztényi irgalmasságot.”

Ki mit mondott eddig az ideiglenes határzárról, a pengés szögesdrótról? Zöldi László összeállításában idézi Parti Nagy Lajos írót is, aki szerint „a kerítés valódi pengéi befelé állnak”.

Én annak a kedves „kolléganőnek” írtam levelet, aki operatőri munkája közben elgáncsolta a kisgyerekét magához ölelő apát, belerúgott menekülő, kétségbeesett emberekbe. Tombolását nem minősítem, inkább azon gondolkodom: hogyan juthatott idáig.

Civil szövegként ezúttal Mártonffy Dániel közgazdász írását közöljük, amellyel egyben azt is kívánjuk bizonyítani: kulturáltan megírt, érvelő ellenvélemények nélkül nincs szabad sajtó.

Bolgár György folytatja sorozatát, amelyben szembeállítja a jobboldal állításait és a tényeket. Ezúttal Orbán, Kövér és Bayer Zsolt egy-egy mondatát idézi.

Háttér rovatunkban a botrányos földbérleti pályázatokkal foglalkozunk. Buják Attila írásának címe: Műköröm és ekeszarv. Az alcím pedig egy régi jelszó kifordítása: „A föld azé, aki megpályázza.”

A rendőrség a lakosság segítségét kérte, hogy azonosítani tudják annak a több száz fős csoportnak a tagjait, amely a Magyarország–Románia-meccs idején garázdálkodott a fővárosban. A futballhuliganizmusról cserélnek eszmét a lap internetes vitafórumának a résztvevői.

Kulturális rovatunkban Balogh László professzor a rejtett tehetségekről, illetve Czeizel Endre örökségéről beszél.

Sándor Zsuzsanna Vámos Miklóssal készített interjút. Vámos azt mondja a 168 Órának, hogy ő az egyik legkomolytalanabb magyar író, de a szabadságot nagyon is komolyan veszi.

Vajda Gergely Amerikában is zeneigazgató, idehaza pedig a Magyar Rádió zenekarának első vendégkarmestere. Nemcsak kulturális, művészeti témákról beszélgetünk vele, hanem a hazai helyzetről is. A kulturális közember ezt mondja: „Elkeserítő hülyeségeket olvasok a közösségi oldalakon. A gyűlölet sehová nem vezető megnyilvánulásai nem tekinthetők ésszerű cselekvésnek.”

Múltidő rovatunkban Heltai András a háború után kettéosztott Németországra emlékezik. Gömöri György írása arról szól, hogyan került testvérvárosi kapcsolatba Szeged és Cambridge. A Glóbusz rovatban Bódis Gábor arról ír, hogyan szakadt ketté Szent István napján a Vajdasági Magyar Szövetség, s végül felhívom figyelmüket Aczél Endre írására, amely a brit uralkodóról, II. Erzsébetről szól, s amelynek címe: A királynő mosolya.