Lapajánló – Búcsú a T. Háztól
A címlapon Pokorni Zoltán, aki a ciklus lejártával búcsút int a parlamentnek. Taktikai visszavonulás vagy egy pálya vége, netán fideszes tisztáldozat? Pokorni-portré a 168 Órában. A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
A lap vezércikkben foglalkozik a Laborc-ügy kérdőjeleivel, megállapítva, hogy bár a lényeget homály fedi, a média beetetése már megtörtént.
Interjú készült Répássy Róberttel. Az államtitkár szerint sérti Magyarország szuverenitását, hogy az Európai Bizottság elnöke telefonon győzködi Orbán Viktort az alaptörvény negyedik módosításának az elhalasztásáról. Úgy gondolja, hogy Magyarországot fenyegetik, az Alkotmánybíróság pedig szereptévesztésben van. „Ki van szereptévesztésben?” – ez a címe a Répássy interjúnak.
Egyesül három szakszervezeti konföderáció. A 168 Óra írása arról szól, hogy a 250-300 ezer aktív tagot számláló szuperszakszervezet milyen hatékonyan tud majd kiállni a munkavállalói jogokért.
Portréinterjú készült az MSZP harmincegy éves elnökségi tagjával, Kunhalmi Ágnessel, aki nem tagadja, hogy tudatosan építi magát. Úgy gondolja: „Hit kell, belső motor, ráfordítható idő, alázat, ambíció és tanulási vágy.”
Felháborodást keltett és panaszáradatot váltott ki a trafikpályázat eredménye. A Fidesz trafikosairól cserélnek eszmét a 168 Óra internetes vitafórumának résztvevői.
A magyar társadalom mentalitása távolodik az európaitól. „Értékrendszerünk az alattvalóké, attitűdünk a vazallusoké, ma az állam a hűbérúr.” Így gondolja ezt Csepeli György szociálpszichológus, aki a jelenlegi helyzetet így jellemzi: „A nyomor megállíthatatlanul terjed, a munkanélküliség eléri a kritikus határt, a gazdasági növekedés látványosan elmarad, az egészségügy átalakítása csőd. Autoriter viszonyban az állam azt tehet veled, amit akar.”
Örökölhető-e, s ha igen, milyen mechanizmusok szerint szerveződnek politikai „ősnézeteink” – erre válaszol lapunknak adott interjújában Boldogkői Zsolt, egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója.
Bolgár György folytatja sorozatát, amelyben szembeállítja a jobboldali kijelentéseket, és a tényeket. Ezúttal Orbán Viktor és Parragh László, valamint a Magyar Nemzet egy-egy állítását kommentálja.
A fedél nélküli ország című beszélgetésünkben a hajléktalan helyzetről van szó.
A Nappali menedékhely című írásunkban megismerkedhetnek a segítségre szorulók élethelyzetével, de az önkéntes segítőkkel is.
Beszélgettünk egy harmincnégy éves, rendkívül kreatív üzletemberrel Árvai Péterrel, aki társaival ösztöndíjat alapított magyar tehetségeknek. Cégüket öt évvel ezelőtt alapították, a cég értéke majd meghaladja a százmillió dollárt. Főhadiszállásuk Budapesten van, se sokan dolgoznak San Francisco-ban is.
Múlt héten írtunk Gergely Istvánról, az emberről, aki beintett a parkolótársaságoknak. Cikkünket lapunk on-line verzióján csaknem százhatvan ezren olvasták, Facebook oldalunkon több mint harminc ezren látták és négyszázan megosztották. A „Parkolási ügy – újratöltve” folytatódik a most megjelent 168 Órában.
Bölcs István folytatja Így éltünk című sorozatát. A tízedik rész a rádiós évekről szól és arról, miként lett egy 168 Óra című rádióműsorból hetilap 1989-ben.
Kulturális rovatunkban egy olyan színésznővel beszélgetünk, aki egészen fiatalon világsztár lehetett volna, és most – sok évtized elteltével azt mondja: „De én magyar színész akartam lenni nem pedig filmsztár. Magyarországon kívül máshol nem tudnék élni.” A színésznőt Törőcsik Marinak hívják.
Diskuráltunk egy nagyon ismert, fiatal énekesnővel, Palya Beával is, aki egy ideig nem tudta biztosan, hogy itthon akar-e élni, sokáig élt Mexikóban, aztán Párizsban és Amsterdamban. Tőle azt kérdeztük mi elől menekült?
A Glóbusz rovatban Aczél Endre kínai helyzetképet ad, Kasza László Németországból küldött tudósítása pedig az erkölcs és a futball összefüggéseiről szól.
Még egy karcolatra is felhívom figyelmüket, amelynek szerzője Angyal Ádám azzal a gondolattal játszik, hogy egy pedagógus írásban tájékoztatja a szülőket Viktorka nevű kisfiúk fejlődéséről. Mint kiderül Viktorkán mostanában kamaszkori dacosság vesz erőt „ha piszkálja szomszédait és erre figyelmeztetik, akkor az a válasz, hogy szabadságát ne korlátozzák. Aki ezt teszi, az vélekedése szerint az iskola ellensége.” Az írás végén kiderül az is, hogy Viktorka „túlérett, hajlamos annak felejtésére, amit korábban hirdetett.”